Mohács, 1907 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
1907. január 6. Mohács A pécsi országos kiállítás néprajzi és háziipari célokra összesen 6500 koronát áldoz. Ebből egy ormánysági és egy sokac házat létesít. A sokac ház berendezésénél, az érdekes néprajzi anyag összegyűjtéséhez Mohács és környéke adhatjná a legtöbb anyagot. De várjon tettünk-e valamit arra nézve, hogy ezt a gyűjtést ide irányítsuk ? A néprajzi gyűjtemény okvetlenül egy kis pénzt hozna népünk közé és pedig ép oly cikkekért, melyekért nem igen pénzel. De a pécsi kiállításról távollétével tüntető Mohács neve is szerepelne legalább a kiállítást majdan ellepő embersokadalmak előtt, ha nem is az iparcsarnokban, ha nem is a közművelődési pavillonban, de legalább a néprajzi gyűjteményben . . . De ez önmagában nem is a legfontosabb számunkra. Hanem ezt a kiállítás számára történő néprajzi gyűjtést össze lehetne kötni a mohácsi néprajzi múzeum megalapításával. Rómát sem építették egy nap alatt, nem gondolunk arra, hogy a néprajzi múzeumunkat egyszerre kifejlesszük. De nézzük meg a pécsi múzeumot ! Mily alacsony kezdetekből fejlődött ki? És menynyire szíve-ügyét képezi ez a múzeum ma Pécs és a megye teljes lakosságának ! A kormány gyűjteményeket helyez el benne, évi segélyösszeggel látja el, így gazdagítva és gondoskodva fenmaradásáról és fejlődéséről . . . Meg vagyunk győződve, hogy Mohácson nem fog létrejönni a néprajzi múzeum. Olvassuk ezt a mementót egy kis fejfáról, melyen — a temető sarkában, hol az idegenek, a gyilkosság, vagy öngyilkosság által kimúltak nyugosznak — a következő felirat áll: Itt nyugszik a Mohácsi szabad Lyceum. Meghalt általános rokonszenv és buzgó életreserkentés következtében mielőtt megszületett volna. A közönyösség arra megy és rádob egy követ; a sivárlelküség is rádob egy követ. Ezekből támad az a piramis, mely irtózatosabb súlyú minden piramisoknál . . . A »MOHÁCS» szerkesztőségi és kiadóhivatali telefonszáma: 59. Ma a puhányok 36. családja 140. alfajának végtagszerkezetéről, továbbá még egy érdekes tárgyról: édes vízbeli harmadizületi állataink farkcsigolyáiról hallgattam előadást. Mondhatom egészen átszellemültem és most tele vagyok a tudomány egyetemességének fényével. Nem tudok egy helyben megülni. Még nem korbácsolta eléggé a világot. Föl kellett állnia. Lelki életének valami dinamikai együttműködésre volt szüksége. — Nem! Nem! Ez utálat! Már két hete nincs egy csepp fűtőanyagom. És nem is lesz soha! Abszurdum, hogy a becsületes ember megéljen. Le kell aljasodnod, komisz talpnyaló kutyává kell válnod hogy a hivatalban is előremenj . . . Persze ők élnek, kiabálnak! A nyomorultak, elrabolták előlünk kilopták a világból a becsületes érvényessülést. És most teleorditják a világot! A mi kilopott tüdőnkkel, a mi kiszakított szívünkkel élnek olyan nagyon és nyálas szájukkal erényt diktálnak! . . . Tüzes kardot, azt kellene a torkukba dugni... Bejön a hivatalba! Igen bejön! mert hisz ő a főnök! Ah ! Ah ! Meg vagyunk hatva. Meg vagyunk semmisülve a nagy megjelenéstől! Kisztihand! Pukedli! Pukedli! Kisztihand ! Pukedli! Csak tiporjon a nyakamra nagyságos főnök úr! Vagy talán a derekam jobban szük! Biztosítom, hogy Ugyanekkor a mohácsi postahivatal hivatalos lapjában is találunk egy hasonló szellemű hirdetést. A hirdetésnek — mivel nincsenek ablakai — ezek nem is lehettek becsukva. A hirdetést azonban azelőtt, ki a mohácsi posta viszonyaival ismeretlen, homályos lehet. Magyarázatul tehát ideigtatom azt a tényt, hogy este 6 óra után, mikor még táviratokat és ajánlott leveleket lehet föladni, a posta bejáratában olyan sötétség uralkodik, mint a pokol torkában. Vándor, kit átad 6 óra után erre a helyre visz, jó lesz, ha magad fölfegyverzed, mert a sötétségben még agyon is verhetnek, nekem gyönyör! Ó nagyszerű fönség! Ó, a földbe bújtam már én semmiség. Csak tessék, nyomjon még beljebb! Ó végtelenül boldog vagyok, hogy érezhetem nagy hatalmasságát! . . . Kisztihand! Alázatos szolgája! Kisztihand ! Pukedli ! Pukedli. Földig való pukedli . . . Hogy, csapjon belétek a kénköves láng! ... És az a sok függöny! Mindig azt hiszem valami gazságnak kell azok mögött történnie ... Az a sok leány! Az a sok asszony! Mind