Mohács és Vidéke, 1912 (31. évfolyam, 1-54. szám)

1912-01-01 / 1. szám

1912 január 1. benéssé változott azon kommentár nyomán, mely­­lyel a főjegyző a lemondás bejelentését kisérte. A bíró részint magánügyeivel, részint azzal okolta meg lemondását, hogy a választóknak beléje helyezett bizalmának nem képes megfelelni, mert ő az elöljáróság vállaira nehezedő sok dol­got nem tudja elvégezni, kevés segítséget talált elüljáró társaiban­­ az esküdtekben, mert ezek csak akkor jelentek meg a városházán, ha magánügyeik megengedték s igy nem vállalhat felelősséget a város külső gazdasági ügyeinek vitele tekintetében. Fölkér József főjegyző a lemondást tartal­mazó beadvány fölolvasása után kötelességének tartván bizonyos részleteket is a képviselőtestület tudomására hozni, megálapította, hogy általában nagy zavar uralkodott a városházán, az elüljárók távolmaradása folytán hetekig nem lehetett tanács­ülést tartani a folyó ügyek elintézése és különö­sen a kifizetendő pénzek utalványozása céljából. Nagy megdöbbenést okozott a helyzetnek ez a föltárása, annyira, hogy az egyik képviselő egyenesen fölhívta az esküdteket, hogy ha ma­gánügyeik miatt akadályozva vannak elüljárói kötelességeik teljesítésében, kövessék a bíró pél­dáját, mondjanak ők is le, s adjanak helyet olya­noknak, akik inkább képesek megfelelni köteles­ségeiknek. Hát itt nagy hiba van. Hiba van először a beosztásban, a munkafölosztásban, de a főhiba a rendszerben van. Ha a nagyközségi rendszer mellett akarunk maradni, csakis olyan bíró lesz képes feladatának megfelelni, aki nem él ipará­nak, üzletének jövedelméből, aki minden ügyét állásának szentelheti s akit magángazdasága tel­jesen nélkülöztet. De hány ilyen ember van és kérdés, van-e ilyen egy is? És ha van, vállal­kozik-e a bírói állásra? Mégis csak rákényszerítenek bennünket a viszonyok, hogy a nagyközségi szervezetből ki­bontakozzunk és rendezett tanácsú várossá alakuljunk.* A bíró távollétében Kovács István helyettes bíró délután 3 órakor nyitotta meg a közgyűlést, melynek következő volt a lefolyása. A városi bérház építőjének — benyújtott kereseti kimutatása alapján — 23000 koronát utalványoztak ki. Ezután előterjesztette az előadó főjegyző a tűzoltó őrtanya és szertár újjáépítése tárgyá­ban a kiküldött bizottság javaslatát. A bizottság a tűzoltótestület parancsnoksága által annak idején bemutatott tervet csakugyan redukálta és az őr­­tanyaparancsnok lakásának elejtésével szertár, istálló, iroda, tanácskozó terem, a tűzoltók részére laktanya s egy­ kis mosdó szobából álló őrtanya­i szertárnak a készült terv szerint való sürgős újjáépítését javasolja. Az építkezés előirányzott összege 29634 korona. Az előadó főjegyző indít­ványára a közgyűlés a bizottság javaslatát elv­ben elfogadta és utasította az elüljáróságot, hogy a tervet és költségvetést fölülvizsgálat vé­gett küldje meg az államépitészeti hivatalnak, a fölülvizsgálat után tegye ki 15 napi közszemlére s az igy teljesen előkészített ügyet vegye föl az ezennel 1912. évi januárius hó 30-ára kitűzött közgyűlés napirendjére. Majd pedig elfogadta a közgyűlés vita nélkül a Bosnyák Andrástól a szigeti út céljaira vásá­rolt földnek a város nevére való átíratására szük­séges nyilatkozatot; — hozzájárult a főjegyző­nek ahhoz a javaslatához, hogy a város folya­modjék a II. Lajos csavar­gőzösnek, mint vám­­tárgynak engedélyezéséért; — fölvette Károlyi Józsefet a községi kötelékbe — 20 korona tele­pülési dij ellenében, és némi vita után az­ elő­adói javaslat ellenére megtagadta Rásity Vido­­szava illetőségét. Hosszabb vitát idézett