Mozgó Világ, 1989. január-június (15. évfolyam, 1-6. szám)
1989 / 6. szám - INTERJÚ - Tóth Pál Péter: Börtönben - szabadon - Beszélgetés Jónás Pállal
a szocializmust, a kapitalizmust, a keresztény rendszert, a KALOT-ot és a szakszervezeteket tárgyalva... Amerika nagyon messze volt és Amerikáról alig tudtunk valamit. Az amerikai kapitalizmus szörnyű volt a szemünkben, Franciaországot és egész Nyugat-Európát dekadensnek láttuk. Franciaország kulturálisan közel állt hozzánk, de politikai rendszerét és társadalmát idegennek éreztük. — A Szovjetunió? — Nagyon keveset tudtunk a Szovjetunióról, és ami eljutott hozzánk, arról nem tudtuk, hogy mi igaz belőle. Nem tudtunk eligazodni, és nem tudtunk állást foglalni. Később, a háborús évek közepén, már nagyon sok mindent elfogadtunk a szovjet rendszerből. Nem azért, mert megismertük a Szovjetuniót, hanem a német propaganda miatt. Amit ugyanis a németek mondanak, gondoltuk, az biztos hazugság. így fordultunk később a Szovjetunió és a szocialista gondolatok felé. — Milyen emlékeid maradtak meg a háború kitörésével kapcsolatban ? — Azt gondoltam, hogy az egész világ csődbe került. Szerettem volna azt, hogyha az ország ebből a nehéz helyzetből többé-kevésbé szerencsésen kerül ki, de világos volt, hogy vesztesek leszünk. Azon tépelődtünk, hogy vajon nem az Árpádoknak volt-e jó a külpolitikája, mert ők mindig a leghatalmasabb szomszéd ellenségeivel léptek szövetségre. De Magyarország számára ez mégsem lehetett megoldás, a nyugati hatalmak a kisantantot pártfogolták... Ennek a szörnyű helyzetnek az okát Clemenceau rövidtávlatú revanspolitikájában láttuk. Ez a politika kényszerítette rá Németországot Hitler elfogadására, csak benne látott esélyt, hogy megszabaduljon megalázó helyzetéből. Kártérítést kellett fizetnie Franciaországnak, és ez Hitlert segítette azzal, hogy a német nacionalizmust fölkavarta. Mi, magyarok pedig a földrajzi helyzetünk miatt benne vagyunk a slamasztikában. — Milyen volt hallgató korodban az egyetemi élet? A politika mennyiben van jelen a hallgatók életében ? — Én a József Nádor Műszaki és Közgazdaság-tudományi Kar hallgatója voltam, és Csajka János barátom révén kerültem be a diákpolitikába. Ő az EKIE-nek, az Egyetemi Közgazdaság-tudományi Ifjúsági Egyesületnek volt a főtitkára, és betett a listára mint háznagyot. A háznagynak az volt a legfontosabb kötelessége, hogy az ülések előtt a székeket az asztalok mellé tegye... Ezen a depolitizált segítő egyesületen kívül ott volt még a Turul Szövetség, a Széchenyi István Bajtársi Egyesület, azután az Emericana helyi csoportja, meg a legitimista Szent István Bajtársi Egyesület. Az Emericana a katolikusok egyesülete volt. Én a Turul Szövetségbe jártam be, főleg sakkozni. Később hallottam, hogy egy választáson a Széchenyi István Bajtársi Egyesületben megválasztották egyesületi vezérnek Horváth Lajost, aki Györffy-kollégista és baloldali volt. Horváth Lajos mellett Sipos Gyula - szintén györffysta - lett a kulturális vezér. Mindketten Kaposvárról jöttek fel egypár éve. És amikor följöttek, akkor a nyilasok zöld ingében érkeztek. A 40-es években sok fiatal változtatott jobbról balra, balról jobbra. Senki sem vette komolyan ezeket a világnézeti csapódásokat. Emberek támadtak diákvezetőket jobbról, majd ugyanazok ugyanazokat balról. Ez történt meg Boros Lajossal, a Bolyai Kollégium igazgatójával is. A Bolyai volt a Györffy elődje. Horváth és Sipos szakállasok voltak, nyakkendőt sohasem viseltek, népi írók könyveit hordták a hónuk alatt. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ezekből mártírok lesznek-e vagy háborús bűnösök. Néztem őket, számomra érdekesek és mulatságosak voltak, és beléptem a Széchenyi István Bajtársi Egyesületbe, a SzIBÉ-be. — Hogyan jellemeznéd a Turul Szövetség ebben az időben kifejtett tevékenységét ? Mennyiben fogta át a hallgatóságot? — A Turul ekkoriban jelentős változáson ment keresztül. 1940-en már ott vannak közöttünk a felvidéki hallgatók, később jönnek az erdélyiek és feltöltik az elnéptelenedett ifjúsági egyesületeket. A felvidéki hallgatók demokratikus alapelvet hoztak magukkal az egyetemi egyesületekbe. Amióta a Széchenyi István Bajtársi Egyesületben Turul-tag voltam, a Turulnak nem volt olyan vezére, aki ne lett volna radikális baloldali. Horváth Lajos, a Győrffy elnöke népi programmal lett vezér, Sipos Gyula kulturális vezér volt. Azután következett Újhegyi Gyula Lóránt, ő már kifejezetten marxista volt. Az én időmben a Turul vezető tanára Fülei-Szántó Endre volt. Fülei közgazdasági karon magánjogot adott elő. Jó viszonyban voltam Fülei Szántóval; ha szabad előreugranom, amikor jött az igazolása 1945-ben, akkor ott én az egyik tanúja voltam. Voltak emberek, akik azzal vádolták, hogy mint a Turul patrónusa, csak jobboldali lehetett. Nem volt igaz. Fülei konzervatív volt, de nem volt jobboldali. Igazolták.