keresi a kenyerét és bolondos szomjúsággal kap a beteg gyönyör után . . . Aj! Aj ! kedves barátom ! Megborzong és kitüzesedik az ember szíve! Mert minden olyan siralmas és olyan vérforraló ... A szoba közepén állt, erős demagóg pózban. Ökle össze volt szorítva és keze mintha föl akart volna emelkedni, hogy lesújtson a világra. Lázongásában azonban valójában kevés volt a vér. Szilajsága, mikor így nekiindult, önmagát táplálta, növelte. Nagy ellágyulások követték mindig kitöréseit és kéjelgő világgyűlölete és emberutálata rendesen bevitték egyéni nyomorúságának lírájába. Egyszerre kivett egy fényképet a belső zsebéből és odatartotta elém: — Szép ? kérdezte avval a hangnyomattal, melyben benne van erős és érzékeny követelése az igenlő feleletnek. (Folyt. köv.) Mohácsi eredetiségek. Mohács, január 5. A pénzintézetek most csinálják a mérlegeiket, az üzletek most írják ki a nagy számlákat, mindenütt összeadnak, számolnak, takarítják a régi lomot, és fundálnak ki új terveket. Mohács, a „nagy” dunaparti város, most mikor még a világvonalakon is elakadnak a vonatok, el van zárva a világtól, Mohács most egyéniség, mely a maga természete szerint, idegen befolyásoktól menten, termi a maga eredetiségeit. Az eredetiség pedig nemcsak a művészetben, hanem minden téren megbecsülendő. A majdan létesítendő Baranyamegyei eredetiségek múzeuma számára följegyeztem a következő adalékokat. * 1907. január 2-án Mohács nagyközség hivatalos lapjában szövetkező hirdetés jelent meg: Bérbeadó korcsolyapálya. A mohácsi lakosság tulajdonát képező főutcai járda, kitűnő korcsolyapálya olcsón bérbeadó. Nyak és lábtörés ellen az elöljáróság szavatosságot nem válal el. A befolyó jövedelem a 40.000 korona községi pótadóhátralék javára fordíttatik. De, hogy a tényekre térjek: a posta hivatalos lapjában a következő ifjúsági folyóiratba illő pályatétel áll. Pályázat feltalálók számára. Hogyan lehetne a posta előcsarnokában esti 6 óra után lappangó gyilkos sötétséget lámpa alkalmazása nélkül földeríteni ? * A kérdés megoldója jutalom gyanánt igyen vehet részt a mohácsi posta udvariassági tanfolyamában. * Megjegyzendő, hogy a teknővel való világossághordás, melyet az egyszeri ember gyakorolt, ki van zárva a pályázatból. 3. Mohács valamennyi utcasarkán olvasható volt 1907. január 5 én a következő falragasz : Figyelem ! A meg sem született, születése előtt megboldogult mohácsi Szabad Lyceum eladja, a még meg sem vett laterna magikát. Kauciót tenni, vagy a pénz kifizetni nem kell. Felbuzdulás elég. A vevőnek biztosíttatik a halhatatlanság. * Ezeket az eredetiségeket szedtem össze egy séta alkalmával. A többit el kellet egyelőre szalasztanom, mert nem volt nálam elég spiritusz, hogy hazáig konzerválhattam volna őket. Krónikás. Pécsi levél. Pécs január 5. (Színház — vegyes dolgok — színház.) Persze, szerkesztő úr azt hiszi, hogy vagy tévedtem a színház kétszeri címzésében, vagy egyszer a színházról, aztán a színművészetről akarok beszélni. Szerkesztő úr elfelejti, hogy ez pécsi levél. És ki beszél színművészetről Pécsett! ? Hanem azért mégis kedélyes dolog a színházba járni. Legalább meglátszik, hogy a színészek úgy érzik. Ők ugyanis olyan kedélyesen diskurálnak, hogy a beszélő színész, amint bevégezte mondókáját, kénytelen könyökével lökdösni társát, jelezvén , most rajtad a sor. A milliárdos kisaszszonyban esett meg aztán, hogy a megkönyökölt társ nagy bravourral egy fél felvonást ugrott át hamarjában, nem tudván mi következik. Hogy azonban a darab így se lett értelmetlenebbé, az annak a darabnak jó tulajdonsága. A hallgatóság legalább mit sem vett észre. És ez ennek a publikumnak a jó tulajdonsága. Eljátszott újdonság a Rab Mátyás, melyet Czobor közreműködésével Arany János , Offenbach, Huszka és Lehár komponáltak. A hiba csak ott van, hogy a komponisták egynémelyike már meghalt, — mikor hívták meg hát ezek társszerzőnek Czobort?! Mert, hogy talán fordítva volna ? ! Egyébként mással is szórakozik a pécsi közönség. Végignézi a vágtató szánsorokat, amelyekben a kiállítást előmozdítandó bankettezők ülnek. És bizonyos, hogy még egy ilyen bankett — és a kiállítás sikerülni fog. Még az ármentesítők nélkül is. Angoljaink is lesznek, akikről nem fog kisülni.