Mozgó Világ, 1977. február-december (3. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - KRITIKA - Ónodi László: Mit ér az ember, ha cigány? - Csalog Zsolt: Kilenc cigány
világa minőségileg más lett volna; ők is liberális célokért harcoltak, csupán a harc eszközéül a forradalmat, s nem a reformot választották. Minőségi különbséget csak néhányuknál, pl. Vasvárinál vagy Petőfinél találunk, akik szocialista-kommunista eszmék irányába tájékozódva túllépték a liberális célokat. Távolabbi eszméiket azonban nekik is félre kellett tenniük a közös ellenség, a feudalizmus elleni harc érdekében. Ily módon Lukácsy jóval differenciáltabb képet fest a reformkor és a forradalom eszmevilágáról a köztudatban élőnél, s teszi ezt anélkül, hogy tájékoztató esszéje csak szakmabeliek számára lenne érthető. A cigányságról manapság sok szó esik. Nem véletlenül, hiszen a hazánkban élő mintegy 320 000 cigány származású ember sorsa nem lehet közömbös számunkra. Számos tanulmány, film, riport készült már a cigányok történetéről, nyelvéről, etnikumáról, zenéjéről, a cigánygyerekek tanulmányi nehézségeiről, számos vita robbant ki a legkülönfélébb helyeken, mert valójában súlyos problémák várnak még megoldásra. Közös problémák közös megoldásra. Csalog Zsolt kitűnő szociográfiája rokonszenves vállalkozás, csak köszönet illetheti. Vállalkozott arra, hogy a cigányság és magyarság között tátongó történelmi szakadékot, amelyet sajnos ma is előítéletek mélyítenek, kilenc cigány őszinte megnyilatkozásával hidalja át. A szerző szemére vetették már, és talán ismeretlenül is többen a szemére vetik az arányokat. Lehetséges-e kilenc ember életével a többi háromszázezer nevében is szólni? Nem és igen. Ha valaki a cigányt akarja megismerni a könyv nyomán, akkor nem. Egyrészt a cigányság eredetét, eredeti foglalkozását, nyelvét, szokásait tekintve nem egységes, több típust képvisel, másrészt pedig az írói szándék volt más. Csalog Zsolt nagyon Visszatérve a „Fiatalok könyvtára” sorozat eddig megjelent köteteihez, úgy érzem, közülük a „Föltámadott a tenger..." a legizgalmasabb. Olyan anyagot gyűjt egybe, amelynek nagy része ma már elérhetetlen könyvekben, folyóiratokban porosodott, s úgy rendezi el azt, hogy a forradalomról, s a forradalom későbbi ábrázolásáról egyaránt színes képet kap az olvasó. Legfőbb erénye eredetisége - melynek vonzerejével a sorozat többi kötete sajnos nem dicsekedhet. SZAJBÉLY MIHÁLY Csalog Zsolt: Kilenc cigány. Kozmosz Könyvek, 1976. helyesen nem a cigányt mutatja be kilenc típusban, hanem az embert. Az embert, akit cigánynak bélyegeznek. Sokan átélték, sokan ismerjük, milyen az, amikor valaki azért szenvedett, mert cigány vagy zsidó származású. Vagy azért szenved, mert néger. A gyűjtőtáborokat felszámolták régen, társadalmi lehetőségeink lehetővé teszik minden ember szabad boldogulását. Az előítéletek azonban, úgy látszik, konokul védik ősi pozícióikat. Kilenc cigány embersors őszinte kitárulkozása az a tükör, amelyben torzítás nélkül, bár némi keserűséggel, ki-ki önmagára ismerhet. Egyszerű emberek ők mind a kilencen. Néhány osztályos műveltségükkel, a maguk nyelvén beszélnek vágyaikról, mindennapjaikról. A nyelvi forma sokszor hibás, a kifejezett tartalom azonban, azt hiszem, a legtöbb esetben rokonszenves, mert minden becsületes emberi törekvéssel azonos. Nem a dolgok megszépítéséről van itt szó, nem hősökről, hiszen ha így lenne, az író ellenkező hatást érne el vele. Nem hibátlan emberek ők, csak emberek. Különbözőek, mint általában az emberek. S. Zsiga például akkor is dolgozna, ha ötös találatot nyerne a lottón, nem jár kocsmába. Mit ér az ember, ha cigány?