Mozgó Világ, 1989. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)

1989 / 1. szám - KEREKASZTAL - Baló György - Andics Jenő - Bihari Mihály - Medgyessy Péter - Miszlivetz Ferenc - Orbán Viktor: Merre mentünk, merre megyünk, merre menjünk?

Miszlivetz. .. nemcsak az esélyeit nem látom még a párbeszéd­ nek, és sorolhatnám, a június 16-i rendőrtámadás, békés tüntetőkre, s ezeket lehetne sorolni, rengeteg negatív tapasztalat ért bennünket. Ezek a kiugróan negatív események. Ami miatt jó év volt 88 az alternatív szerveződések és különösen az ifjúság számára, az az, hogy ismét van új ifjúsági szervezet. Ezt én borzalmasan fontos dolognak tartom, hogy alakult egy új ifjúsági politikai szervezet. Nemcsak azért tartom ezt nagyon fontosnak, mert ez számomra pozitív programmal alakult, hanem azért is, mert egy hitnek az újjáéledését látom. A magyar ifjúságban, ha summázni szeretném ezt a dolgot, akkor azt lehet mondani, hogy hosszú idő óta az az álláspont az uralkodó, az általános, hogy a politikát úgy, ahogy van, hagyni kell. Ez egy olyan terület, amivel nem szabad foglalkozni, nincs esélyünk rá, hogy bármit befolyásolni tudjunk, az aktivitásunknak, az életünknek ezt a mezejét ki kell hagyni. Nem kell politizálni, nem szabad belebonyolódni a politikába. És úgy gondolom, hogy a FIDESZ megjelenése azt jelenti és azt mutatja, hogy a magyar ifjúságon belül van olyan réteg, sőt egyre általánosabbá váló meggyőződés, hogy igenis, van értelme a politikába belebonyolód­ni és a politika mezején, a politika területén próbálni valamilyen véleményt kifejezni, valamilyen nyomást gyakorolni a kormányzati, állami és pártszervekre. Ez egy fontos dolog. Ezt tartom 88-ból a fiatalok és az ifjúsági alternatív szervezetek számára a legfontosabbnak. Hogy a politikában hova jutottunk 88-ban, ha durva akarok lenni, ezt megpróbálom nagyon kontrasztosan kifejezni. Az ideológiai tanácskozáson Debreceniben a FIDESZ-szel kapcsolatban egy olyan felszólalás is elhangzott, rövid felszólalás, amelyben azt mondták ránk, hogy fasiszták vagyunk. Volt ilyen felszólalás. Egyetemi rektorok mentek el pártbi­zottsági vezetőkhöz a rendőri fellépés - tehát 1988. április 10. - után, hogy kifejezzék egyet nem értésüket. Ott olyasmiket mondtak nekik, hogy el fogják taposni ezeket. Ilyen megfo­ fo­galmazások voltak föllelhetők. Ezek ma már nincsenek. Ma már ilyet senki nem mond. Sőt, a tévében a Belpolitikai Fórumon most azt mondták, hogy a FIDESZ egy engedélyezett, elismert, tulajdonképpen valamennyire bevett szervezet, habár a megfogalmazásai, a kifeje­zései, azok erősebbek, szélsőségesebbek talán, mint a többi szervezetéi. Ez tehát az indulási és az érkezési pont. MISZLIVETZ FERENC Egy dolgot nem értettem az egyébként áttekinthető felvezetés­ből, illetve szeretném, ha tisztázódna, mit kell érteni a polgári restaurációs törekvéseken.” Ugyanis valóban van egy kulturálódás a hivatalos politikában, de időről időre előjön a gondolat, hogy tulajdonképpen vannak itt, akik a konfrontációra törekszenek. Ezekkel - mondta Grósz Károly, Berecz János és mások, ilyesmit mindannyian hallottunk az elmúlt hónapokban - nem akarunk párbeszédet folytatni, vannak más eszközeink is, nem politikai eszközeink. És aztán időről időre van is ilyen konkrét megnyilvánulás. Tehát például egy békésen tüntető tömeget meggumibotoznak, aztán azt nyilatkozzák, hogy fasisztoid jelsza­vakat kiabál vagy fasiszta uszításra alkalmas jelszavakat kiabál. Meggumibotoznak például olyan embereket, mint Vezér Erzsébet, Konrád György. És erre aztán igazából nincs reakció. Tehát az a probléma, hogy összecsúszik egy régi ideológiának egy, állandóan ellenséget kereső mozzanata egy új helyzettel, amelyben sajnos még valóban nincsen párbe­széd. Tehát lehet, hogy éppen azokkal, akikkel a párbeszédet el lehetne kezdeni, azokkal kerül ez a hivatalos politika a kelleténél rosszabb viszonyba. Ez a kérdés egyik fele. A másik fele az, hogy én nem tudom, mi a polgári restauráció törekvések lényege. Én úgy látom, hogy a gazdaságpolitikában feltétlenül van egy realisztikus tendencia, ami most már az elmélet­ben is, gyakorlatban is kezdi elismerni bizonyos gazdasági, világgazdasági törvényszerűsé­gek létezését, és hosszú távon ennek megfelelően próbálja kivezetni az országot ebből a gazdasági csődtömegből. Ami mindenképpen egy tőkésedés, kapitalizálódás újraéledését jelenti. Hát ez úgy tűnik nekem, hogy kormányprogram is, pártprogram is részben, tehát az egyik oldalon van egy ilyen kapitalizálódás - megszületett, ugye, az a vicc, hogy a magyar szocializmus nem más, mint girbe-gurba, göröngyös út kapitalizmustól kapitalizmusig a másik oldalon vannak alternatív szerveződések, amelyekkel még senki nem próbált igazá­ban párbeszédet folytatni. Vannak olyan liberális politikusok, akik elismerik a létezésüket vagy pozitíven szólnak róluk - mások meg nagyon negatívan. Itt van például egy nemrég megjelent cikk Gubcsi Lajos tollából, amelyik arra lyukad ki, hogy a FIDESZ vezetői konfrontációt akarnak, a szocializmus megdöntését akarják. Szerintem tehát nemcsak arról van szó, hogy még nem sikerült megtalálni a kibontakozás, a párbeszéd módozatait - sajátos

Next