Mozgó Világ, 1993. július-december (19. évfolyam, 7-12. szám)
1993 / 10. szám - INTERJÚ - Mihancsik Zsófia: "A cselekedetek következményeit kell mérlegelni" - Beszélgetés Orbán Viktorral
„A cselekedetek következményeit kell mérlegelni” Orbán Viktorral beszélget Mihancsik Zsófia Komoly vádakat fogalmaztak meg a Fidesszel és személy szerint veled szemben az utóbbi néhány hónapban, és most már nemcsak a kis nyilvánosságban - budapesti értelmiségi körökben -, hanem a sajtóban is. Az interjúidban viszont nem találkozom a vádakra adott válaszaiddal, hiszen azok rendszerint aktuális kérdésekről szólnak - erről szoktak téged kérdezni az újságírók. Ezért gondolom, nem lenne haszontalan megbeszélni - ezúttal a vádak logikájára felfűzve - a Fidesszel és veled kapcsolatos értelmezéseket. Úgy vettem észre, hogy ezek főbb csomópontjai a következők: az MDF-fel való folyamatos kokettálás - ami nem egyszerűen politikai vádat jelent, hanem azt, hogy a Fidesz bármikor hajlandó feladni az elveit a hatalomra jutás érdekében. És ez már súlyos erkölcsi kérdés is, amely legélesebben a székházüggyel kapcsolatban került elő. A párt belső viszonyainak önkényes átszabása - ami megint csak nem a politikai pletykák szintjén érdekes, hanem azért, mert ebből alakul ki az a kép, melynek következtében többen már a szemedbe is mondták, hogy félnek tőled mint jövendő életüket meghatározó politikustól; diktátori attitűdöket vélnek felfedezni benned. Neurotikus reagálás a kritikára - ahol a neurózis azt jelenti, hogy ellenetek irányuló összeesküvésként fogjátok fel a bírálatokat és az érdekkülönbségek kinyilvánítását. Ennek a kérdéskörnek része az értelmiséghez és az SZDSZ-hez való viszonyotok. Szabadság és hatalom - politikusi ifjúkorodban fontosnak tartottad többször is beszélni erről a problémáról; ma a Fideszt sokan úgy tartják számon, mint olyan pártot, amely a szabadság kisebb és nagyobb köreiben a hatékony és keménykezű kormányzás akadályát látja - ha jól értem, elsősorban a Demokratikus Charta elleni fellépéseitek miatt. Egyelőre ennyi. Kezdjük az MDF-fel. Szerintem világosabban látunk, ha rögtön különválasztunk két dolgot. Először is, hogy az MDF-fel való kokettálás vádját le lehet-e fordítani a konkrétumok nyelvére. Ki lehet-e mutatni, hogy a Fidesz az MDF-fel való együttműködés érdekében különböző törvényhozási vagy általános politikai kérdésekben engedményeket tett azért, hogy hatalomhoz jusson? Aki úgy látja, hogy 1990 óta - tehát amióta a Fidesz ellenzéki pártként működik és az én számon keresztül közzétette a parlamentben és másutt a kormányprogrammal kapcsolatos erősen kritikus véleményét - itt-ott törések következtek be a politikánkban, az, mondjuk, egy tízpontos listával ezt nyilván bizonyítani is tudja. Velem azonban olyan interjút még senki nem csinált, hogy előhúzta volna ezt a listát, hogy akkor nézzük: itt és itt a Fidesz föladta az elveit, mert a korábbi programatikus elképzeléseiben megfogalmazott konkrét javaslatokhoz képest másként szavazott a parlamentben. Az más kérdés, és sokkal inkább a politikatörténet tárgykörébe tartozik, hogy az MDF-hez való viszonyunk általánosságban hogyan alakult. Megpróbálok felidézni egy-két vádpontot: senki nem tartja véletlennek, hogy három éve folyamatosan felmerül az a lehetőség, hogy a Fidesz hajlandó lenne összeállni az MDF-fel. Ennek te sosem adtad hihető cáfolatát, viszont erősítetted a vélekedéseket például azzal, hogy a Fidesz politikai elképzeléseit többször is az MDF-éhez képest fogalmaztad meg úgy, hogy ebből az összevetésből az MDF pozitív felhanggal került ki. Tehát maga a megközelítés eleve fél