Mohács, 1905 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és fcisdóhivatal: Rosenthal Márk és Fia könyvnyomdája, Király-utca 781. sz. Kéziratokat vissza nem adunk. Főmunkatárs: MEZEY LAJOS. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona. Fél évre 4 korona. Negyed évre 2 korona. — Egyes szám ára 16 fillér. ■■ Nyilt-tórben egy sor 30 fillér. ——— üj év. (C.) Ismét átküzdöttünk egy évet mindmegannyi örömével, de sokkalta több szenvedésével. Mennyi remény- nyel kezdettük meg az évet s e re­mények közül mily kevés teljesült. De mi az élet remény nélkül ? Re­mélünk tehát tovább, reméljük, hogy a most beköszöntött uj év több ál­dást fog hozni édes hazánkra és ke­vesebb lesz benne a csalódás, mint az elmúlt esztendőben. Valamennyien örvendünk az uj év érkeztén, de csak kevesen gondolnak arra, hogy emmellett egy soha vissza nem térő esztendőt vesztettünk el, s ismét egy évvel öregebbek lettünk. Igen, igen! — Évről-évre megfiata­lodik a föld és a természet,.,csak mi öregszünk véges halandók, akik azért jövünk erre a világra, hogy dolgoz­zunk, küzdjünk, szeressünk és meg­haljunk, hogy helyet adjunk az utó­doknak, akik erőteljesebbek, okosab­bak, mint mi, s akikre hasonló sors vár. Ez az esztendő, amely elrohant fölöttünk, szintén mély nyomot ha­gyott hazánk történetében, s e nyo­mok elmosódni nem fognak az idők avarában. Bármennyire ártottak is közgazdasági viszonyainknak a soká tartó válságos izgalmak, azok mégis fölkeltették, erejének tudatára ébresz­tették ezt a szunyókáló népet. Közgazdaságilag bizony erősen érez­tük a hátrányokat; nincs már ma­napság az a vidéki szatócs, akihez be nem hatott volna a budapesti piac depressziója, s aki hőn nem óhajtaná, vajha vége lenne már ennek az ál­datlan hercehurcának s megkezdőd­nék ismét a komoly, reális, hasznot- hajtó munka. 1867 óta nem stagnált még úgy a vállalkozási kedv Magyar­országon, mint az elmúlt két eszten­dőben. Ezer és ezer munkáskéz he­vert tétlenül, illetve szorult ökölbe a „zsarnok tőke“ ellen. Mindennek most már végét kell vetni. Az uj év hajnalán ismét vészter­hes felhők tornyosulnak hazánk egén. Adja Isten, hogy e felhők minden nagyobb vihar nélkül vonuljanak el fölöttünk s újra a béke, boldogság és megelégedés napja terjessze szét ál- dásthozó sugarait Magyarország fölött. Ennek az uj esztendőnek a közálla­potok rendbe hozásával kell mielőbb foglalkoznia. S ha ez bekövetkezik, akkor az 1905-ik esztendőtől olyan általános anyagi föllendülést várunk, a kereskedelemnek, iparnak és vállal­kozási kedvnek olyan fokozott mér­cékben való nieger'i-oó-dését reméljük, hogy jótékony hatását az egész ma­gyar társadalomban éreztetni fogja. A szunnyadó, illetve elnyomott gaz­dasági erők egyszeriben felszabadul­nak és a közforgalom el fogja érni azt a mértéket, amely egy életképes ország fellendítéséhez szükséges. Nézzünk végig hazánk legutóbbi harmincesztendős történetén. Látni fogjuk, hogy alig van újabb intéz­ményein.. között egy is, amely töké­letes. Sem a törvényhozás, sem a közigazgatás, sem az igazságszolgál­tatás, sem kereskedelmünk és ipa­runk, sem a magyarositási akció nem tökéletes. Mindenből van valamink, néha több is a valaminél, de egyik­ből sincsen annyi, mint amennyi a közérdek szempontjából szükséges. A külföld művelt nemzetei már mind túl vannak ezeken a nagy problémá­kon, ők most már a tökéletesbités munkáját végzik, mig nekünk minden erőnk megfeszítésével még mindig al- ' kötnünk kell. Az ilyen alkotáshoz azonban nyu­galmas, közgazdasági és társadalmi életünket nem zavaró esztendők kel­lenek, nem egy — se kettő, hanem legalább is húsz. Egy olyan zavaros esztendő, mint a most elmúlt, sze­rencsétlen körülmények között évti­zedekre visszavetheti Magyarorszá­got. Törekedjenek tehát intéző kö­reink minden erejükből, egyértelműen arra, hogy a békés munkálkodás és fejlődés ebben az esztendőben lehe­tővé legyen téve, mert ezt a zűrzava­ros állapotot ez a közgazdaságilag amúgy is eléggé elgyengült ország már alig bírja tovább. Csak nézzünk végig a szegény- néposzíályon, mily súlyosan érzi már meg a meddő munkátlanságot! A nyomor megdöbbentően nagy. Ez a körülmény egyúttal azt is parancsolja, hogy akinek adott az Isten fölösleget, az a nyomorúság télvizében ne feled­kezzék meg a szükölködőkről s tőle telhetőleg támogassa őket. A hivata­los jótékonyság oly fejletlen és szűk­keblű még nálunk, hogy attól a tö­megnyomornak egy napi csillapítását is hasztalanul várjuk. Ellenben össze kell fogni a társadalomnak, a vagyo- sabbaknak minden városban, minden faluban, hogy a helyi nyomort tőlük telhetőén enyhítsék. Az uj évet a legszebben a jóté­konysággal lehet megünnepelni, s mi­nél többen szorulnak rá a jótékony­ságra, annál szigorúbb kötelesség a szegény emberek Ínségét enyhíteni. Vigasztalódjunk és reméljünk! Te­kintsünk vissza az elmúlt évre és nézzünk reményteljesen a jövő elé. Nem tört még le minden oszlop, van­nak még férfiaink, kik szivükön vi­selik a haza javát; vannak még fér­fiaink, kik a szegényeken, gyámolta­lanakon segíteni igyekeznek. vosoktól mint hathatós íeT; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a test­súlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjelt izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkin-t 4 K-ér kaphatájté^Ryy élj ünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: COAVfgyészeti gyár Basel (Svájc). f F. Hoffmí

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék