Mozgó Világ, 1983. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1983 / 8. szám - ESSZÉ - Alexa Károly: "Kertetek egyenesen Istennel határos"
„Kertetek egyenesen Istennel határos” „Kelyhed: a kinyílt gardénia virágja." Tizennégy éve egy kötet jelent meg a bukaresti Irodalmi Könyvkiadónál Anna-levelek címmel. A könyv fekete-zöld-fehér borítójának behajtó csíkjain egy férfi és egy nő arcképe; a férfit Gozsdu Eleknek, a hölgyet Weisz Annának hívták egykoron. (Ki is ez a férfi és ki ez az asszony?) Gozsdu Elek, mint az talán köztudomású, író volt, egyike „századvégi elbeszélőinknek”, a „ködlovagoknak”, mondták „magyar Turgenyevnek” és a „legprogramosabb” avagy a „legszimbolistább” magyar naturalistának. Élete nagyjából párhuzamos Mikszáthéval (1849-től 1919-ig élt), útja azonban merőben más. Egyedi sorsa és pályaképe különös módon mégis jelképes. Arra példa, hogy a századvégen a művészt miként kényszeríti kora a társadalomból való kivonulásra. Ám Gozsdunál maga a kivonulás, a szecesszió formája a példátlan, olyan különös elegye a megszállottságnak és az önfegyelemnek, a tragédiának és a szépségnek, a pogány lázadásnak és a kifinomult intelligenciának, a magánynak és a másik lélekben való teljes feloldódásnak, hogy megérdemli a mi századvégünk, a mi borzongó és elégikus századvégünk figyelmét. Gozsdu Elek alkotói pályaképe azért jellegzetesen századvégi, mert egyrészről a nagy formáktól a kisebbeken át az elhallgatásig vezet, másrészről a társadalom titkait és szabályait megfejteni kívánó írói elhatározástól a személyiség, a lélek misztériumainak művészi bemutatásáig. Két regény után adja ki azt a novellaciklust (Tantalus, 1886.), amely a kritikában és az irodalomtörténetben a pályakezdő Mikszáth, Petelei és Bródy mellé sorolja. Ezután már csak egy-egy novellája jelenik meg elszórtan, észrevehetetlenül; zenei hangoltságú darabok különös emberi helyzetekről; feloldhatatlan gyónások, egy királyi főügyész meglepő lelki kalandjai. 1892-ben végleg hazaköltözik gyermekkora városába, Temesvárra. Barátja, Justh Zsigmond így jellemzi 1888-ban Párizsi Naplójában: „un Huysmans orientál” (egy keleti Huysmans... H. az A rebours, a századvégi „ízléskatalógus” szerzője), és így 1889-ben a Hazai Naplóban: ,,L’ homme á reverie et á cigarette.” (Álmodozik és cigarettázik.) Justh, Feszty Árpád, Czóbel Minka, Pekár Gyula, Szabolcska Mihály, Aggházy Károly, Jókai Mór, Ambrus Zoltán, Komjáthy Jenő, Kiss József, Mednyánszky László, Rudnyánszky Gyula, Méray Horváth Károly, Márkus Emília, Jászai Mari, az öngyilkos Batthyány Géza (aki ugyan alig írt, mégis - és jellemző módon - barátai a kor legnagyobb művészegyéniségei közé sorolták) vette körbe Gozsdut tágabb-szűkebb körökben. A lotophagoszok, a lótuszevők kora ez. 1906-ban „a tiszti kaszinó nyári helyiségében, fiatal jávorfák között” ismerkedik meg Weisz Annával, azzal a fiatal asszonnyal, aki hamarosan a férfi és a művész mindent betöltő tárgya, témája, társa, múzsája, mítosza és médiuma lesz. Akiről csak azt tudjuk, amit Gozsdu az Annalevelekben megírt róla. Hogy csodálatos asszony, hogy férjnél van, hogy utazgat, zongorázik, képeket gyűjt, fiatal, és később egy nagy szerelem hatására „költő” lesz, hogy a teste Gozsdu számára meghódíthatatlan. („Halványlila selyem-asszony.”) (Gozsdu levelei) 1906-7-ben indulnak meg Anna felé néhány elszórt darabbal, és 1910-től kezdenek áradni. Öt éven át. Nem levelezés ez, hiszen szinte teljesen egyoldalú. És ezek a levelek nem híradások köznapi értelemben, nem mindennapi szükségleteket szolgáló információk foglalatai. Ez a lila tintával írt, majd gondosan egybegépelt 543 levél (amelynek mintegy harmadát olvashatjuk kinyomtatva) egy mind tudatosabban szerkesztődő műalkotás, bizarr élet- és műpótlék. Ha A. Temesváron van, s egész napjukat együtt töltötték. G. hazatérve leül és leírja kettejük aznapi együttlétét, beszélgetéseik témáját, hangulatait, s utána elküldi a levelet az asszonynak. Ha A. útra készül, G. éjszakai levelében programot, mellőzhetetlen látnivalókat ajánl, színházakat, templomokat, képtárat. Ha A. utazik, G. lélekben előtte jár, az új állomások csodáiról és tanulságairól mesél, várható hangulatokra készíti elő A-t. beszámol az otthon hagyott házról, a kert eseményeiről, s csak nagy ritkán magáról. A. elbeszéléseit ő veti papírra A-nak: egy gyönyörű bakfiskori bál, egy hajnalig tartó, mámoros szuppécsárdás, leánykori séták. . . G. mozgásának köre ekkor Pancsova, Budapest, Fehértemplom, Temesvár, A-é Bécs, Nizza, Itália, Temesvár. De Gozsdu lelke eljut Indiába, Babilonba, Egyiptomba, a