Mozgó Világ, 1994. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1994 / 12. szám - TANULMÁNYOK - Pünkösti Árpád: Rákosi és Mindszenty
Pünkösti Árpád Rákosi és Mindszenty „És most majd jön az egyház! Megfogjuk az egyház heréjét! Megmarkoljuk!” - mondta RM 1948 tavaszán dr. Feri Sándornak. A kommunista irányítású politikai rendőrség az első pillanattól fokozott figyelemmel kísérte az egyház lépéseit. 1946 tavaszán létrehozták az egyházi csoportot is. De 1947-ben még a Hercegprímási Hivatal is kémkedett az MKP után. De amit megtudtak, Péter Gáborék visszalopták. A pártiratok között található A nagy átöltözés című MKP-ellenes írásban például a Dél- Pest megyei pártjelentésből idézik: „az elvtársak úgy a református, mint a katolikus egyház képviselőtestületében jól dolgoznak”. Felhívják a hívek figyelmét: senkit ne tévesszen meg „a magyar nemzet pártja” elnevezés, vagy az, hogy az Internacionálé helyett falun a Himnuszt és a Szózatot éneklik, hogy a Szabadság helyett az Adjon Istent használják. A kommunista falujáróktól is óvnak: „Minden harang-, templom- és a fazékjavítást halhatatlan lélekkel vásárolunk meg.” Kifogásolják RM gyakori keresztapaságát: „tudnunk kell, hogy a keresztvizetlen kommunista vezér keresztapa fából vaskarika, az elfogadó pedig tudatlan vagy gyáva”. Előkelő helyet foglalt el az RM figyelmét élvezők sorában a vele egy évben, egy jegyben - 1892. március 19-én - született Mindszenty József. A hercegprímás nem akármilyen ellenfél volt. Szigorú aszkétaként tartották számon, zalaegerszegi plébániáját akkori nevére (Behm József) utalva pelimináriumnak, őt magát erélyessége miatt is Zalai Lámának nevezték, RM szinte személyes ellenfelének tekintette. Pedig Böhm Vilmos szerint Mindszentyt „a kommunisták által uralt koalíciós kormány javaslatára nevezték ki hercegprímássá” 1945. augusztus 16-án. De nem valószínű, hogy XII. Piusnak szüksége volt az ő javaslatukra, hisz másfél évvel korábban Horthyék és Serédi Jusztinián bíboros véleménye ellenére csinált Mindszentyből veszprémi püspököt. (Horthyék Mindszenty királypártiságát kifogásolták, Serédi pedig „műveltségének hiányosságai, türelmetlensége és ridegsége” és az egyházkormányzati felelősséghez szükséges rugalmasság hiánya miatt nem támogatta a kinevezést. Rákosiéknak sem kellhetett egy olyan főpap, aki nem partner még az olyan intézkedésekben sem, mint a földreform.) A pápát politikai megfontolások is vezethették, amikor sorra antikommunista, s lehetőség szerint náciellenes főpapokat állított a „keleti egyházak” élére. Bizonyos fokig érthető volt tehát, hogy RM Mindszentyben azokat az elveket látta megtestesülni, amelyeket megvetett, azt az államrendet, amely börtönbe zárta. „A szenvedélyes és személyes gyűlölet és bosszúvágy néha annyira eluralkodott rajta - írta naplójában a katolikus politikus Barankovics István -, hogy magabiztos fölényéből kiesett, s önuralmát vesztve, dühödt szitkokban és nevetséges rágalmakban tört ki.” Kinevezése után Mindszenty „homo regiusnak”, vagyis a király megbízottjának tekintette magát, s nyomban kifejezte hűségét Habsburg Ottó iránt: „Mély hódolatomat jelentem örökös királyunknak, mint az a Szentséges Atyától legkegyesebben kinevezett esztergomi érsek, mint az ország prímása, ezzel a ténylegesen államfőtlen ország első közjogi méltósága” - írta Ottónak 1945. szeptember 22-én. Október 18-i választási pásztorlevel