Mozgó Világ, 1991. január-június (17. évfolyam, 1-6. szám)

1991 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Zsolt: Posztmodern/izmus - Irodalmi áttekintés I.

Jameson megállapítását egy másik szerző (Fea­­therstone, 1991). A fenti szövegek kevés kivétellel a szerzők „mi a posztmodern(izmus)” címmel közreadott (al)fejezeteiből származnak, és gyaníthatóan jól érzékeltetik azt az elméleti és fogalmi sokfélesé­get - mások szerint zűrzavart és komolytalansá­got ami a posztmodern fogalmát körülveszi. Szinte minden definíciós kísérlet tartózkodik at­tól, hogy egy újabb izmusról, művészeti vagy irodalmi irányzatról, iskoláról, mozgalomról vagy akár stílusról beszéljen, feltűnően kerül mindenféle általánosítást, a másik oldalon pedig bármiféle címkézést, besorolást, pontos korszak­­határt és egyértelmű terepet. A posztmodern ál­tal korunk egyik fontos jellegzetességének tar­tott töredezettség és felszínesség úgy tűnik, ma­gában az elméletben is jelentkezik. Talán közelebb jutunk a problémához, ha meghallgatunk néhány szerzőt arról, ki a posztmodern, és milyen területeken figyelhető meg ez a je­lenség. Minden további kommentár nélkül áll­jon itt néhány névsor: Jacques Derrida, Jean Francois Lyotard (fi­lozófia), Michel Foucault, Hayden White (törté­nelem), Jacques Lacan, Gilles Deleuze, R. D. Laing, Norman 0. Brown (pszichoanalízis), Herbert Marcuse, Jean Baudrillard, Jürgen Ha­bermas (politikai filozófia), Thomas Kuhn, Paul Feyerabend (tudományfilozófia), Roland Bar­thes, Julia Kristeva, Wolfgang Iser, a Yale Kri­tikusok (irodalomelmélet), Merce Cunningham, Alwin Nikolais, Meredith Monk (tánc), John Cage, Karlheinz Stockhausen, Pierre Boulez (zene), Robert Rauschenberg, Jean Tinguely, Joseph Beuys (művészet), Robert Venturi, Charles Jencks, Brent Bolin (építészet), Samuel Beckett, Eugene Ionesco, Jorge Louis Borges, Mex Bense, Vladimir Nabokov, Harold Pinter, B. S. Johnson, Rayner Heppenstall, Christine Brooke Rose, Helmut Heissenbüttel, Jürgen Becker, Peter Handke, Thomas Bernhardt, Ernst Jandl, Gabriel Garcia Marquez, Julio Cor­­tazar, Alain Robbe-Grillet, Michel Bútor, Mau­rice Roche, Philippe Sollers, John Barth, Willi­ am Burroughs, Thomas Pynchon, Donald Bart­­helme, Walter Abish, John Ashbery, David An­tin, Sam Shephard, Robert Wilson (Hassan, 1985). A szerző szerint ez a lista túlságosan he­terogén ahhoz, hogy bármilyen mozgalomról, paradigmáról vagy iskoláról beszélhessünk. Zene: Cage, Stockhausen, Briers, Holloway, Tredici, Laurie Anderson; művészet: Rauschen­berg, Baselitz, Mach, Schnabel, Kiefer, néhá­­nyan ide sorolják Warholt és a hatvanas évek pop artját, mások Francis Bacont is; irodalom: Vonneguttól Az ötös számú vágóhíd, valamint Barth, Barthelme, Pynchon Burroughs, Ballard, Doctorow; film: Body Heat, The Wedding, Blue Velvet, Wetherby; dráma: Artaud színháza; fény­képezés: Sherman, Levine, Prince; építészet: Jencks, Venturi, Bolin; irodalomelmélet­ és kri­tika: Spanos, Hassan, Sontag, Fiedler; filozófia: Lyotard, Derrida, Baudrillard, Vattimo, Rorty; antropológia: Clifford, Tyler, Marcus; szocioló­gia: Denzin; földrajz: Soja. A szerző utal rá, hogy mások Garcia Marquez, sőt Cervantes re­gényeivel kapcsolatban is posztmodernizmusról beszélnek, ismét mások a dadaizmust sorolják ide (Featherstone, 1991). A Black Mountain csoport költői (Charles Olson, Robert Duncan, Robert Creeley), a bea­­tek (Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Lawrence Ferlinghett, Gregory Corso), a San Franciscó-i reneszánsz képviselői (Gary Snyder), illetve a New York-i iskola (John Ashbery, Kenneth Koch). A regényírók közül John Barth, Thomas Pynchon, William Gaddis, Robert Coover, John Hawkes, Donald Barthelme, Raymond Feder­­man, Ronald Lukenick. A tanulmány írója az előfutárok közé sorolja Beckettet, Borgest, Na­­bokovot, posztmodernként pedig az alábbi szer­zőket említi: Julio Cortazar, Garcia Marquez, Carlos Fuentes, Cabrera Infante, (talán) Manuel Puig (Latin-Amerika), Thomas Bernhard, Peter Handke, Botho Strauss (Ausztria és Németor­szág); Italo Calvino, Umberto Eco (Olaszor­szág); Alasdair Gray, Christine Brooke-Rose, Iris Murdoch, John Fowles, Tom Stoppard, D. M. Thomas (Nagy-Britannia); Michel Bator, Alain Roche-Grillet, Claude Simon (Franciaor­szág), és egy kiemelkedő „területen kívüli”: Mi­lan Kundera (Calinescu, 1987).

Next