Mohács és Vidéke, 1916 (35. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-02 / 1. szám

tek — rettenetes veszteségeket szenvedtek. Egyes ellenséges századokat a mi nehéz ágyúink találatai betű szerint eltemettek. A mi gyalogságunk csodálatra méltó vitéz­séggel harcolt. A következő napon az oro­szok ismételték támadásukat — hasonló kudarccal. Az oroszok besszarábiai offen­­zívája nagyon hasonlít az olaszok iszonzói csatáihoz. Hirtelen és nagy tömegtámadás­sal iparkodtak frontunkat áttörni, de törek­vésük vitéz hadseregünk ércfalán meghiú­sult. Burkanovtól keletre erősebb orosz csapatok elől néhány biztosító osztagot fő­állásunkhoz közelebb vontunk vissza. Utolsó táviratunk a harc folytatásáról jelenti: Ke­­letgaliciában a harc terjedelme és hevessé­ge növekedőben van. Az ellenség decem­ber 29-én nemcsak a besszarábiai harcvo­­nal, hanem a Stripa alsó és középső fo­lyásától keletre levő állásaink ellen is in­tézte támadásait. Előrenyomulása többnyire már ütegeink tüzében meghiúsult. Ahol nem így történt, ott az orosz rohamoszlo­pok gyalogsági és gépfegyvertüzünkben omlottak össze. A legészakibb részén an­nak a helynek, ahol támadott, a burkanowi hídfő előtt 900 halottat és súlyos sebesül­tet hagyott az ellenség. A foglyok száma 1200. A Kormin-pataknál s a Styr mellett magyar, osztrák és német csapatok az oro­szok több előretörését visszaverték. Az olasz harctéren is kissé élénkült e hé­ten az olaszok harci tevékenysége, még pe­dig több ponton, de most sem nagyobb eredménynyel, mint azelőtt. A balkáni harcokban — eltekintve attól, hogy Montenegróban a Kövess-hadsereg kisebb oszlopai még folyvást üldözik az ellenséget — szünet van. De fontos ese­mények várhatók Görögországban Szaloniki táján, ahova a franciák és angolok a gö­rög király, kormány és nép tiltakozása el­lenére s a görög semlegesség flagráns meg­sértésével még egyre berendezkednek, mint­ha otthon volnának. A központi hatalmak már nem nézhetik soká összetett kézzel, mint erősítik meg ellenségeink a nagy ki­kötővárost, hanem valószínűleg rövid idő — talán már néhány nap — múlva rajta fognak ütni a franciákon és angolokon, hogy kiűzzék őket az idegen területről. Fenti táviratunk másik része tengeri ese­ményekről is tartalmaz jelentést. December 29-én reggel egy öt torpedórombolóból s a Helgoland cirkálóból álló flottillánk a Monge francia tengeralattjárót megsemmi­sítette. Azután a durazzói kikötőben egy gőzöst s egy vitorlást ágyutüzzel elsülyesz­­tett és több szárazföldi üteget elhallgatta­tok. E közben két torpedóromboló aknába ütközött és megsemmisült. A rajtalevők legnagyobb részét megmentették. A francia harctéren még mindig csak árok- és kézi gránát-harcok meg aknarob­­bantások folynak, amelyek a háború sor­sára semmi befolyással sem bírnak. Az ese­mények mégis arra vallanak, hogy a fran­ciák élénkebb harci tevékenységet kezde­nek kifejteni, mintha az oroszok példájára ők is újabb offenzívát céloznának. Német szövetségesünk készen várja őket. Deák Ferenc és hít segítőtársa, a nagy An­­drássy által teremtett közjogi alapon, a nem­zeti munkapárt programjának keretében a magyar nemzet számára a teljes paritás kiküzdése s az egységes, önálló magyar nem­zeti állam eszméjének megerősítése. Társadalmi vezéreszménk: a magyar nem­zeti kultúra terjesztése, az egyenlőségnek, testvériségnek, humanizmusnak és igazság­nak érvényesítése, a lábrakapott anyagimá­­dás ostorozása, az Istent és hazát megta­gadó romboló radikalizmussal szembemben az igazi szabadelvűség és haladás szelle­mében való munkálkodás. Irodalmi vezéreszménk: a magyar törek­vések ápolása, az erkölcsileg sikamlós és nemzetileg cinikus irány megvetése. Gazdasági