Mohács, 1902 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1902-01-12 / 2. szám

1902. január 12. „ Mohács “ vándorolna ki, szaporítaná a nálunk úgyis elég nagy számát a proletároknak, ami az­tán komolyabb következményeket vonna maga után. Azután meg nem úgy megy el hazul­ról a kivándorló, hogy sohse térjen többé vissza. Megállapított tény, hogy a kivándor­lók nyolcvan százaléka hazajön. De nem szegényen, éhesen, nyomorúságosan, mint ahogyan elhagyták hazájukat. Hanem vidá­man, jól kiöltözködve, pénzzel és remény­séggel. Visszamennek szülőfalujukba és ha csak lehet, újra visszaszerzik azt a házacs­kát és földecskét, amit az adó vagy egyébb adósság miatt árverezték el. Megtelepszenek és akik néhány esztendő előtt gyűlölettel és keserűséggel szívükben hagyták el ha­zájukat, most annak nyugodt s jómódú pol­gáraivá válnak. Amerikában, a csúf Ameriká­ban keresték a pénzt hozzá .. . S mit szóljunk arról a millió és millió forintról, melyet a kivándorlott apák, fiúk és fivérek küldenek haza évente családjuk­nak? Egész nagy járások élnek amerikai pénzből, a családok, az ipar­i kereskede­lem, az adóhivatal. Ha azok a szegény em­berek nem mentek volna ki Amerikába, azokon a vidékeken most olyan nagy lenne a nyomorúság, akár csak a rutének között. Gyakran írnak a lapok a kivándorlók pusztulásáról s az ilyen sporadikus eseményt általánossá teszik, úgy, hogy az ember azt hihetné, hogy a magyar kivándorlók vala­mennyien az éhhalállal birkóznak odakint. Ezt a politikát nem lehet helyeselni. Meg­esik, hozzá bizony elég gyakran megesik, hogy a kivándorlók elpusztulnak, tönkre mennek, legtöbbnyire a kivándorlási ügy­nökök gazsága folytán. Dehát tessék akkor a kivándorlási ügynökök ellen fordulni, tessék a kivándor­lás ügyét rendezni! Ez lenne az orvoslás egyedüli módja, nem a nemtörődömség strucpolitikája, sem a goromba újságcikk. Ha a magyar állam szívén viseli a kivándor­lók sorsát, akkor ne igyekezzék megakadá­lyozni a kivándorlást erőszakkal, mert erre úgy sem képes. A­ki idehaza nem tud megélni, de Amerikába jólétet remél, azt nincs az a hatalom, ami visszatartsa. A magyar állam itt csakis úgy állhat hivatása magaslatán, ha kezébe veszi a ki­vándorlás ügyét. Ha minden irányban tá­mogatással és felvilágosítással szolgál a kivándorlóknak. Ha a kivándorlási társula­tokat, melyekről bebizonyul, hogy csak a kivándorlók kiszipolyozására törekszenek, az országból kiutasítja. S végül és ez a fő, ha odakünn Ameri­kában is megmarad a kivándorlók táma­szának. Ha azokon a vidékeken, ahol ki­vándorlók nagyobb számmal települnek meg, konzulátusokat állít fel, melyek azon őr­ködnek, hogy jogtalanság ne essék idegenbe vándorolt népeinken s ne engedje őket bűnbe vagy nyomorba jutni. Nemcsak er­kölcsi, de anyagi tekintetben is azonnal szembetűnő ennek az intézkedésnek az elő­nyös volta, mert hisz a magyar munkás az idegenből vagy haza küldi a pénzét, vagy összegyűjti s úgy jön vele haza. Midőn az intéző körök a kivándorlás ügyével foglal­koznak, ebből a szempontból ítéljék meg a helyzetet, amint azt tették és teszik Né­met, Angol, Francia és Olaszországban, me­lyeknek kivándorolt lakossága népesítette be a múlt században Amerikát. Nem struc­politikára, nem hazafias frázisokra van szükség e kérdésben, hanem okos és humánus intézkedésekre, mégsem