Mohács és Vidéke, 1916 (35. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
tek — rettenetes veszteségeket szenvedtek. Egyes ellenséges századokat a mi nehéz ágyúink találatai betű szerint eltemettek. A mi gyalogságunk csodálatra méltó vitézséggel harcolt. A következő napon az oroszok ismételték támadásukat — hasonló kudarccal. Az oroszok besszarábiai offenzívája nagyon hasonlít az olaszok iszonzói csatáihoz. Hirtelen és nagy tömegtámadással iparkodtak frontunkat áttörni, de törekvésük vitéz hadseregünk ércfalán meghiúsult. Burkanovtól keletre erősebb orosz csapatok elől néhány biztosító osztagot főállásunkhoz közelebb vontunk vissza. Utolsó táviratunk a harc folytatásáról jelenti: Keletgaliciában a harc terjedelme és hevessége növekedőben van. Az ellenség december 29-én nemcsak a besszarábiai harcvonal, hanem a Stripa alsó és középső folyásától keletre levő állásaink ellen is intézte támadásait. Előrenyomulása többnyire már ütegeink tüzében meghiúsult. Ahol nem így történt, ott az orosz rohamoszlopok gyalogsági és gépfegyvertüzünkben omlottak össze. A legészakibb részén annak a helynek, ahol támadott, a burkanowi hídfő előtt 900 halottat és súlyos sebesültet hagyott az ellenség. A foglyok száma 1200. A Kormin-pataknál s a Styr mellett magyar, osztrák és német csapatok az oroszok több előretörését visszaverték. Az olasz harctéren is kissé élénkült e héten az olaszok harci tevékenysége, még pedig több ponton, de most sem nagyobb eredménynyel, mint azelőtt. A balkáni harcokban — eltekintve attól, hogy Montenegróban a Kövess-hadsereg kisebb oszlopai még folyvást üldözik az ellenséget — szünet van. De fontos események várhatók Görögországban Szaloniki táján, ahova a franciák és angolok a görög király, kormány és nép tiltakozása ellenére s a görög semlegesség flagráns megsértésével még egyre berendezkednek, mintha otthon volnának. A központi hatalmak már nem nézhetik soká összetett kézzel, mint erősítik meg ellenségeink a nagy kikötővárost, hanem valószínűleg rövid idő — talán már néhány nap — múlva rajta fognak ütni a franciákon és angolokon, hogy kiűzzék őket az idegen területről. Fenti táviratunk másik része tengeri eseményekről is tartalmaz jelentést. December 29-én reggel egy öt torpedórombolóból s a Helgoland cirkálóból álló flottillánk a Monge francia tengeralattjárót megsemmisítette. Azután a durazzói kikötőben egy gőzöst s egy vitorlást ágyutüzzel elsülyesztett és több szárazföldi üteget elhallgattatok. E közben két torpedóromboló aknába ütközött és megsemmisült. A rajtalevők legnagyobb részét megmentették. A francia harctéren még mindig csak árok- és kézi gránát-harcok meg aknarobbantások folynak, amelyek a háború sorsára semmi befolyással sem bírnak. Az események mégis arra vallanak, hogy a franciák élénkebb harci tevékenységet kezdenek kifejteni, mintha az oroszok példájára ők is újabb offenzívát céloznának. Német szövetségesünk készen várja őket. Deák Ferenc és hít segítőtársa, a nagy Andrássy által teremtett közjogi alapon, a nemzeti munkapárt programjának keretében a magyar nemzet számára a teljes paritás kiküzdése s az egységes, önálló magyar nemzeti állam eszméjének megerősítése. Társadalmi vezéreszménk: a magyar nemzeti kultúra terjesztése, az egyenlőségnek, testvériségnek, humanizmusnak és igazságnak érvényesítése, a lábrakapott anyagimádás ostorozása, az Istent és hazát megtagadó romboló radikalizmussal szembemben az igazi szabadelvűség és haladás szellemében való munkálkodás. Irodalmi vezéreszménk: a magyar törekvések ápolása, az erkölcsileg sikamlós és nemzetileg cinikus irány megvetése. Gazdasági