Mozgó Világ, 1994. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1994 / 12. szám - TANULMÁNYOK - Pünkösti Árpád: Rákosi és Mindszenty

Pünkösti Árpád Rákosi és Mindszenty „És most majd jön az egyház! Meg­fogjuk az egyház heréjét! Megmarkol­juk!” - mondta RM 1948 tavaszán dr. Feri Sándornak. A kommunista irányítású politikai rendőrség az első pillanattól fokozott figyelemmel kísérte az egyház lépése­it. 1946 tavaszán létrehozták az egy­házi csoportot is. De 1947-ben még a Hercegprímási Hivatal is kémkedett az MKP után. De amit megtudtak, Pé­ter Gáborék visszalopták. A pártiratok között található A nagy átöltözés című MKP-ellenes írásban például a Dél- Pest megyei pártjelentésből idézik: „az elvtársak úgy a református, mint a ka­tolikus egyház képviselőtestületében jól dolgoznak”. Felhívják a hívek fi­gyelmét: senkit ne tévesszen meg „a magyar nemzet pártja” elnevezés, vagy az, hogy az Internacionálé he­lyett falun a Himnuszt és a Szózatot éneklik, hogy a Szabadság helyett az Adjon Istent használják. A kommunis­ta falujáróktól is óvnak: „Minden ha­rang-, templom- és a fazékjavítást hal­hatatlan lélekkel vásárolunk meg.” Ki­fogásolják RM gyakori keresztapasá­gát: „tudnunk kell, hogy a keresztvizet­­len kommunista vezér keresztapa­­ fá­ból vaskarika, az elfogadó pedig tudat­lan vagy gyáva”. Előkelő helyet foglalt el az RM fi­gyelmét élvezők sorában a vele egy év­ben, egy jegyben - 1892. március 19-én - született Mindszenty József. A her­cegprímás nem akármilyen ellenfél volt. Szigorú aszkétaként tartották számon, zalaegerszegi plébániáját ak­kori nevére (Behm József) utalva peli­­mináriumnak, őt magát erélyessége miatt is Zalai Lámának nevezték, RM szinte személyes ellenfelének tekintet­te. Pedig Böhm Vilmos szerint Mind­­szentyt „a kommunisták által uralt koalíciós kormány javaslatára nevez­ték ki hercegprímássá” 1945. augusz­tus 16-án. De nem valószínű, hogy XII. Piusnak szüksége volt az ő javaslatuk­ra, hisz másfél évvel korábban Hor­­thyék és Serédi Jusztinián bíboros vé­leménye ellenére csinált Mindszenty­­ből veszprémi püspököt. (Horthyék Mindszenty királypártiságát kifogá­solták, Serédi pedig „műveltségének hiányosságai, türelmetlensége és ri­degsége” és az egyházkormányzati fe­lelősséghez szükséges rugalmasság hi­ánya miatt nem támogatta a kineve­zést. Rákosiéknak sem kellhetett egy olyan főpap, aki nem partner még az olyan intézkedésekben sem, mint a földreform.) A pápát politikai megfon­tolások is vezethették, amikor sorra antikommunista, s lehetőség szerint náciellenes főpapokat állított a „keleti egyházak” élére. Bizonyos fokig érthe­tő volt tehát, hogy RM Mindszentyben azokat az elveket látta megtestesülni, amelyeket megvetett, azt az államren­det, amely börtönbe zárta. „A szenve­délyes és személyes gyűlölet és bosszú­vágy néha annyira eluralkodott rajta - írta naplójában a katolikus politikus Barankovics István -, hogy magabiztos fölényéből kiesett, s önuralmát veszt­ve, dühödt szitkokban és nevetséges rágalmakban tört ki.” Kinevezése után Mindszenty „homo regiusnak”, vagyis a király megbízott­jának tekintette magát, s nyomban ki­fejezte hűségét Habsburg Ottó iránt: „Mély hódolatomat jelentem örökös ki­rályunknak, mint az a Szentséges Atyától legkegyesebben kinevezett esztergomi érsek, mint az ország prí­mása, ezzel a ténylegesen államfőtlen ország első közjogi méltósága” - írta Ottónak 1945. szeptember 22-én. Október 18-i választási pásztorlevel

Next