Mohács, 1904 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-03 / 1. szám

1904 január 3. megszerezni soha nem tudna. A külföld mintájára kell nekünk is berendezkedünk s amíg a reklám és újsághirdetés át nem megy kereskedőink, iparosaink és a közön­ség vérébe, addig nem lehet szó nálunk európai színvonalon álló fizleti forgalomról. Nagyon téved a közönség, ha azt hiszi, hogy a lapok hirdetési rovata érdektelen, töltelék olvasmány, amelyre nincs szükség, mert ismereteinket nem gyarapítja. Ez ismét az az avult felfogás, mely más téren is út­ját állja nemzeti haladásunknak. Értsük meg már végre, hogy a hirdetési rovat leg­érdekesebb, legtanulságosabb és legprakti­kusabb rovatok egyike, mert abból alkotunk magunknak fogalmat a kereskedelmi és ipari élet produkciójáról, e rovatban nyerünk tiszta képet arról, hogyan állunk üzletileg és anyagilag. Nem csak annak van szük­sége a hirdetési rovat tanulmányozására, aki tanulni, látókörét széles­íteni akarja. Olyan ez a rovat, mint a tőzsdei árfolyam, tiszta képet alkotunk belőle az anyagiakról, amelyek iránt érdeklődünk, sok érdekeset és újat olvashatunk itt, melyet máshol nem találunk. A hazai lapok hirdetéseinek nagy része sok külföldi cégre hívja föl a figyelmet. Ez azt bizonyítja, hogy a külföldi cégek alaposan kiaknázzák sok magyar cégnek azt a maradi felfogását, hogy kevesebb hir­detéssel is célt érnek. Külföldi agilis cégek így tesznek szert olyan nagy magyar vevő­közönségre, amilyen kevés belföldi cégnek van, s természetes, hogy ez nagy ártalmára van hazai iparunknak és kereskedelmünk­nek. S amíg nem fog diadalmaskodni az az amerikai elv, hogy minél több reklámot csinálni annyit jelent, mint minél jobban boldogulni, addig a külföldi verseny mindig a nyakunkon lesz. Első­sorban tehát reklámozni, hirdetni s megannyi halvány árnyék suhantak el az ablak előtt s a hús szellő, mely rajta be­áradt, szép ismeretlenem barna fürteivel játszadozott. Nem is akartam zavarni s a kupé túlsó sarkába húzódtam. Onnan gyö­nyörködtem a szép leányban. Arcának kör­vonalai lassanként elmosódtak a félhomály­ban. Hirtelen úgy tűnt fel előttem, mintha az a csudás kék szempár ragyogna felém a sötétből, az ajkak is megnyiltak s a hó­fehér fogsor szinte világított. Az a szép fej pedig mikéntha hivogatóan bólintott volna felém. A vér fejembe szökött, éreztem, hogy sohá nem tudnék ellentállni a csábí­tásnak. A vonat zakatolása is elkábított. Azt hittem hallucinálok. De nem, tisztán láttam a csillogó, csalogató bólintgatását. Tehát csakugyan ébren volt s hívott. De miért is volna lehetetlen. Nem vagyok valami szörnyeteg s abban a forró levegőben a nő vére is lázasabban lüktet. A józanság elha­gyott s egy pillanattal később ott térdeltem a lány előtt. Megöleltem s csókot nyomtam ajkaira, aztán iszonyodva, hörgő kiáltással ugrottam föl . . . Feller arca szinte eltorzult a fájdalmas visszaemlékezéstől, mikor halkan befejezte: — Az az ajk jéghideg volt, azok a kék szemek üveges merevséggel bámultak i­tm. Halottat csókoltam meg. Egy pillanatig hallgatott, aztán szomorúan tette hozzá : — Látjátok fiuk, azóta folyton kisértenek azok a holt vonások, azóta nem tudok nőre szerelemmel tekinteni, olvasni kell. Másod­sorban pedig — és ez igen fontos — megfelelő időben, helyen és formában kell a reklámot csinálni. El van ismerve, ki van próbálva, hogy a reklám legcélravezetőbb módja az újsághirdetés, azért is, mert aránylag olcsó, azért is, mert a közönség minden rétegének néhány óra alatt a kezéhez kerül annyiszor, ahányszor akarjuk. A hirdetés formája olyan legyen, hogy az nyomban feltűnjék az olvasónak. Eldugott, monoton hirdetés nem ér sokat. Feltűnő helyen, eredeti tetszős formában jelentessük meg hirdetéseinket s emellett gondoskodjunk arról, hogy ez a forma idő­közben változzék. A közönséget vonza az újdonság s egy gyakran formáját és szöve­gét változó hirdetést minden változás ese­tén elolvas. A szöveg pedig rövid, velős és értelmes legyen, kevés szóvirág a szöveg­ben, semmi ízetlenség, mert ez a hirdetés komolyságának rovására menne. A hirde­tést szép, világos és hatásos rajzokkal, ké­pekkel diszíteni, szintén okos dolog. Angliá­ban és Amerikában illusztrált hirdetésekért óriási áldozatokat hoznak. S fődolog, hogy amit hirdetünk, az igaz legyen. A vevőnek, aki az újság révén megy az üzletbe vagy műhelybe, csalódnia nem szabad, mert kü­lönben soha többé nem látjuk viszont. A hazug hirdetés tehát célszerűtlen inkorrekt­ség, mely a legjobb esetben rövid és lát­szólagos sikert mutat, de