Mozgó Világ, 1983. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 3. szám - ESSZÉ - Csengey Dénes: Egy nemzedéki napló töredékei
történelmi okokból hasba akart szúrni, és úgy gondolom, ez a distancia az oka annak is, hogy nemzedékem olyan jelzéseket adott magáról, helyzetéről, közérzetéről, mintha csak az ötvenes éveket élte volna meg az elmúlt évtizedben. Bocsátkozzunk beljebb ebbe a párhuzamba. Népi demokrácia, pártkoalíció, szalámi taktika, a fordulat éve, a Rajk-per, a négyesfogat futamai, az ötvenhármas korrekció, mely elégtelennek bizonyul, cikcakk, huszadik szovjet pártkongresszus, zavaros nyár, örvénylő október, illetve a nyitott és további nyitódást ígérő hatvanas évek, gazdasági reform, amellyel nem társult egyidejű politikai reform, a döntési jogok demokratikusabb elosztása, még korábban ugyanebben az évben a párizsi diákmozgalom tetőpontja, gyors és nyom nélküli felszámolódása, amely mozzanat nyomán világszerte nemcsak hogy megtorpan az újbaloldal expanziója (nálunk nemsokára a budapesti iskola kitagadása, tulajdonképpen egy értelmiségtöredék margóra szorulásának kezdete), hanem - minket most ez érdekel jobban - villanásnyi idő alatt befagy az ifjúság mozgalmi ambíciója, apálykorszak fogadja éppen a mi eszmélő kamasznemzedékünket, megkezdjük a rossz közérzetes nyafogást, de nemcsak mi, mert időközben elakad az új gazdasági mechanizmus, felrobban és felröpíti árait a világpiac, válságtünetek gazdaságban, kultúrában, népesedésügyben, az életszínvonal szinten tartásának programja, amely a mi albérletekben készülődő nemzedékünk számára „egérlyuk”-perspektíva, ismét világháborús feszültség éleződik a bipoláris glóbuszon, szellemi életünkben kölcsönös gyanakvások és vádaskodások mérgezik a levegőt, a tisztázó viták elakadnak, következetes végiggondolásuk késik. Úgy gondolom, hogy ez a két sor, mint generációs élmény, lélektanilag legalábbis összehasonlítható, sőt minél kisebb egy nemzedék tényleges és érvényes történelmi tudása, annál nagyobb valószínűséggel összetéveszthető. És ha ehhez még hozzávesszük a tényt, mely szerint éppen az alatt az évtized alatt, mely e konstellációt kialakította, kellett szedett - vedett értesüléseket egymáshoz rakosgatva megismerkednünk közvetlen történelmi előidőnkkel, tudomásul vennünk, hogy a közösségi gazdálkodás megszervezésének folyamatában felmorzsolódott a parasztság hagyományos közösségi kultúrája, kommersz hitványságok özöne fedte el például a munkásság egykor létező kultúráját, a társadalom széles körei infantilizálódtak, lassan már odáig, hogy odakapja a fejét az ember, ha egy akármilyen gyűlésen nem egy világos gondolatmenetet, csak három végigmondott, hibátlan szerkezetű magyar nyelvű mondatot hall, akkor talán nem szorul külön magyarázatra nemzedékem történelmi időtévesztése. Ez egyébként nem csupán generációs betegség. Társadalmi-történelmi önismeretünk olyan szakadékméretű hézagokat tartalmaz, hogy - akár a részdiszciplínák részdiszciplínáiba hátráló társadalomtudományok, akár mondjuk az évtized epikája felé tekintek, ezúttal nemzedéki distinkció nélkül, ezt látom - a hetvenes éveket, néhány statisztikai trendtől eltekintve, senki sem tudja okszerű fejleménynek látni, s így a maguk valóságában értelmezni, ez a hasonlatok, analógiák ideje. Nem véletlen - noha ugyanakkor teljességgel inadekvát, megtévesztő és hamis -, hogy mihelyt valamelyest felerősödnek a feszültségek társadalmunkban, azonnal reprodukálódik egy látens szereposztás, az úgynevezett kormánypárt és az úgynevezett ellenzék egyforma gyorsasággal működő ingerautomatikának engedelmeskedve foglalja el szempillantás alatt egy olyan huszonöt év előtti barikád két oldalát, amely barikádnak már nyoma sincsen a történelmi jelen időben. 10