Mozgó Világ, 1989. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)

1989 / 1. szám - KEREKASZTAL - Baló György - Andics Jenő - Bihari Mihály - Medgyessy Péter - Miszlivetz Ferenc - Orbán Viktor: Merre mentünk, merre megyünk, merre menjünk?

tekint szocializmusnak”, útján járni. Egyelőre nemigen tisztázódott, hogy tulajdonképpen miért. Azért-e, mert annak eddigi modelljével vannak súlyos fenntartásaik, vagy azért, mert általában a berendezést tartják definiálatlannak, nem megfelelően definiálhatónak. És vannak olyan mozgolódások is, amelyek kimondottan polgári restaurációs törekvéseket fogalmaznak meg. Én úgy gondolom, hogy most őszre érzékelhetően kezd küzdelem is kibontakozni ebben. Ebből engem egyetlen dolog zavar: a polgári restaurációs törekvések megjelenése, mert ez megne­hezíti az alternatív szerveződések helyének megtalálását, megnehezíti egy pluralista modell kialakításában a párt ehhez való viszonyának meghatározását is, hiszen a konfrontációra helyezi a hangsúlyt, és nehezen járhatóvá teszi a konszenzus keresésének útjait. Anélkül hogy a teljesség igényével jellemezném a belpolitikai helyzetet, még egy dolgot hozzátennék: én is abba a hibába estem, amibe - látom - most mindnyájan beleestünk: figyelmünket igen nagy mértékben a létrejövő új szerveződésekre és ezek következményeire fordítjuk. Én a magyar politikai helyzethez egy másik vonulatot is hozzátartozónak érzek, amelytől általá­ban elfordultak - jelentős részben elfordult a tömegkommunikáció is, elfordult a politika is, mert ott nem érzett feszültséget. Ez a társadalomnak az a többmilliós dolgozói rétege, amely sem az alternatív szerveződésekben nem kívánta eddig kifejezni magát, amelynek valós feszültségeit ezek az alternatív szerveződések sem tudták még - legfeljebb csak parciá­lisan - kifejezni. Ezeknek a millióknak a hangulata, gondolkodásmódja ma a tömegkommu­nikációban is alig jelenik meg, ugye, ha végiggondoljuk, hogy mennyit foglalkozik a Rádió a FIDESZ-szel vagy a Magyar Demokrata Fórummal, és mennyi több millió munkavállaló gondjaival, érzékelhető a különbség, és a párt sem igen foglalkozott az elmúlt hónapokban ezzel, mert a párt figyelmét is ezek az új szerveződések kötötték le. Az új politikai helyzet abban a növekvő elégedetlenségben nyilvánul meg, ami ennek a több millió embernek a­­ hangulatában tükröződik, amely hangulatot csak egy javuló gazdasági helyzettel lehet megváltoztatni, ugyanakkor nincs reális esélye, hogy a mai nehéz gazdasági helyzet egy-két éven belül megváltozzon. Ezért számomra igazán izgalmas a kérdés, hogy ilyen körülmé­nyek között ezzel a többmilliós réteggel milyen párbeszédet fogunk tudni ilyen témákról folytatni. ORBÁN VIKTOR Én egy másik aspektusból szeretném az 1988-as évet röviden áttekinte­ni: az alternatív szerveződések aspektusából. Valóban van egy fordulat a májusi pártérte­kezlet előtti és utáni időszak között, van egy nagy különbség. Ez kétségtelen. Nem látok azonban alapvető különbséget az alternatív szerveződésekkel való bánásmód, az alternatív szerveződésekhez való viszony szempontjából, bár sok minden változott. Kulturáltabban bánnak velünk május óta, mint május előtt. De nem volt lényegi áttörés. Hogy mit értek ezen, azt mindjárt megpróbálom elmondani. Nem volt jó év a 88-as év. Nem volt jó év. Rosszul kezdődött. A FIDESZ megalakulása után a rendőri retorziók, az ügyészi fenyegetés

Next