Mozgó Világ, 1991. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)
1991 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Zsolt: Posztmodern/izmus - Irodalmi áttekintés I.
Jameson megállapítását egy másik szerző (Featherstone, 1991). A fenti szövegek kevés kivétellel a szerzők „mi a posztmodern(izmus)” címmel közreadott (al)fejezeteiből származnak, és gyaníthatóan jól érzékeltetik azt az elméleti és fogalmi sokféleséget - mások szerint zűrzavart és komolytalanságot ami a posztmodern fogalmát körülveszi. Szinte minden definíciós kísérlet tartózkodik attól, hogy egy újabb izmusról, művészeti vagy irodalmi irányzatról, iskoláról, mozgalomról vagy akár stílusról beszéljen, feltűnően kerül mindenféle általánosítást, a másik oldalon pedig bármiféle címkézést, besorolást, pontos korszakhatárt és egyértelmű terepet. A posztmodern által korunk egyik fontos jellegzetességének tartott töredezettség és felszínesség úgy tűnik, magában az elméletben is jelentkezik. Talán közelebb jutunk a problémához, ha meghallgatunk néhány szerzőt arról, ki a posztmodern, és milyen területeken figyelhető meg ez a jelenség. Minden további kommentár nélkül álljon itt néhány névsor: Jacques Derrida, Jean Francois Lyotard (filozófia), Michel Foucault, Hayden White (történelem), Jacques Lacan, Gilles Deleuze, R. D. Laing, Norman 0. Brown (pszichoanalízis), Herbert Marcuse, Jean Baudrillard, Jürgen Habermas (politikai filozófia), Thomas Kuhn, Paul Feyerabend (tudományfilozófia), Roland Barthes, Julia Kristeva, Wolfgang Iser, a Yale Kritikusok (irodalomelmélet), Merce Cunningham, Alwin Nikolais, Meredith Monk (tánc), John Cage, Karlheinz Stockhausen, Pierre Boulez (zene), Robert Rauschenberg, Jean Tinguely, Joseph Beuys (művészet), Robert Venturi, Charles Jencks, Brent Bolin (építészet), Samuel Beckett, Eugene Ionesco, Jorge Louis Borges, Mex Bense, Vladimir Nabokov, Harold Pinter, B. S. Johnson, Rayner Heppenstall, Christine Brooke Rose, Helmut Heissenbüttel, Jürgen Becker, Peter Handke, Thomas Bernhardt, Ernst Jandl, Gabriel Garcia Marquez, Julio Cortazar, Alain Robbe-Grillet, Michel Bútor, Maurice Roche, Philippe Sollers, John Barth, Willi am Burroughs, Thomas Pynchon, Donald Barthelme, Walter Abish, John Ashbery, David Antin, Sam Shephard, Robert Wilson (Hassan, 1985). A szerző szerint ez a lista túlságosan heterogén ahhoz, hogy bármilyen mozgalomról, paradigmáról vagy iskoláról beszélhessünk. Zene: Cage, Stockhausen, Briers, Holloway, Tredici, Laurie Anderson; művészet: Rauschenberg, Baselitz, Mach, Schnabel, Kiefer, néhányan ide sorolják Warholt és a hatvanas évek pop artját, mások Francis Bacont is; irodalom: Vonneguttól Az ötös számú vágóhíd, valamint Barth, Barthelme, Pynchon Burroughs, Ballard, Doctorow; film: Body Heat, The Wedding, Blue Velvet, Wetherby; dráma: Artaud színháza; fényképezés: Sherman, Levine, Prince; építészet: Jencks, Venturi, Bolin; irodalomelmélet és kritika: Spanos, Hassan, Sontag, Fiedler; filozófia: Lyotard, Derrida, Baudrillard, Vattimo, Rorty; antropológia: Clifford, Tyler, Marcus; szociológia: Denzin; földrajz: Soja. A szerző utal rá, hogy mások Garcia Marquez, sőt Cervantes regényeivel kapcsolatban is posztmodernizmusról beszélnek, ismét mások a dadaizmust sorolják ide (Featherstone, 1991). A Black Mountain csoport költői (Charles Olson, Robert Duncan, Robert Creeley), a beatek (Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Lawrence Ferlinghett, Gregory Corso), a San Franciscó-i reneszánsz képviselői (Gary Snyder), illetve a New York-i iskola (John Ashbery, Kenneth Koch). A regényírók közül John Barth, Thomas Pynchon, William Gaddis, Robert Coover, John Hawkes, Donald Barthelme, Raymond Federman, Ronald Lukenick. A tanulmány írója az előfutárok közé sorolja Beckettet, Borgest, Nabokovot, posztmodernként pedig az alábbi szerzőket említi: Julio Cortazar, Garcia Marquez, Carlos Fuentes, Cabrera Infante, (talán) Manuel Puig (Latin-Amerika), Thomas Bernhard, Peter Handke, Botho Strauss (Ausztria és Németország); Italo Calvino, Umberto Eco (Olaszország); Alasdair Gray, Christine Brooke-Rose, Iris Murdoch, John Fowles, Tom Stoppard, D. M. Thomas (Nagy-Britannia); Michel Bator, Alain Roche-Grillet, Claude Simon (Franciaország), és egy kiemelkedő „területen kívüli”: Milan Kundera (Calinescu, 1987).