vezéreszménk: a földbirtok érdekeinek óvása, az ipar és kereskedelem fejlesztése a magyar forgalmi és pénzügyi önállósítás révén. E mellett feladatunk lesz ezután is, ami eddig volt: istápolni mind olyan törekvést, amely városunknak, vidékünknek, várme­gyénknek és ezzel közvetve édes magyar ha­zánknak is javát igyekszik előmozdítani. Tántoríthatatlanul küzdünk az alatt a zász­ló alatt, amely fönnen lobogtatja ezt a jel­szót: mindent a hazáért és a népért! Hogy módunkban legyen ezt a célt elér­ni: kérjük városunk és vidékünk tollforgató embereinek szellemi s a nagyközönségnek anyagi támogatását. Bizalommal kérjük az előfizetések megújí­tását és a netáni hátralékok beküldését. Az előfizetési díj marad az eddigi. A szerkesztő és kiadó. Olvasóinkhoz. A jelen számmal a »Mohács és Vidéke« XXX­V-ik évfolyamát kezdi. Immár harminc­négy év van mögötte. Lapunk múltjával nem kérkedünk , jövője miatt nem aggódunk. A múltról nem mond­hatunk egyebet, mint azt, hogy minden kér­désben a kötelesség szavára hallgattunk. A jövőre nem táplálunk egyéb reményt, mint azt, hogy Mohács és nagy vidéke magyar közönségének ezentúl is szüksége lesz olyan orgánumra, mely a szókimondásban teljesen független és becsületes hűséggel követi el­veiben a magyar nemzeti állam történeti hivatását. A jót amit eddig nyújtottunk: igyekezünk megtartani; a gyarlóságot, amelytől mi sem voltunk megkímélve, igyekszünk leszokni, így haladunk a tökéletesség felé buzgósággal, kitartással. Politikai vezéreszménk: a haza bölcse, KÜLÖNFÉLÉK. ♦ « Boldog új évet! Boldog újévet kíván olvasóinak a Mo­hács és vidéke, mely e nappal együtt lép át harmincötödik évfolyamába. Halkan és sietve nézünk így össze külön a mi saját közönségünkkel, — halkan és csak két szóval merjük említeni külön magunkat, a legnagyobb és legtörténelmibb évnapon, melyet az emberektől lakott földteke megért. Mert az év, mely most lezárult, a legna­gyobb esztendő, melyet a művelt emberiség megért. Csak egynek kell még nagyobbnak lennie: a ma kezdődőnek. Mert ennek be kell váltania, mit a küzdelem díjában remé­lünk. Ennek meg kell hoznia a békét, mely­ért a harc folyik. Ennek meg kell mutatnia, hogy a rendületlen, a szívós küzdelem az, mely meghozza a jó véget. Ennek az évnek kell megmutatnia, hogy az emberek lehet­nek őrültek, rosszak, elvadultak, de az em­beriség nem lehet az, a világ nem lehet be­teg, visszaeső és k­aladásával azokat jutal­mazza és emeli, kik e haladással egyaránt küzdöttek, véreztek, dolgoztak, áldoztak. En­nek az évnek kell meghoznia a világ szá­mára a megtisztulást, a magyar nép számá­ra pedig annak jutalmát, hogy életét veti ezért kockára. Ezért kell ennek az újévnek a legnagyobb, a legboldogabb évnek lennie. Ezt a nagy és új jót, ezt a teljes kiküz­dött boldogságot kívánjuk az új évvel a vi­lágnak, az emberi nemnek s első csata­sorában álló nemzetünknek. Ezt az emberi jót kívánjuk minden jó embernek, kívánjuk a szeretett híveknek, a jóbarátoknak, az új magyar nemzedéknek és olvasóink táborá­nak. Nem ígérünk nekik semmit — mert mit lehet ma olyat ígérni, melyet már eleve meg nem tartottunk volna legegyszerűbb kötelesség gyanánt !