Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1995 / 8. szám - ESSZÉ - Molnár Gál Péter: Molnár, mint N. Ferenc. Molnár Ferenc első írásai

Neje, Klitamnesztra - hogyha nem csa­lódom. Éltek, éldegéltek csendes nyugalomban, Miként moly él a félrerakott lomban, Olyasmi történek egykoron azonban, A mely megzavarta házunk csöndjét nyomban. Az Elektrát sétáltató posztra elmara­dozik. Kérdik a szakácsnét, mi ennek az oka. Feleli: „Hát kérem naccsága, követem alás­­san, Szó köztünk maradjon, hogy kárát ne lássam, Valahányszor kimegy a kis Elektrával, Találkozik - kérem - egy csinos baká­val. ” A pesztra megszökött, eltulajdoní­tott hat ezüstkanalat. Agamemnón harcba indul Trója ellen, visszasze­rezni ezüstkanalait. A 136 soros el­beszélő költemény utolsó szakasza összefoglal: Mi itt a tanulság? Hogy mindenki ója Cselédjét bakától, mert ismét áll Trója, Újra kiásták az ezredes falakat, Nők, őrizzétek az ezüstkanalakat! A hosszú travesztia átvezeti műked­velő próbálkozásait hírlapi tollpróbá­­hoz. Két héttel múlt tizennyolc a Pesti Napló volontőreként, amikor (1896. február 2., vasárnap) megjelenik Nemo kapitány háreme vagy A tengerszem titka című kolumnás humorisztikus írása. Kiindulási pontja: a Független Hírmondó föld alatti robbantásról adott hírt. Kiderült: kacsa. Különféle szerzők meséiből szövi a hírlapi tudó­sítások paródiáit. Jókai Erdély arany­kora és a Szegény gazdagok alakjai megjelenítik a partinai eseményt. Majd Brutális rendőrkapitány alcím­mel Schiller drámáját alkalmazza rendőri hírre: „a második kerület rendőrkapitánya, Geszler Hermann úr, egy idegen származású tisztviselő, aki azelőtt a toloncházban volt fogal­mazó gyanánt alkalmazva, részt vett a budai lövészegylet díjlövészetén, és it­tas állapotban érkezett az ünnepség helyszínére (...) belekötött az egyesület egy szerény, de kitűnő tagjába, Tell Vil­mos magyar királyi dohánybeváltási tisztbe.” Tréfálkozik, de csíp is. Meg­nevezi a valóságos fővárosi rendőrka­pitányt. A történetek „Rudnay Béla korában is Thaisz Elekre emlékeztet­nek”. (Thaisz minden idők legkorrup­­tabb budapesti rendőrkapitánya volt, érdekei összegabalyodtak az alvilág­gal.) Shakespeare nyomán jelenti: „Ve­lence, febr. 2. (F.H.) Nagy feltűnést kel­tett egy idevaló izraelita kereskedő­nek, Shylock Náthánnak az elfogatá­­sa.” Elbeszéli hírlapi modorban A ve­lencei kalmárt. Öngyilkosság alcím alatt átfogalmazza rendőri hírré Bár­­czy Benő 30 év körüli földbirtokos ön­­gyilkosságát a Rudasfürdőben. Az ön­magára kezet emelt jegyben járt a fő­városi bálok egyik ünnepelt szépségé­vel, E­d Abigéllel”. Hangját keresi a paródiákban. Nem­csak a saját írói hangját, de a magyar humorisztikus írások hangját, amit majd ő teremt meg utóbb hazatérve genfi tanulmányaiból. A gimnazista sorra veszi a humoros műfajokat. 1895. március 10.: Alku címmel nyolcsorosát megjelenteti az Urambá­­tyám: Kis szemölcs van az arczodon, Haragos vagy érte, Mondod: bárkinek od adnád, De senki se kérte. Kérem hát én! Add én nekem! Szívesen fogadnám, De ott hagyva, a­hol most van, Mindig csókolgatnám. Aláírás: Feri. Nem éppen Heine. Tekintetbe véve azonban az Urambátyám klapanciális líráját, nincs szégyenkeznivaló. A ti­zenhét éves költőcskében megjelenik a későbbi ambivalencia: a pátoszt és ér­­zelmességet gúnyos mezben előérző szemérmes pityergőlovag.

Next