vezéreszménk: a földbirtok érdekeinek óvása, az ipar és kereskedelem fejlesztése a magyar forgalmi és pénzügyi önállósítás révén. E mellett feladatunk lesz ezután is, ami eddig volt: istápolni mind olyan törekvést, amely városunknak, vidékünknek, vármegyénknek és ezzel közvetve édes magyar hazánknak is javát igyekszik előmozdítani. Tántoríthatatlanul küzdünk az alatt a zászló alatt, amely fönnen lobogtatja ezt a jelszót: mindent a hazáért és a népért! Hogy módunkban legyen ezt a célt elérni: kérjük városunk és vidékünk tollforgató embereinek szellemi s a nagyközönségnek anyagi támogatását. Bizalommal kérjük az előfizetések megújítását és a netáni hátralékok beküldését. Az előfizetési díj marad az eddigi. A szerkesztő és kiadó. Olvasóinkhoz. A jelen számmal a »Mohács és Vidéke« XXXV-ik évfolyamát kezdi. Immár harmincnégy év van mögötte. Lapunk múltjával nem kérkedünk , jövője miatt nem aggódunk. A múltról nem mondhatunk egyebet, mint azt, hogy minden kérdésben a kötelesség szavára hallgattunk. A jövőre nem táplálunk egyéb reményt, mint azt, hogy Mohács és nagy vidéke magyar közönségének ezentúl is szüksége lesz olyan orgánumra, mely a szókimondásban teljesen független és becsületes hűséggel követi elveiben a magyar nemzeti állam történeti hivatását. A jót amit eddig nyújtottunk: igyekezünk megtartani; a gyarlóságot, amelytől mi sem voltunk megkímélve, igyekszünk leszokni, így haladunk a tökéletesség felé buzgósággal, kitartással. Politikai vezéreszménk: a haza bölcse, KÜLÖNFÉLÉK. ♦ « Boldog új évet! Boldog újévet kíván olvasóinak a Mohács és vidéke, mely e nappal együtt lép át harmincötödik évfolyamába. Halkan és sietve nézünk így össze külön a mi saját közönségünkkel, — halkan és csak két szóval merjük említeni külön magunkat, a legnagyobb és legtörténelmibb évnapon, melyet az emberektől lakott földteke megért. Mert az év, mely most lezárult, a legnagyobb esztendő, melyet a művelt emberiség megért. Csak egynek kell még nagyobbnak lennie: a ma kezdődőnek. Mert ennek be kell váltania, mit a küzdelem díjában remélünk. Ennek meg kell hoznia a békét, melyért a harc folyik. Ennek meg kell mutatnia, hogy a rendületlen, a szívós küzdelem az, mely meghozza a jó véget. Ennek az évnek kell megmutatnia, hogy az emberek lehetnek őrültek, rosszak, elvadultak, de az emberiség nem lehet az, a világ nem lehet beteg, visszaeső és kaladásával azokat jutalmazza és emeli, kik e haladással egyaránt küzdöttek, véreztek, dolgoztak, áldoztak. Ennek az évnek kell meghoznia a világ számára a megtisztulást, a magyar nép számára pedig annak jutalmát, hogy életét veti ezért kockára. Ezért kell ennek az újévnek a legnagyobb, a legboldogabb évnek lennie. Ezt a nagy és új jót, ezt a teljes kiküzdött boldogságot kívánjuk az új évvel a világnak, az emberi nemnek s első csatasorában álló nemzetünknek. Ezt az emberi jót kívánjuk minden jó embernek, kívánjuk a szeretett híveknek, a jóbarátoknak, az új magyar nemzedéknek és olvasóink táborának. Nem ígérünk nekik semmit — mert mit lehet ma olyat ígérni, melyet már eleve meg nem tartottunk volna legegyszerűbb kötelesség gyanánt ! Nem kérünk tőlük semmit, mert mindenünk megvan, ha velünk éreznek, velünk harcolnak és van mit éreznünk és van miért harcolnunk. A nemzet él, a nemzetnek élnie kell és életében van célja és jutalma minden küzdelmünknek és boldogsága az időknek és az uj esztendőnek. A királyról. A háború mit se változtatott szeretett öreg királyunk életmódján, kivéve mégis, hogy az uralkodó most még többet dolgozik, mint azelőtt; munkája jobbára katonai természetű. Ő felsége egészségi állapota az egész háború alatt