elő az ártézi kút fúrásának ügye. A kút már 450 m, mély s a fúrás már 12000 koronába került, anélkül, hogy a kí­vánt célt elértük volna. A­ kiküldött bizottság az ártézi kutat okvetlenül szükségesnek tartván, a képviselőtestület utólagos jóváhagyása reményé­ben elrendelte további 50 méter mélyre való fúrását. Az előadó főjegyző az ügy részletes ismertetése után kifejtvén, hogy városunknak egészséges ivóvízzel való ellátása a lakosság elsőrendű közegészségügyi szükséglete, kéri a közgyűlést a bizottsági javaslat elfogadására. Majd pedig fölvetett kérdésre előadja, h hogy a kormány által utalványozott 10000­­ segélyt még nem lehetett fölvenni, mert azt a belügy­miniszter mélykutak fúrására engedélyezte. De ő már megtette a kellő lépéseket arra nézve, hogy a miniszter ettől a föltételtől elálljon és az em­lített összeget ártézi kútfúrás céljaira való föl­­használására engedélyezze, sőt az erre irányuló folyamodványát az alispán a legmelegebben pártolva terjesztette föl. Többen szóltak a tárgyhoz. Német Lipót azt javasolja, hogy ne csak 50 méternyi újabb fúrást rendeljen el a képviselőtestület, hanem legalább 200 méternyit s erre egyszerre történjék újabb alku a kútfúróval. Végül a közgyűlés elfogadta a bizottsági javaslatot a Német Lipót által indítványozott módosítással. A szegényházi ápolónő kérelmére s az elő­adó főjegyző javaslatára a közgyűlés — tekin­tettel az élelmiszerek megdrágulására — az élel­mezési díjat egyénenként és naponkint 72 f-ről 80 f-re s a szolgálati díjat havi 30 K-ról 36 K-ra emelte föl. A pénztár rovancsolásról szóló jelentést tudomásul vette a közgyűlés. A közölt napirend utolsó tárgya volt Schmidt Antal bíró lemondása. Jelen tudósításunk bevezető részében már szóvá tettük a fölmerült mozzanatokat. Személyi dolgokról lévén szó, nem akarunk a tárgynál tovább időzni, hanem még röviden fölemlítve, hogy a közgyűlés utasította az elüljárókat kötelességeik hű és pontos teljesí­tésére, közöljük azt a határozatot, hogy a kép­viselőtestület elfogadta a bíró lemondását és utasította a főjegyzőt, kérje a főszolgabírót a biróválasztás mielőbbi kitűzésére. Mohács és Vidéke Visszapillantás az 1911-iki év gazdasági eredményére. Amennyiben az 1911-iki gazdasági év telje­sen bevégződött, sőt az őszi vetésekkel már bele­nyúl az 1912-ikibe, teljes jogosultsággal elmond­hatjuk róla nézetünket, egyúttal konstatálhatjuk megelégedésünket avagy elégedetlenségünket. Nagy általánosságban szólva nem elégített ki bennünket, noha itt-ott, egyik-másik terményben elég szép eredmény mutatkozott, azonban a főbb terményeket tekintve, bizony-bizony elég szűk esztendő volt ez, mit a folyton emelkedő drága­ság eléggé bizonyít. Az a helyzet, hogy a mi vidé­künkön egyik-másik gazdasági növény tenyésztése illetve termelése valamicskével jobb eredménnyel járt, nem lehet irányadó, mert azzal szemben az ország túlnyomó részében, úgy az Alföldön, mint a hegyvidékeken alig termett valami. Egyes kisebb helyek jobb termési eredménye az országos ter­méssel szemben nem sokat változtat az átlagos eredményen. Ezenkívül vannak egyes növény­nemek, melyeket egy idő óta nálunk alig termel­nek, mint : mák, lencse, sárgarépa, zöldség stb. pedig van hozzá elég jó talajunk és éghajlatunk. Ily rendszertelen termelés mellett nem is csodál­kozhatunk, ha termények ára nagyban emelkedett, ami csak arra alkalmas, hogy a folyton növekvő ár­emelkedést elősegítse, előmozdítsa. Észrevételeinket, megjegyzéseinket az egyes növénynemeknél mondjuk el, miket az alábbiak­ban sorolunk elő: 1. Gabonaneműek : A búza. Holdankint (1200 