­ Nem kérünk tőlük semmit, mert mindenünk megvan, ha velünk éreznek, velünk harcolnak és van mit érez­­nünk és van miért harcolnunk. A nemzet él, a nemzetnek élnie kell és életében van célja és jutalma minden küzdelmünknek és bol­dogsága az időknek és az uj esztendőnek. A királyról. A háború mit se változtatott szeretett öreg királyunk életmódján, kivéve mégis, hogy az uralkodó most még többet dolgozik, mint azelőtt; munkája jobbára ka­tonai természetű. Ő felsége egészség­i álla­pota az egész háború alatt jó és hogylété­­ben nem okoztak változást sem az esetleges balsikerek, sem a nagy sikerek és jelentős győzelmek. Különösen bámulatra méltó a ki­rály szellemi frissesége és emlékezőtehetsége. Annyira lelkiismeretes uralkodói kötelessé­geinek teljesítésében, hogy a múlt nyáron még szünidejéről is lemondott. Napi beosz­tása most is ugyanaz, mint azelőtt: reggel fél négykor fölkel, s este nyolc órakor tér nyugovóra. Úgyszólván egész nap dolgozik, ha vendége nincsen, az ebédet is egészen egyedül íróasztalán költi el, legföljebb itt-ott egy-egy szép verőfényes napon kissé sétál a parkban. Karácsony. A mostani karácsony fehér­nek köszöntött ugyan be, de az újra meg újra szemetelő eső feketévé tette. Reméljük azonban, hogy nem fog beválni a közmon­dás: «Fekete karácsony, fehér húsvét», mert az idei húsvét oly későre esik (április 23-ra), amidőn már nem igen szokott havazni. A sítorongás bizony csönddel és hallgatással járt. /siért a kis Jézuska karácsony estén épp vitte a gazdag karácson­yi ajándékokat, /­békés időikben. A­saládok most is csonyfa köré gyülekeztek, — sok-sok házban mégis azzal a különbséggel, hogy hiányzott a kicsinyek apja, vagy a családfő fia, testvére, a családanya férje stb., ami a máskor víg hangulatot komorrá változtatta__ A két ünnepnapon templomaink megteltek imádkozókkal, a­kiket a karácsony áhítata szólított az Úr hajlékába . . . Kardos Kálmán egészségi állapota. Fölemlítettük lapunk egyik előző számában, hogy Kardos Kálmán valóságos belső titkos tanácsos, Baranya vármegye nyugalmazott főispánja, a mohácsi járás volt főszolgabirá­­ja s az 1872 — 75. évi országgyűlésen a mo­hácsi választókerület országgyűlési képvise­lőjén Pécsett a városi közkórházban veszélyes műtétet végeztek. Karácsony előtt egy két nap­pal állapota már annyira javult, hogy orvosai megengedték, hogy zárt hintón elutazhassák hidasi birtokára. Vörös Keresztes kitüntetések. Ferenc Szalvátor kir. herceg, az osztrák-magyar monarchia Vörös Kereszt Egyleteinek véd­nökhelyettese . Felsége a király nevében a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett különös érdemek elismeréséül nagy­szigeti Szily Tamás Baranya vármegye fő­ispánjának a Vörös Kereszt tiszti díszjelvé­nyét a hadiékitménnyel, dr. Johann Béla Baranya vármegye tiszti főorvosának és mohácsi Német Lipótnénak, a Vörös Ke­reszt Egylet mohács járási fiókegylete elnö­kének a Vörös Kereszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét, Margitai Péterné, Wolf Zsigmondné, Sey Tamásné, özv. Wo­­zsinszky Alajosné és Kovachich Józsefné mohácsi, báró Mirbach Hilda sombereki úrnőknek, továbbá dr. Rjill Béla, a Vörös Kereszt mohácsi járási fiókegylete titkárának és Krrvitz Tamás ugyanazon fiókegylet pénztárosának a Vörös Kereszt hadiékit­ményes ezüst diszérmét díjmentesen ado­mányozta. A királyi tanfelügyelő Mohácson. Ember János, Baranya vármegye kir. tan­­felügyelője december 30-án Mohácson tar­tózkodott s az állami polgári fiú és leány­iskolában tartott magánvizsgákon elnökölt- A hivatalos ügyek elvégzése után Brand Ede igazgató mint a népkonyhát föntartó «Első Mohácsi Jótékony Nőegylet» titkára kíséretében éppen akkor látogatott el a népkonyhába, midőn a nőegylet soros házi­asszonyai a 120 gyermek számára tálaltak. A kir. tanfelügyelőt nagyon meghatotta, amit ott látott és tapasztalt. Távozáskor ki­jelentette : «Örülök, hogy ennek a nemes munkának tanúja lehettem». Katonai kitüntetések. A király a vil­lányi származású Schuth Cézár m. kir. hon­véd főhadnagynak az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásának elismeréséül a III. oszt. katonai érdemrendet adomá­nyozta. Ez Schuth Cézárnak, aki kétszer is

Next