Mozgó Képek, 1988 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1988-04-01 / 4. szám

1988. ÁPRILIS 27 A technikai forgatókönyv külleme meglepő a gya­korlatlan szem számára. „Mozgókép-filozófia Be­­tacam kamerával” - áll a tervrajznak tetsző első ol­dalon. Az irodalmi forgatókönyv azonban már jobban hagyja olvasni magát, a történet magától kiteljesedik, bár akad benne éppen elég olyan mo­tívum, ami továbbgondolásra, az ész és a fantázia működtetésére sarkall. Ettől, a technikai változat­hoz hasonlóan ugyancsak nem szokványos külsejű irodalmi forgatókönyvtől, illetve a benne olvasha­tóktól emelkedik összességében ez a film „üggyé”. Az utóbbi birtokában immár állíthatom, hogy nemcsak Dárday István és Szalai Györgyi forgató­­könyvírók-rendezők, hanem a video ügyévé. Buda csöndes negyedében találtam meg a nagy­betűs Video felirattal ellátott házat. Az üvegportál egy video „szaküzlete” volt, s a boltból udvarias úr kalauzolt a legfelső szintre Szalai Györgyihez, az ott készülő film egyik rendezőjéhez. - Kinek az ötlete volt a film, s különösen ez a szo­katlan forgatókönyv?- kérdeztem elsőül, természe­tesen a technikai változatra gondolva. - Minden közös Dárday Istvánnal - mondja Szalai Györgyi. - Egyébként volt már olyan forga­tókönyvünk, mely eltért a hagyományostól, csak nem így: például a Filmregény. Mivel a jelenlegi­ben a video nagy szerepet kap, emellett elég sok videobejátszást is bele akarunk tenni, meglehető­sen nagy szerep jut a látványnak a könyvben is. Azért készítettük ilyen képesre a forgatókönyvet, hogy ez valamennyire érzékelhető legyen. Ennek alapján kaptuk a pénzt is. Nem mondhatnám, hogy túl könnyű ezt a mi forgatókönyvünket dekó­delni, de végül is nem olyan borzasztó nehéz. És már magához az elfogadáshoz is kell, hogy ez „ve­hető” legyen. - Ott mit szóltak hozzá? Ők is örültek annak, hogy új? - Nem szoktak az újnak örülni... általában. Mindenki jobban szereti a nyugalmat és a békessé­get. Különben mi nem is írtunk le olyan dialógu­sokat, amilyeneket úgysem mondattunk volna el a szereplőkkel. Miképpen eddig, most is úgy dolgoz­tunk, hogy a szituációt beszéltük meg velük. Sze­replőink végül is egy körülhatárolt helyzetben, a saját szavaikkal, spontán alakítják ki a dialógust. - Hogyan találtátok meg ezt a videoüzletet? - Sehogy. Ez egy romhalmaz volt. - ?! - Megcsinálták díszletnek. Olyan helyet keres­tünk, ahol nem laknak? vagy dolgoznak. Ez meg csak állt itt, mint egy elhanyagolt, üres raktár. . . Kezdetben mi sem sokat értettünk a videóhoz, de foglalkoztatott bennünket. Készítettünk is egy másfél órás összeállítást Video a videóról címmel. Tudjuk, más a film, és más a videó. Van egy cso­mó film, ami videón nem jelent olyan élményt, mint a filmvásznon. Itt elsősorban nem a Csillagok háborúja-féle amerikai produkcióról van szó, hi­szen például a Rubljovot is jobb moziban megnéz­ni. De a video a vizuális kultúrát is befolyásolja. Az már más kérdés­, jól-e vagy rosszul. - Romokból­­ egy kis palota született. Hogyan si­került megteremteni hozzá az anyagi feltételeket? - Ha gyári díszletben csináltuk volna meg, sok­kal többe kerül. Ez így most körülbelül másfél mil­lió forintot emésztett fel.­­ És most nézzük a forgatókönyvet: 1. oldal - A dokumentátor című produkció öltözője. Kellékek: kosztümhalmok, tükör, pudl­é, szemceruzák. Spe­ciális igény: meleg. Szereplők: egy rendező, egy ri­porter. 2. Az öltöző melletti helyiség. Kellékek: szendvicsek, üdítősüvegek. Szereplők: előbbi két figura, filmesek. 3. Ugyanazon a szinten levő, bal oldali helyiség. Kellékek: számítógép, működő VHS-magnó, kamera, állványok. Kamera: egy 35-ös. Technika: effekt világítások. Szereplők: Dárday István, Dés Mihály, operatőr, assziszten­sek, fel­vétel vezetők, egyéb filmesek; Györgyi, ri­porter. Speciális igények: megúszni a rengeteg lá­bon és kábelen történő orraesést. 