Mozgó Világ, 1983. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)

1983 / 5. szám - FILMTANULMÁNY - Szilágyi Ákos: Az orosz filmművészet Sztalkere - Andrej Tarkovszkij és A tükör

folytatás a 108. oldalról bámulatosan sok rosszindulatú hazugsággal állt elő. Ezeket persze G-nek rezzenéstelenül kellett tűrnie, mert állítólag egy ügyvédnek joga van bemocskolni, rágalmazni, megsérteni perbeli ellenfelét. Legalábbis valami ilyesmi derült ki abból, amit G. jogász ismerősei mondtak. Végül az atyai ügyvéd-jóbarát hirtelen eltűnt, miután könnyen leleplezhető hazugságba bonyolódott az egyik tárgyaláson. G. ekkor törleszthetett volna neki. Mégsem tette. Hogy miért? Maga sem tudja! Aztán helyszíni szemle következett az elhunyt lakásán, annak halála után csaknem négy évvel. Úgy látszik, ennyi idő kellett a bíróságnak ahhoz, hogy felmerüljön e kézenfekvő lépés lehetősége. Tárgyszakértő jelent meg a helyszínen, s a még fellelhető tárgyakat - amelyeket N. még nem adott el fel-, azaz bocsánat, inkább leértékelte. Ekkor G. kb. újabb hatvanezer forinttal rövidült­ meg. Bírónő III. rendkívül büszke volt, ítélete meghozatalakor nem is vett semmi más korábbi bizonyítási eljárást figyelembe, csak­ a maga vezette helyszíni szemle eredményét. G. tudatában Justitia hagyományos képe kissé átértelmeződött. Hisztérikus asszonyként jelent meg előtte, aki jobb kezében tartott karddal, bekötött szemmel vagdalkozik. Hogy bal kezében mire való a mérleg? Isten a tudója! Talán a tévé Jogi esetek című műsora számára tartogatja? Aztán újabb fellebbezések. A per ismét másodfokon. (Bírónő IV. ,és Bírónő V.) Végül a megfellebbezhetetlen ítélet, mely újabb tízezer forintnyi értékkel rövidítette meg G-t, aki végül is örökölt néhány könyvet, egy barkácskészletet, egy villanybojlert és még néhány apróbb háztartási felszerelést. Egyszersmind felszólították, hogy az ügyvédi költségeken kívül fizessen meg az államnak tizennégyezer forint illetéket. Hát így rabolták ki ő-t! Módszeresen, ügyesen, könyörtelenül, sok-sok ember tudtával, állami intézmények jóváhagyásával, fényes nappal, a sötét huszadik században. Ő pedig továbbra is azok között az emberek között járkál, akik így vagy úgy, de elismerték N-nek azt a jogát, hogy kirabolja őt. « Engem csak az gondolkoztat el: hogyan fog G. ezekkel az emberekkel együtt élni? Dolgozni? Vagy a történtekből levonta tán a számára egyedül levonható tanulságot? Azt, hogy célszerűbb rablónak lenni, mint kiraboltnak? Vajon ő is - ha teheti - kirabol majd valakit? Szemadám György figyelő 111——— „Ezrek szimfóniája". Nem egészen 73 évvel a zeneszerző által dirigált világpremier (München, 1910. szeptem­ber 12.) után - érdekességként megemlítendő, hogy a bemutatón 858 énekes és 171 zenész vett részt - Magyarországon is felcsendül Mahler VIII. szimfóniája. A hangverseny színhelye és időpontja: Budapest Sportcsarnok, 1983. június 11., este fél nyolc. A szereplők: Bártfai Éva, Csengery Adrienne, Kukely Júlia - szoprán, Hamari Júlia, Takács Klára - mezzoszoprán, Molnár András - tenor, Sólyom-Nagy Sándor - bariton, Gregor József - basszusba Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara, a Budapest Kórus, a miskolci 6. sz. és a nyíregyházi 4. sz. általános iskola gyermekkara. Vezényel: Joó Árpád. A MOZGÓ VILÁG Főszerkesztő: Kulin Ferenc; helyettese: Reményi József Tamás (külföldi magyar kultúra, szín­ház); olvasószerkesztő: Tárnok Zoltán. A rovatokat szerkesztették: Alexa Károly (irodalom); Berkovits György (szociográfia); Czakó Gábor (publicisztika, viták); Gergely András (történel­mi hagyományok); Kocsis Zoltán (zene); Mányoki Endre (vers, figyelő); Szabados Árpád (képzőművészet); Szkárosi Endre (kitekintés, film). Technikai szerkesztő: Helle Mária

Next