végeredményében kudarchoz vezet. Az olvasó közönség szenteljen több figyel­met a hirdetéseknek, higgyen azok igaz vol­tában. Vegye fontolóra azt, hogy az a ke­reskedő, aki pénzt áldoz arra, hogy áraira felhívja a közönség figyelmét, arra számít, hogy ez a kiadás fokozott mértékben fog neki megtérülni s ezt csak úgy érheti el, ha a közönség nem csalódik s meggyőző­dik arról, hogy a hirdetés igaz. Már most is van számos nagy magyar cégünk, elismert szolidságúak, nagy forgal­múak, melyek tisztára a reklámozásnak, hirdetésnek köszönhetik nagyságukat. S ha majd eljutunk odáig, hogy nálunk minden újságolvasó a hirdetések iránt érdeklődni fog s minden kereskedő és iparos az ész­szerű reklámot el nem kerülhető szükség­nek fogja tartani, éppen úgy, mint a kül­földön, akkor hatványozott mértékben fog megszaporodni a nagy s nagyobb magyar cégek száma és sokkal jobban fognak bol­dogulni a kisebbek is. Van más módja is a reklám­csinálásnak. Például a plakát, melynek készítése már művészetté fejlődött. Plakát, ha szép, nagy és feltűnő, igen sikeres módja a reklámnak, csak az a baja, hogy igen drága, s egy­oldalú, mert a közönség egy - kettőre meg­szokja. Az új plakát pedig megint sok pénzbe kerül. Sokszor tanácsos a körlevél­reklámozás is, de mindezeknél sokkal ol­csóbb s a mi viszonyainkhoz inkább illik az újsághirdetés. Nagyon téved a hirdető, aki azt hiszi, hogy hirdetéseinek leközlésére csak fővárosi lapok alkalmasak. Éppen ilyen alkalmasak a vidéki lapok is, melyeket egyes vidéke­ken a városokban minden ember fokozott érdeklődéssel olvas már lokálpatriotizmus­ból is s a hozzá közelebb álló újság hirde­tésében több bizalma van, mintha azt ide­gen lapból olvasná, aztán ott jobban fel is tűnik, mint a sokoldalú nagy lapokban. Aki a nép alsó rétegeire akar hatni, az ne mulassza el a naptárakban való hirde­tést, mert a naptár a legtöbb szegény em­bernek esztendőre való olvasmányát képezi s ezért sokszor fordul meg a kezében. S minél többször látunk egy hirdetést, termé­szetszerűleg annál inkább megragadja figyel­­münket.Heti, szépirodalmi és szaklapok szin­tén igen alkalmasak a hirdetésre, mert azok egy egész héten át aktuálisak és előfizetőik a közönség más rétegeiből kerülnek ki. Végső eredményében tehát az élelmes kereskedőnek kell legjobban tudnia, hogy hol, mikor és hogyan hirdessen. Téli szük­ségleti cikket nyáron hirdetni — kidobott pénz, éppen úgy, mint nyárit télen. Úri cikkeket néplapokban nem hirdetünk stb. stb. Aki alkalmas időben és alkalmas he­lyen érdekes, bizalmat keltő és ötletes for­mában hirdet, az már fél sikert ért el. Szemesnek áll a világ, vaknak csak ala­mizsna. A mai kereskedőnek és iparosnak ez legyen a jelszava! L. Gy. Halász Zsigm­ond, Mohács Hírek. Olvasóinknak, munkatársainknak s lapunk minden barátjának boldog uj esztendőt kívánunk s megköszönve a múltban tapasztalt támogatásukat, kér­jük, hogy azt ez uj évben se vonják meg tőlünk. A vármegye közgyűlése. Baranyavár­­megye törvényhatósága ez évi első évne­­gyedes rendes közgyűlését f. hó 11-én tartja. Gyógyszertár átvétel. Ifj. Schmidt Károly okleveles gyógyszerész megvévén Osvaldt Kálmánnak a Király-utcában levő »Szent- Háromsághoz” címzett gyógyszertárát, azt f. hó 1-én, uj év napján átvette s e naptól kezdve már az uj tulajdonos vezeti a gyógy­szertárt. Az első fecske. Ne mosolyogjanak ked­ves olvasóink, hogy a hópelyhek szálldo­­gálása közben is fecskéről beszélünk, de igazunk van. Még csak néhány rövid nap és f. hó 9-én este a mohácsi kereskedő ifjak táncvigalma képében tényleg nálunk is bevonul az első fecske Carneval herceg verőfényes birodalmába. A­kik ez estély­től sokat várnak, nem is fognak csalódni mert az előjelekből ítélve az nagyon si­kerültnek ígérkezik. Hangsúlyozni kíván­juk, hogy derék kereskedő ifjaink, kik egész éven át a legnagyobb előzékenységgel fá­radnak a közönség kiszolgálásában, most sem riadtak vissza semmi nehézségtől és fáradságtól, hogy rendes hivatásukon kí­vül a közönségnek egy szép estéllyel ked­veskedjenek. Éppen ezért hisszük, hogy a közönség a táncestélyen való tömeges meg­jelenésével fogja kereskedő ifjaink buzgó­­ságát megjutalmazni. 3 Előfizetési felhívás! Január hó 1-én új előfizetést nyitottunk a „MOHÁCS”-ra. Ezen alkalommal arra kérjük­­. előfize­tőinket, szíveskedjenek az előfizetés meg­újítását mielőbb eszközölni, hogy a lap küldésében fennakadás ne történjék. A „MOHÁCS“ előfizetési ára: Egész évre ... 8 korona Fél évre .... 4 „ Negyed évre . . . „ A „MOHÁCS“ szerkesztősége és kiadóhivatala.

Next