Mozgó Világ, 1981. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 7. szám - SZOCIOGRÁFIA - Berkovits György: -mondta Gabes - magyarázta Gy. Bence I.
tak el: „megdicsőült”, „csodás”, „átszellemült”... Szóval számomra talán éppen megfelelt volna a te apósod, Gabes, interjúalanynak... pedig nem lehetett könnyű élete... özv. Horváthné például így beszélt erről: „... Vagy huszonöt évvel ezelőtt az apósom szíven vágta az anyósomat, hogy ott találtam ájultan, látom, vér jön a szájából... megpattant a szívm egy ér, mindta az orvos... meghalt... Ezek után a férjem szegény begörcsölt, műtétje volt, gyomorműtétje, összenövései voltak, mindig rosszul volt, úgy kellett levenni a mozdonyról, irodaszolgálatra osztották be... De a szívivel soha nem volt semmi baja... Egyszer, hatvanhét tavasz végén, Záhonynál olajat vett át a vasút részére, másnap este várom, várom, késik... amikor megjött, úgy nézett ki, mint aki jól beivott, elbambult képpel... éjjel nagyon rosszul lett, az orvos három napra írta ki, hogy influenza... Aztán bevitték a mentők, magas volt a vérnyomása, szapora a szívverése, azt mondták, hogy a határnál kapott egy vírusos hongkongi fertőzést, a légcsőn keresztül lejutott, és megtámadta a szívereket, fulladási rohamai voltak... állandó orvosi felügyelet szükséges... leszázalékolták akkor... Három év múlva megint nagyon rosszul lett... A Gabes felidegesítette... A fiam vitte be a MÁV-kórházba, hát ott várni kellett, a fiam tartotta az ölében, ott mondták, hogy miért vár, miért nem viszi be? hát meghal ott a kezében! bevitte a fiam, le se vetkőztették, semmit se kérdeztek, hallgatóval végigtapogatták, azt mondták, most nincs hely, két hét múlva lesz csak, ennyi... Vigye haza, fiam, szigorúan feküdjön, ennyi... Megint nagyon rosszul lett, a fiam bevitte, de már nem lehetett rajta segíteni...” Margó pedig azt mesélte: „... Kiskoromban, amikor nem tudtam lábra állni, mert csípőficammal születtem, négykézláb másztam, a szomszédok átkiabáltak, hogy nyomorék, nyomorék, nyomorék!... A gyerekek meg föllöktek, az anyu nagyon megharagudott rájuk, többet nem szólt hozzájuk soha... Az apu is hasonló volt, de ő ellentétben anyuval, azt mondta nekünk, hogy mi azért köszönjünk, bennünket ne befolyásoljon a harag... Az apu reálisabb volt, ezért lehettem hozzá őszintébb... Azt hiszem, jobban is szerettem... Nagyon rendes, becsületes ember volt, szigorú, de becsületes... Viszont az anyu sokkal többet megengedett nekem, mint az apu... Abban az időben divat volt a teljesen testhez álló szűk ruha, apuval nem mehettem benne végig az utcán, az anyu megengedte, meg azt is, hogy fessem a szemem, cigizhettem, anyu dugta el a cigit, meg ő vette meg nekem... Megpróbált hozzám alkalmazkodni, de én sose voltam őszinte hozzá, mert ha egyszer elmondtam neki valamit, később a fejemhez vágta... Nem tudtam olyan lenni hozzá, mint egy barátnőhöz...” - Mi a belső szobában laktunk, az anyósokon kellett átjárni - mondta Gabes -, áthallatszott minden a szomszéd szobába, a cserépkályha a két szobát elválasztó falba volt építve, de fölötte egy sor tégla hiányzott, széles rés tátongott... Nem kell azt mindennap csinálni, mondta az anyósom. .. hahaha... elég egy héten egyszer is... hahaha. Engem nem zavart, ha őt zavarta, szólhatott volna, hogy rakjak fel egy sor téglát... Hogy tönkreteszem a lányát... hahaha... Milyen nő az, aki nem szereti a házaséletet?... szerencsétlen. .. nála ünnepi dolog lehetett, amikor odatartotta. Miért ment hozzá, ha nem szerette az apósomat? Azért, hogy legyen neki is valakije... simliskedett... - Megmondom őszintén, Gabes, hogy az egyik tizenéves útmutató arról tájékoztatott, hogy „a teljes ivarérettség fiúknál a 20-21. életév” - magyarázta Gy. Bence -, s akkoriban éppen hogy betöltötted a húszat, Gabes, tehát nem biztos, hogy „alkalmas” voltál, „eléggé erős a rendszeres nemi életre”. Hozzáteszem persze: mindez nem azt jelenti, hogy az ilyen korú ifjú nem „ivarérett”. De ha már házasságban él valaki, akkor arra is gondolnia kell, hogy „teljesen ivarérett”-e. Ugyanis a tizenéves útmutató szerint „már az állattenyésztők észrevették, hogy az ivarilag éppen csak megérett egyedektől nem származnak a faj értékes tulajdonságait hordozó... teljes értékű utódok... nem tenyészérettek... Az ember esetében ugyanez a helyzet.” De ha véletlenül az ifjú már „tenyészérett” is lenne húszéves korára, ami elképzelhető, az még nem minden, mert nem állatok, hanem emberek lennénk. Gabes, akiknél a „társadalmi érettség” sem elhanyagolandó, amely „fiúknál a 18-26-28. életév”, tehát nagyon elhúzódhat, Gabes, s nagyon nehéz megállapítani, ki mikor lép be a társadalmi érettség szakaszába, ugyanis egyeseket megtéveszt ivarérettségük, vagy akár tenyészérettségük is, s rögtön azt gondolják, hogy akkor élhetnek nemi életet, amikor nekik tetszik. S az sem elhanyagolható körülmény, Gabes, hogy létezik egy