jó és hogylétében nem okoztak változást sem az esetleges balsikerek, sem a nagy sikerek és jelentős győzelmek. Különösen bámulatra méltó a király szellemi frissesége és emlékezőtehetsége. Annyira lelkiismeretes uralkodói kötelességeinek teljesítésében, hogy a múlt nyáron még szünidejéről is lemondott. Napi beosztása most is ugyanaz, mint azelőtt: reggel fél négykor fölkel, s este nyolc órakor tér nyugovóra. Úgyszólván egész nap dolgozik, ha vendége nincsen, az ebédet is egészen egyedül íróasztalán költi el, legföljebb itt-ott egy-egy szép verőfényes napon kissé sétál a parkban. Karácsony. A mostani karácsony fehérnek köszöntött ugyan be, de az újra meg újra szemetelő eső feketévé tette. Reméljük azonban, hogy nem fog beválni a közmondás: «Fekete karácsony, fehér húsvét», mert az idei húsvét oly későre esik (április 23-ra), amidőn már nem igen szokott havazni. A sítorongás bizony csönddel és hallgatással járt. /siért a kis Jézuska karácsony estén épp vitte a gazdag karácsonyi ajándékokat, /békés időikben. Asaládok most is csonyfa köré gyülekeztek, — sok-sok házban mégis azzal a különbséggel, hogy hiányzott a kicsinyek apja, vagy a családfő fia, testvére, a családanya férje stb., ami a máskor víg hangulatot komorrá változtatta__ A két ünnepnapon templomaink megteltek imádkozókkal, akiket a karácsony áhítata szólított az Úr hajlékába . . . Kardos Kálmán egészségi állapota. Fölemlítettük lapunk egyik előző számában, hogy Kardos Kálmán valóságos belső titkos tanácsos, Baranya vármegye nyugalmazott főispánja, a mohácsi járás volt főszolgabirája s az 1872 — 75. évi országgyűlésen a mohácsi választókerület országgyűlési képviselőjén Pécsett a városi közkórházban veszélyes műtétet végeztek. Karácsony előtt egy két nappal állapota már annyira javult, hogy orvosai megengedték, hogy zárt hintón elutazhassák hidasi birtokára. Vörös Keresztes kitüntetések. Ferenc Szalvátor kir. herceg, az osztrák-magyar monarchia Vörös Kereszt Egyleteinek védnökhelyettese . Felsége a király nevében a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett különös érdemek elismeréséül nagyszigeti Szily Tamás Baranya vármegye főispánjának a Vörös Kereszt tiszti díszjelvényét a hadiékitménnyel, dr. Johann Béla Baranya vármegye tiszti főorvosának és mohácsi Német Lipótnénak, a Vörös Kereszt Egylet mohács járási fiókegylete elnökének a Vörös Kereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét, Margitai Péterné, Wolf Zsigmondné, Sey Tamásné, özv. Wozsinszky Alajosné és Kovachich Józsefné mohácsi, báró Mirbach Hilda sombereki úrnőknek, továbbá dr. Rjill Béla, a Vörös Kereszt mohácsi járási fiókegylete titkárának és Krrvitz Tamás ugyanazon fiókegylet pénztárosának a Vörös Kereszt hadiékitményes ezüst diszérmét díjmentesen adományozta. A királyi tanfelügyelő Mohácson. Ember János, Baranya vármegye kir. tanfelügyelője december 30-án Mohácson tartózkodott s az állami polgári fiú és leányiskolában tartott magánvizsgákon elnökölt- A hivatalos ügyek elvégzése után Brand Ede igazgató mint a népkonyhát föntartó «Első Mohácsi Jótékony Nőegylet» titkára kíséretében éppen akkor látogatott el a népkonyhába, midőn a nőegylet soros háziasszonyai a 120 gyermek számára tálaltak. A kir. tanfelügyelőt nagyon meghatotta, amit ott látott és tapasztalt. Távozáskor kijelentette : «Örülök, hogy ennek a nemes munkának tanúja lehettem». Katonai kitüntetések. A király a villányi származású Schuth Cézár m. kir. honvéd főhadnagynak az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásának elismeréséül a III. oszt. katonai érdemrendet adományozta. Ez Schuth Cézárnak, aki kétszer is