Q-ölet számítva) 8—10 méter mázsa (k q) termést adott, melynek szalma termése kielégítő volt. A rozs, amennyiben korában érik, mint a búza, aránylag 9—12 q között váltakozott. A zab holdankint 9—10 q adott s mivel ára 14—16 korona között váltakozott, kitűnőnek mondható. Szalmatermése is igen jó volt , mert holdankint megadta a 20 q-t és q­ kint 6—8 korona árban igen keresett póttakarmányul szolgált. A kuko­rica holdankint 9—10 q-t adott és 15—16 korona árban igen kelendő volt. Az ó-kukorica hallatlan magas árban ment, q-kint 20—21 koronájával. Árpa holdankint 6—7 q között. A fehéret sör­gyártásra 18—20 korona között fizették, a többit 15—16 koronájával. 2. Takarmánynemüek : A széna, mely eső­hiány miatt csak szűken termett s igy holdankint nem adott többet 10 g-nél, mely 5, később 6 korona árban kelt. Sarjú már csak ennek fele volt. Bükkönyöszab holdankint 28 g. Lóher, lucerna termése igen kevés, melynek ára hallatlan magas volt. A mi vidékünkön zöld állapotban nem szok­ták adni-venni, ha azonban métermázsánkint szá­mítanék, úgy zöld állapotban is fölülhaladta volna a 3 koronát. A lóbab esőhiány miatt holdankint 5—6 g-t adott. Baltacin. Nálunk egyátalán nem termelik, pedig a ferde fekvésű, egyéb növény­­termelésre alig használható, sovány talajokat ezzel jól lehetne kihasználni. 3. Egyéb növények: A bab, mit nálunk csak mint melléknövényt a kukorica között termelnek, alig adott 2—3 g-t. Ára, mert kevés termett az esőhiány miatt, eleinte 24, később 30 korona volt. A burgonya, közepes és közepesen aluli termést adott. Holdankint 100 —120 g-t. Métermázsánkint a sárga 7 koronával, a rózsa 5 K-val igen kere­sett volt , mert innét vidékre igen nagy mennyi­ségűt elszállítottak. A kender, mely mint fonalas növény s igy mint fontos iparnövény vidékünkön nincs eléggé felkarolva, pedig nagyon megérde­melné és jövedelmezőség dolgában is bőségesen kifizetné magát. Csakis házi célokra igen kis mér­tékben termelik. Sokan csak magjáért vetik s igy mint kendermag literenkint 14—18 fillérjével élénk kereslet tárgya volt. A len. Nálunk egyálta­lán nem termelik , mert sok munka van vele. Ha már e növény nem örvendhet jobb felkarolásnak, bár a kendert termelnék gazdáink nagyobb mérv­ben. A cirok. Mint takarmánynövényt e vidéken nem termelik, csakis a mesgyéken szobaseprű­­készítés céljából látni itt-ott s igy egy-egy seprű ára 30 fillérre emelkedett. A napraforgó. Szintén a mesgyék mentén látható, pedig olajdús mag­­váért, mely baromfi etetésre igen kitűnő, nagyobb felkarolást érdemelne. 4. Konyhanövények : A zöldbab, igen szűken termett és esőhiány miatt hamar megkeményedett, megszálkásodott. Kilogrammonként 20—26 fillér árban kelt. A cukorbab. Hüvelyes állapotban 20—30 fillér , kikopasztva 40—60 fillér, sőt a leg­korábbiak még ennél is magasabb árban keltek. A vöröshagyma csak közepes termést adott. A fokhagyma már jobban fizetett. Zöldség és sárga­répa­­igen hitvány termést adott. Mivel e két növény sikeres termelése mély művelésű, forgatott talajt igényel, gazdáink ezt nem akarják tenni, ez­ek miatt saját földműveseink is a kupuszinaiak által termelt gyökereket vásárolják, ami elég hely­telen állapotra mutat. A cékla és vörösrépa. Népünk inkább saját céljaira termeli, eladásra igen ritka esetben. Csak akkor ad el belőle, ha véletlenül igen nagy terméshez jut. A vörösrépa, mint saláta­pótló növény nyer még némi megbecsülést. A saláta már nagyobb felkarolásban részesül s az északi szelektől védett kertekben s egyéb helyeken elég kiterjedten termelik. Szára 100—120 fillér volt. A zeller, nálunk egynémely