Mohács és Vidéke, 1916 (35. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

Harmincötödik évfolyam. 23. szám. Mohács, 1916. junius 4. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP KIADÓHIVATAL: Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdájában Mohácson. A lapmegrendelések és a hirdetések ide küldendők. Hirdetések díjszabás szerint. Nyílt tér petit sora 60 f. Telefonszám: 59. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAPON ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 10 K. Fél évre 5 K. Negyed évre 2­50 K.­­ Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Mohács, Kossuth Lajos­ utca 82/74. szám alatt. A lap szellemi részét illető közlemények ide küldendők — Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. — Telefonszám: 12. I Kardos Kálmán . Baranya vármegye mély megillető­­déssel veszi a hirt, amely Hidasról jelenti, hogy Kardos Kálmán. Őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa, Baranya vármegye és Pécs szab. kir. város nyugalmazott főispánja nincs többé az élők sorában s az osztat­lanul érzett hala és legmelegebb rész­vét virágaiból font koszorút teszi ko­­porsójára. Az ő betegségére, mely az idők során elgyengítette és szervezetét az ellenállásra képtelenné tette, nem ta­lált gyógyító szert az orvosi tudo­mány. Hasztalanok voltak az orvosi műtétek, hasztalan a leggondosabb és leggyöngédebb ápolás is. Áldozó­csütörtökön délután egy órakor szűnt meg élni. Mély megindultsággal állunk meg e férfiú ravatalánál­, mert a mozdu­latlanul nyugvó porhüvelyből nyílt, tiszta, hazáját, nemzetét és szülő vár­megyéjét rajongón szerető lélek szál­lott el. Egy áldott szív dobogása szűnt meg örökre. Előttem áll az ő minden ízében szelíd, nemes alakja, tele jósággal, emberszeretettel, humánus érzelmek­kel, fényes tehetségekkel­­és mégis szerénységgel. Baranya vármegye közélete több mint félszázadon át volt Kardos Kál­mán nevével és tevékenységével egybe­forrva. Ez alatt a hosszú idő alatt nem volt vármegyénk életében köz­érdekű mozgalom, melyben e tényező nem lett volna ; az ő kezdeményezése vagy közreműködése soha se hiány­zott, amikor a vármegyénk közérdeke javára cselekedni vagy alkotni kellett. Mint aljegyző kezdte meg vár­megyénkben közéleti pályáját, rövid vármegyei szolgálat után 1865-ben a pécsváradi választókerület deákpárti képviselőjévé választotta, az 1868-ik évi vármegyei restauráción az akkoron a mostani pécsváradi járást is magá­ban foglaló mohácsi járás főbírójává választották és midőn az 1871-ik év végén erről a tisztségéről 1872-ben a mohácsi választókerület országgyűlési képviselőjévé választották. Ennek az országgyűlési ciklusnak lezajlása után nem lépett föl képviselőjelöltté, de 1 SS 1-ben és 1884-ben ismét a pécs­­váradi választókerület tisztelte meg bizalmával. Röviddel 1884—18­8­7 - i­k ciklus lejárata előtt 1887. évi március-­­ ban Tisza Kálmán miniszterelnöksége j /f . . . ° 1 i alatt szülő vármegyéjének és­ Pécs szab. kir. városnak főispánja lett. A vár­megye közönsége nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta Kardos főispánná való kinevezését. A vármegye minden rendű és rangú lakosának szeretete­­ivel övezve, mind föl-, mind lefelé ál­talános megelégedésre viselte a fő­­ispáni méltóságot közel tiz évig. 1896-ban lemondott és föllépett a pécsváradi választókerületben kép­viselőjelöltté, amidőn az érte lelke­sedő választók nagy többsége újra képviselővé választotta. Mint ilyen 1996-ban a képviselőház többsége az egyik alelnöki székbe választotta. Ezen országgyűlési ciklus lejártá­val nem vállalt többé mandátumot, hanem visszavonult hidasi kúriájába, honnan sűrűn járt be Pécsre a vár­megyei közgyűlésekre és bizottsági ülésekre, ahol ragyogó szónoklataival magával ragadta hallgatóságát. Te­hetségét és idejét most kizárólag a vármegye közügyeinél­ szentelte. Sok érdemet szerzett magának Kar­dos Kálmán a háza és Baranya vár­megye közéletében kifejtett eredmé­nyes munkásságával. Ez érdemek el­ismeréséül a királyi kegy sugarai aranyozták be Kardost élete alko­nyán . Kegyelmes úr lett, Őfelsége kinevezte valóságos belső titkos taná­­csossává! Ez