4. Következő szint. Szereplők: Györgyi, riporter. Kellékek: min­den, ami egy kívánatos hálószobához szükséges. Speciális igény: Györgyi büszkesége a hálószoba falának általa megválasztott halvány mályvaszíné­re. 5. Fürdőszoba. Szereplők: ugyanazok. Speciális igény: csempéknél olcsóbb kopilit üveg, mennye­zetnek átvilágítható hártyafólia. 6. Télikert. Sze­replők: ugyanazok. Speciális igény: kicsit több meleg. Történés: Györgyi elhatározása, hogy ez ügyben intézkedjen. Kellékek: rengeteg cserepes növény. 7. Földszint. Szereplők: ugyanazok. Kellé-Dés Mihály: A dokumentátor egyik főszereplője kék: a legfelső szinten dolgozó videokamera „le­küldött” képe; egy másoló; egy fotó a női fősze­replőről háttal. (Neve: Pászti Lilla, a Balettintézet néptánc szakán végzett táncosnő.) 8. Ugyancsak földszint, kicsit jobbra, az utca felé, a videobolt. Szereplők: Györgyi és a riporter, illetve az utóbbi számára ismeretlen férfiak, kivéve az induláskor őt kalauzoló udvarias urat. 9. Udvar. Szereplők: Györgyi, riporter. Kellékek: saját kivitelezésű ma­gas díszletfal - hogy általa takarhatóak legyenek a lomok. Speciális igény: a lomokat bámulva is elke­rülni a fagyhalált, leszűrni a tanulságot. Végül egy idézet a forgatókönyv elejéről: „Szük­ségesnek tartunk utalni arra a világban zajló folya­matra, amelynek során a mozgókép helyzete a tö­megkommunikációban és a művészetek területén radikálisan megváltozóban van, s ez a több évtize­de tartó átalakulási folyamat (...) a 80-as évtized­re a világban és hazánkban egyértelmű és határo­zott forradalmi robbanás irányába mutat. Készí­tendő filmünk ennek a jelenségegyüttesnek társa­dalmi összefüggésekbe ágyazott érzékletes képi megjelenítésére kíván vállalkozni.” DÓZSA ILDIKÓ Video-varázs Új filmet forgat a Dárday-Szalai páros Györgyi a telefonnal (Pászti Lilla) mm Egy téka-iroda Debreceni dimenziók Esténként, ha kékes fény szüremkedik ki a debreceni ablakokon, nem bizonyos, hogy a tévéhíradót, a Panorámát vagy a Hírháttért nézik a lakók, meglehet, hogy videóznak. Lefektetik az apróságokat, s rejtekhelyükről előkerülnek a „sikamlós dobozok”, a horror­filmek, a zenés szalagok. És ugyancsak elő­kerülhetnek - elő is kerülnek - igényes műal­kotások, már csak azért is, mert az előbbie­ket nagyon hamar meg lehet unni. Korábban némelyek tudni vélték, hol működtetnek a városban maszek videomozit, ahol pornófil­meket látni. Videóznak a gyerekek is, legin­kább a hét végén, nézik a gyermek- és ifjúsá­gi filmeket, a rajzfilmeket, és sajnos egy ré­szük megnézheti a nem neki való produkció­kat is. Szüleik a kazettákat, illetőleg bizo­nyos hányadukat talán a feketepiacról sze­rezték vagy egy onnan származó kazettáról másolták. Hírlik, hogy a feketepiac több árut kínál, s szerényebbek az árak is: lehet-e cso­dálkozni azon, hogy sokan kihasználják eze­ket az előnyöket? A megyeszékhelyen a becs­lések szerint több ezerre tehető a képmagnók száma. (Kamerája viszont - a horribilis árak miatt - jóval kevesebb embernek van.) A Hajdú-Bihar Megyei Moziüzemi Válla­lat egyik részlegében vagyunk, a video- és reklámirodában, amelynek Kolozsvári Györgyné a vezetője. Az iroda elődje, a vi­deotéka, 1985 márciusában jött létre, akkor mindössze százhúsz kazetta alkotta a „va­gyont”. Rohamosan emelkedett a kölcsönöz­hető anyagok száma, s két év múlva - mivel gazdagodott a profil, bővült a szolgáltatások köre - létrehozták a mostani irodát a Dimit­rov utca 1. szám alatt. Könnyen elérhető pontja ez a városnak, forgalmas helyen van, csak pár lépésre kell odahagyni érte a főut­cát. Tudtunkkal a legnagyobb vidéki kazetta­állomány van az iroda birtokában, s a hét hat napján kopogtathatnak itt eredményesen az érdeklődők.