hallottam. Ez kedélyem háborgó hullámainak lecsendesítésére nem elég olaj. Vagy talán abból a bizonyos vendéglőből kitessékelik a lágyan ringó utast, mielőtt alapozni kezdettek ? Bizony-bizony amerikai észjárással se gázolhatok ki ebből a hínárból. Mert hiába, a legtudósabb dolog, amit a villamos áram Amerikából az utóbbi na­pokban felénk sodort, tehát a legújabb szen­záció (de nem ám a Kecskeméthi levele) a Lick obszervatórium tudósainak az a jelen­tése, hogy egy Groombridge csillag lesza­kadt az égről, egyenesen a föld felé tart s igy meg úgy lesz vége a világnak. Már t. i. csak a földi világnak De hát ez éppen elég volna nekünk. Eltekintve azonban at­tól, hogy a legközelebbi efféle csillag, ha el is indult, csak ötezer esztendő múlva érne hozzánk s eltekintve attól, hogy mivel nem ötezer év múlva, de már holnap is a végtelen űr más pontján lesz földünk s igy nagyon bajos annak a Groombridge-csillag­­nak egyenesen felénk iramodnia, mondom, e kicsiségektől eltekintve, az amerikai csil­lagászok csak azt mondják, hogy így meg úgy lesz és nem így volt, úgy volt a jövőben. A „Mohács“ akarja csak megvalósítani szó szerint a jövő­ múltat. Olyan búzából sütött kenyeret akar megszegni, melyet még csak most visznek Vörösmarty Béla levele. Vörösmarty Béla, a kir. kúria másodelnöke Szinkovich Károly főszolgabíróhoz, mint a vigalmi bizottság elnökéhez a Vörösmarty - ünnep alkalmából a következő levelet intézte: Mélyen meghat a kegyelet, melylyel a mohácsi kaszinó felejthetetlen atyám em­lékének, az általa rendezett „Vörösmarty­­ünnep“-pel oly lélekemelő módon áldozott. Kérem Tekintetességedet, tolmácsolja ezért, úgy azon szíves figyelemért, hogy rólam sem feledkeztek meg, a mély és igaz köszönetemet, egyben azon sajnálato­mat, hogy az ünnepen hivatali elfoglalt­ságom miatt részt nem vehettem. Fogadja a Tekintetes főszolgabíró ur kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1902. január 5. Vörösmarty Béla a kir. Curia másodelnöke. őrletni, annak a nemes bogyónak a szeszétől mámoros, a melyik még nincs leszüretelve. Nem is olvastam tovább. Sokkal zava­rosabban zúgtak különben is a gondolataim, semhogy ilyen kemény dologban megtalál­tam volna akkor a kiutat. Úgy tettem hát, mint más okos ember: aludtam rá először egy nagyot. Másnap pihent agyvelővel átláttam a szitán. Megbocsátottam a „Mohácsinak, a miért kedélyem nyugalmát kis időre meg­zavarta, mert beláttam, hogy nem sikkasz­totta el előlem az alkalmat s a „Vörösmarty ünnepiről elhatározásomhoz híven én szá­molhatok be. Mindenekelőtt azt az örvendetes je­lenséget jegyzem fel, hogy társadalmunk lelkesülten várta az ünnepet — jeléül annak, hogy a nagyjaink iránti tisztelet, irodalmunk és a nemzeti eszmék iránti érdeklődés elevenen buzog társadalmunkban. Mikor 2 évvel ezelőtt országszerte szinte szenvedélyes tűzzel áldozott a magyar Petőfi emlékének, halála 50-ik évfordulója alkal­mából, a mi közönségünk a merev közöny palástjába burkolózott és­­ hallgatott. Már­­már azt hittük, hogy ezt a kérget nehéz lesz szétpattantani. De hát nem halt meg a leányzó, csak aludott. A romlatlan nemzeti érzés fellángolt s szeretettel font koszorút a nagy nemzeti költő homlokára. 3 Hírek. Új plébános. A pécsi megyés püspök Masson Lipótot, a vókányi plébánia ad­minisztrátorát ugyanezen plébánia plébáno­sává kinevezte. Az uj képviselő-testület­­megalaki­­tása és elöljárók választása. A főszolga­bírói hivatal az 1886. évi XX. t.