kertben látható, csakis zöld leveleiért tartják. Magát a növényt a kapuszinai termelőktől vásároljuk. Káposztafélék: Korai kelkáposzta fejenkint 10—20 fillér között. Késői fejeskáposzta százankint 6—7 korona árban bőven volt kapható. A m­ák igen szűk termést adott és igy literje 1 koronára szökött fel, ami hallatlanul magas ár. Nálunk a mák termelése hanyatlóban van s emiatt a jó talaj mellett is más vidékről jut el hozzánk. A paradicsom termése közepes volt kígja 10—12 fillér, mégis az alma­paradicsom volt a keresett. A paprika zölden, mérőzsákonkint 3 korona. Törött állapotban literje 80 — 100 fillér között. Ugorka szintén darabonkint 4—6 fillér, később másfél fillér. A kararáb dara­­bonkint 2—3 fillér. A torma gyökerenkint 4—5 fillér. A tök, főzni való, egyenkint 20—30 fillér között. Úri tök, sütni való dobja 40—50 fillér. Laboda azaz spei­­t, kilónkint 48—­50 fillér. 5. Egyéb élelmi cikkek. A tojás csak szű­ken jutott piacra, mert a tyúkok nem igen tortak. A tojástermelést fokozhatjuk, ha tyúkjaink részére állandóan homokot tartunk és többször zabot adunk nekik. A tej literenkint 20—24 fillér , a túró kilogrammonkint 24—30 fillér között. A tej­fel literenkint 80—100 fillér között. A vaj kilón­kint 2 kor. 60 és 2‘80 között. Ezen élelmi cikkek ára, mióta az állatállomány folytonosan fogy, roha­mosan emelkedik. A sok-sok falusi tejszövetkezet tej, túró és vajtermelését nem mi, hanem nagyobb­részt külföldiek kapják, mely ok miatt a vaj ára nagyban emelkedett. A sajt. Piacunkon sajtot rit­kán látunk, kereskedőink messze vidékekről köz­vetítik , miért is magas áron kel. Nagy ritkán lát­ható birkasajt 160—180 fill.­árban. 6. Szárnyasok: A tyúk, páronként 4—6 korona. Csirke 2 korona. A liba, illetve lúd, so­vány darabja 2­ 40 korona ; kövér : kilogrammon­ként 120 korona. Kácsa sovány, páronként 3­60—4­00 korona. Tömött, illetve kilója 100. Pulyka: Nálunk igen ritkán, csak elvétve tenyész­tik, őszi időtájban Szerbiából hajtanak hozzánk. Ára páronként 6—7 korona. 7. Gyümölcsfélék : A szőlő klg.-onként 30—40 fillérjével. Kár, hogy a korai szőlőfajokat piaci eladásra szőlőtermelőink nem termelik, pedig ez nagyon kifizetné magát. Az alma igen szűk termést adott s igy annak az ára igen magas volt. Kilónként ősszel 20—24 fillérjével élénk kereslet tárgyát képezte. Körte szintén kevés termést hozott s igy kilója 20—30 fillérre emelkedett. Kojszi. Nálunk alig termett, mivel virágzáskor nagyon alkalmatlan idő járt és emiatt kilónként 40 fillérre szökött föl az ára. Francia­ barack. Csak itt-ott termelik, mivel fája pár év alatt elpusztul, miért is igen drága volt. Darabja 6—10 fillér. Cseresnye. A környékbeli községek meszes tala­ján eléggé jól termett, literjekint 16—20 fillér. A meggy. Eléggé jól termett, sokan még meggybort is készítettek belőle. Literje 8—10 fillér volt. Kár, hogy finomabb nemesebb faját, a spanyolmeggyet kiterjedtebben nem termelik. A dió. Nyolcadon­­ként 3 korona. A gesztenye. Literenkint 16—20 fillér. Nagyobb fajtája a maróni, kilónként 40—60 fillér között. A szilva fajonként és literenként 16—20 fillér között. 8. Húsfélék: Marhahús kilója 160 fillér, borjú 1­76, sertés 176, birka 1­korona, zsír 1­80, szalonna L60 fillér. 10. Élő állatok : Szarvasmarha növendék 1 éves drb 200 korona, 2 éves 2—400 korona. Borjas tehén darabja 300—500 korona. Ló­­­igás 1 éves csikó 200, 2 éves 400—500, 3 éves 500—600 korona. Sertés: sovány hizlalni való kilója 2—3 korona között; kövér életsúlyban 180—2­00 kor.Juh: kinőtt páronkint 40 kor. Bá­rány darabonként 4 — 10 korona. 3. oldal.

Next