­­ A legelső, legfontosabb teendőnk a köl­csönzés. 1633 kazetta sorakozik a polcokon, ez összesen hatszázhetven műsor. Kölcsön­­zünk a lakosságnak, a közületeknek, ellátjuk a videomozikat, az iskoláknak az oktatásban hasznosítható filmeket kínálunk. Mintegy 900 a tőkés országokból származó kazetta, 600 a magyar, 80 a különböző szocialista or­szágok terméke, 79 pedig rövidfilm-összeállí­­tás. Filmjeink hetven százaléka zenés, a töb­bi dokumentumfilm vagy oktatási anyag. Az irodába átlagban félszázan nyitnak be naponta, persze a pénzszóró hónapokban (azaz ősszel és decemberben) ennél többen is megfordultak itt, kölcsönözték, vásárolták a kazettákat, merthogy - mint bizományos - árusítanak is. A kölcsönözni vágyónak be kell iratkoznia, mint egy könyvtárba, tag­könyvet kell váltania, egyéneknek kétszáz, közületeknek háromszáz forintért. Ezért az ügyfélnek jár a videokatalógus, az országos éppúgy, mint a helyi lista. Az irodának - Püspökladányban, Hajdúnánáson, Hajdúbö­szörményben, Hajdúszoboszlón és Berettyó­újfaluban - fiókjai működnek, mindenütt a moziban. Ezek állományát kéthavonta cseré­li a megyei központ. Egy-egy helyen mind­össze hetven-nyolcvan kazetta lehet, ezt a ke­retet a közeljövőben százra akarják emelni. Az öt városban lebonyolított forgalom a felét sem teszi ki a debreceninek.­­ A magyar filmek közül legnagyobb az érdeklődés a Macskafogó iránt, sokan kere­sik a Vukot, az Egri csillagokat, a Szerelem el­ső vérig című filmet, a Szaffit, a Vízipók, cso­dapókot. A nyugatiak közül legtöbben viszik a Konvojt, a Halálos játszmát, a Félkezű bok­­szolót, az Aranyeső Yuccábant, az Egymillió évvel időszámításunk előtt című alkotást. A szocialista országokból származó művek közül a legkeresettebb A legyőzhetetlen Wu­­tang, a Szexmisszió, a Halálos tévedés, A két aranyásó. Nagyon sajnáljuk, hogy nem tu­dunk adni Tom és Jerryt, Walt Disney-t, s más világhírű rajzfilmeket, mesefilmeket. A feketepiacon viszont forognak-kerengnek, halljuk a kölcsönzőinktől, vásárlóinktól. Ezekből a rendkívül híres s egyúttal magas színvonalon elkészített­ megrendezett művek­ből minden mennyiség elfogyna. Az emberek inkább kölcsönöznek, mint vásárolnak, hisz a műsoros kazettákat nem gyűjtik úgy, mint - mondjuk - a hanglemeze­ket. A szalagoknak mintegy ötven pergetést kell kibírniuk különösebb károsodás nélkül. „De kibírnak jóval többet is. Ha valaki jogo­san reklamál, szó nélkül kicseréljük a kazet­tát, viszont gyakran előfordul, hogy a kedves vendég képmagnójában, televíziójában van a hiba.” Az irodának ez idő szerint 1274 tagja van, ebből csak másfél száz a közület. Az or­szágos katalógusban szereplő műveknek mintegy kilencven százaléka megkapható az irodában. Újabban átlagosan huszonöt szá­zalékkal emelkedtek az árak, a forgalmi adót megfizettetik a kölcsönzőkkel, vásárlókkal. A művészfilmeket, a rétegérdeklődést szolgá­ló alkotásokat emberséges hetvenöt forinto­kért, az oktatási anyagokat hatvankét forin­tért kínálják egy napra. S mik a további tervek? - Természetesen a forgalom további növe­lése, az árbevétel emelése, az igények minél előzékenyebb,­ hiánytalanabb kiszolgálása. Szeretnénk, ha az esztendő végére háromezer darabból állna a készletünk, s ezek kölcsön­zése hárommilliónál több bevételt hozna. Sajnálatos, hogy a beszerzés nem zökkenő­­mentes, nem lehet hozzájutni kellő mennyi­ségű­ minőségű gyermek- és ifjúsági filmhez, műsorhoz. ERDEI SÁNDOR Az ár nem túl magas Melyiket a másfél ezerből? Félszázan nyitnak be naponta ...

Next