-c. 53. §-a alapján felhívta a község bíráját, hogy Mo­hács nagyközségnek újra alakított képviselő­­testületét a megalakulás és egyúttal a fent idézett törvény 77. §-a alapján a választás alá eső elöljárói állásokra való jelölés vé­gett f. évi január hó 15-ik napjának d. u. 3 órájára a községházának tanácstermébe hívja össze. A tisztújító gyűlés határnapjául f. évi január hó 16-át tűzte ki. A tisztújítás d. e. 8 órakor kezdődik. Választóhelyiség: Mohács nagyközség tanácsterme. A pécsi szinikerület. Majorossy Imre, Pécs város polgármestere a szinpártoló egyesület elnökéhez átiratot intézett, mely­ben felkéri az egyesületet, hogy a pécsi szinikerület megalakítása érdekében f. hó 19-én d. u. 3 órakor tartandó értekezleten képviseltesse magát. Az egyesület választ­mánya f. hó 7-én foglalkozott a pécsi polgár­­mester átiratával és az egyesületnek az ér­tekezleten való képviseltetését szükségesnek találta, egyben Brand Ede elnököt bízta meg az egyesület képviseletével. A várost, mint azt már megírtuk, Jahoda Ede város­­bíró fogja képviselni, kinek a képviselő­­testület­­azt az utasítást adta, hogy lépjen érintkezésbe a színp­ártoló-egyesület elnö­kével s vele egyértelmű­leg járjon el, ha azonban anyagi hozzájárulásról lenne szó, e tekintetben ígéretet ne tegyen, hanem határozathozatal okából tegyen jelentést a képviselő-testületnek. A pécsi értekezleten Pécs, Mohács, Kaposvár, Nagy-Kanizsa és Szegzárd lesznek képviselve. Hogy a szini­kerület megalakítása sikerül-e, azt bajos előre eldönteni. A kerülethez tartozó váro­sok érdekükre hivatkozva, mindenesetre arra fognak törekedni, hogy a társulat illetőleg az igazgató megválasztásába alkalmas mó­don ők is befolyhassanak. Ha a kerület szervezése meghiúsul, alkalmasint ez a pont lesz az, melyen a sok tekintetben előnyös terv megtörik. A színpártoló-egyesületben is értesülésünk szerint olyan a hangulat, hogy e részben függetlenségét teljesen fel -Csak ilyen meleg rokonszenv, nemes elismerés mellett sikerülhet az, hogy áldo­zatot nem kimélve annyi honleány szövet­kezik s ernyedetlen buzgalommal fonja a koszorút díszessé, hogy az méltó legyen ahhoz, a kinek szánva van. A mi hölgyeink között nem akadt „márványkeblű szűz“ és nem volt hiány oly férfiakban sem, kik művészi tudásukat, tetterejüket, becsvágyukat a siker biztosításának szentelték. Az ünnep­nek ily kedvező körülmények között sike­rülnie kellett. Az eredmény egy­úttal igazolta, hogy a casinó választmánya helyesen járt el, mi­kor a casinó sok érdemű­ elnökének, Német Lipótnak még a múlt év elején tett indít­ványát, bár kissé elkésve, megvalósította. De hagyjuk az elmélkedést, a függönyt elvégre is fel kell vonni. A közönség már megtöltötte a nézőteret s ha a hátsó pad­sorokban itt-ott még akad hely, az csak annak tudható be, hogy sokan állva akarják végigélvezni az előadást. A csengő harmad­szor csilingel s elénk tárul a csinosan fel­díszített színpad. A színfalak mezetlensége eltűnt. Üde zöldbe borult minden. Ebben a tetszetős környezetben mondja el jól megszerkesztett ünnepi beszédét Szinkovich Károly főszolgabíró, a vigalmi bizottság fáradhatatlan elnöke, kinek az ünnep körül szerzett érdeme nem kisebb.

Next