a kinevezés általános örömöt és lelkesedést keltett a vár­megye közönségében. Ha valaki mélységesen gyászol Kardos Kálmán elhunyton, úgy mi mohácsiak vagyunk azok. Nekünk főbiránk, majd nagy lelkesedéssel megválasztott képviselőnk volt ő. És­ ha hivatása máshova rendelte is, Mo­hács és a­­mohácsi járás lakosságának rajongó szeretete kisérte őt mindenüvé. De ő is fölhasznált minden alkalmat, hogy régi hívei körébe jöhessen. Köszöntsük néma üdvözlettel, a szo­rongó lélek bánatos fohászával az egykori vezért, a vármegye halottját. Hintsünk virágot utolsó útjára, legyen pihenése zavartalan és emléke áldott! T A R C A. ❖ ❖ * A kárpáti iskolákért. — A Mohácsi Szr. Nőegylet műsoros estélye. — A tényezők úgy voltak megadva, hogy mértani és számtani bizonyosság szerint csak a legteljesebb siker lehetett az eredő. Izrae­lita nőegyl­etünk ősi fegyverbarátságban, vagy véd- és dac­szövetségben áll a művészi és pénztári diadalokkal. A gondos hozzáértés­sel, pallérozott ízléssel megválogatott mű­sorszámok, a biztoskezű rátalálással kisze­melt szereplők, a minden áldozatra és ön­­feláldozásra kész, fáradhatatlan, leleményes rendezés biztosították az elmaradhatatlan eredményt. A szép és jeles cél : az egész jövedelmet a kárpáti iskolákra fordítani, ez még külön is csábította a publikumot, mely az utolsó pótszékig megtöltötte az arénát. Ha sokat várt, még többet kapott és pa­nasza csak egy lehetett : olyan szünetlenül érdemelték ki a színpadról a tapsokat, hogy a leglelkesebb tenyér is csak alig-Mig győzte. Mikor először lebbent a függöny, akkor a nyáreleji virágok egész terebélyes erdejével gyönyörűen behímezett színpadon Miskolczy Ili jelent meg. Dr. Lengyel Ernőnek mai lapunkban közölt prológusát mondta el nyitányul. Olvasóink ma közvetlenül olvas­hatják a gondolatok erejének, az ötletek szikraesőjének, a poétikus szárnyalás mele­gének, a nyelvezet zengésének ezt a mű­remekét. A kisasszony előadása mindennek még sok külön színt és varázst adott, ami egyéniségéből bőven tellett. Megjelenése és szava igéretesen megfogta a lelkeket, me­lyekben a mondatai még sokáig utána­rezegtek. Ribáry Károly Liszt-rapszódiával gyönyör­ködtette a­ zene barátait. Férfias erejű techni­kája telve van a művészi átérzés ezernyi árnyalatával, melyek a hangjegyekben lük­tető minden érzést és gondolatot fölényes biztossággal, de sugárzó melegséggel tudnak kibillentyűűzni. Az igazi Lisztet játszotta virtuózán, de az igazi tehetség nobilis esz­közeivel és méltó hatással. Mint az ének­számok kisérője, minden elismerést megér­demelt zenei biztosságáért, finom és izmos tudásáért. Elült a taps, mikor Ehrenfeld Lili és Németh­­László páros jelenete kezdődött. Elült, hogy annál fergetegesebben csattan­jon fel a végén a pompás produkciónak, mely bármely bejegyzett művészpárnak is csak feltétlen dicséretére válhatott volna. A kisasszony szöveghű stenogramm-tempóban beszélt, játszott, de az előírásosan szédítő iram pergőtűzében nem sikkadt el a bluett­­nak egyetlen morzsikája sem. Minden nüancot frissen, egészen kihozott, a szavak olyan szivárványosan bugyborékoltak az ajakáról, mint gyerekszájról a szappanbuborékok, ha deli sugárral tűz oda a nap. Partnere igen sok igyekezet ügyességével kezére játszott minden fordulatot és néma szerepében be­szédes arcjáték és sokatmondó taglejtések segítségével növelte a hatást, ami a kis­asszony szavai nyomán ellenállhatatlanul ke­rekedett. Ügyes beállítás, egy sor rendezési ötlet is istápolta őket, bár arra igazán nem szorultak. A következő tapsorkánt egy értékes rá­adás kapta, melyet Róna Jenő útján prezen­táltak. Katonaruhában (hajnalban már be­vonult ezredéhez) Alba Nevis egy katona­versét mondotta el csodaszépen. Az erotikus poétából csak a szavak perzselő lávája tüzel a versben, a többi hazafias érzés, sok szár­nyaló gondolat és frappáns igazság. Róna a praematurus érettségijéhez még egy kitü- Élelmiszerdiktátor. (T. K.) Nekünk, magyaroknak sok olyan dolog: Kolumbus tojása, ami nem az, vagy legalább is nem kelle­ne annak lennie. Az ipari, kereske­delmi, művészi és egyéb tereken még el tudjuk képzelni a magyar nemze­

Next