Mozgó Világ, 1995. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1995 / 8. szám - ESSZÉ - Molnár Gál Péter: Molnár, mint N. Ferenc. Molnár Ferenc első írásai
Neje, Klitamnesztra - hogyha nem csalódom. Éltek, éldegéltek csendes nyugalomban, Miként moly él a félrerakott lomban, Olyasmi történek egykoron azonban, A mely megzavarta házunk csöndjét nyomban. Az Elektrát sétáltató posztra elmaradozik. Kérdik a szakácsnét, mi ennek az oka. Feleli: „Hát kérem naccsága, követem alássan, Szó köztünk maradjon, hogy kárát ne lássam, Valahányszor kimegy a kis Elektrával, Találkozik - kérem - egy csinos bakával. ” A pesztra megszökött, eltulajdonított hat ezüstkanalat. Agamemnón harcba indul Trója ellen, visszaszerezni ezüstkanalait. A 136 soros elbeszélő költemény utolsó szakasza összefoglal: Mi itt a tanulság? Hogy mindenki ója Cselédjét bakától, mert ismét áll Trója, Újra kiásták az ezredes falakat, Nők, őrizzétek az ezüstkanalakat! A hosszú travesztia átvezeti műkedvelő próbálkozásait hírlapi tollpróbához. Két héttel múlt tizennyolc a Pesti Napló volontőreként, amikor (1896. február 2., vasárnap) megjelenik Nemo kapitány háreme vagy A tengerszem titka című kolumnás humorisztikus írása. Kiindulási pontja: a Független Hírmondó föld alatti robbantásról adott hírt. Kiderült: kacsa. Különféle szerzők meséiből szövi a hírlapi tudósítások paródiáit. Jókai Erdély aranykora és a Szegény gazdagok alakjai megjelenítik a partinai eseményt. Majd Brutális rendőrkapitány alcímmel Schiller drámáját alkalmazza rendőri hírre: „a második kerület rendőrkapitánya, Geszler Hermann úr, egy idegen származású tisztviselő, aki azelőtt a toloncházban volt fogalmazó gyanánt alkalmazva, részt vett a budai lövészegylet díjlövészetén, és ittas állapotban érkezett az ünnepség helyszínére (...) belekötött az egyesület egy szerény, de kitűnő tagjába, Tell Vilmos magyar királyi dohánybeváltási tisztbe.” Tréfálkozik, de csíp is. Megnevezi a valóságos fővárosi rendőrkapitányt. A történetek „Rudnay Béla korában is Thaisz Elekre emlékeztetnek”. (Thaisz minden idők legkorruptabb budapesti rendőrkapitánya volt, érdekei összegabalyodtak az alvilággal.) Shakespeare nyomán jelenti: „Velence, febr. 2. (F.H.) Nagy feltűnést keltett egy idevaló izraelita kereskedőnek, Shylock Náthánnak az elfogatása.” Elbeszéli hírlapi modorban A velencei kalmárt. Öngyilkosság alcím alatt átfogalmazza rendőri hírré Bárczy Benő 30 év körüli földbirtokos öngyilkosságát a Rudasfürdőben. Az önmagára kezet emelt jegyben járt a fővárosi bálok egyik ünnepelt szépségével, Ed Abigéllel”. Hangját keresi a paródiákban. Nemcsak a saját írói hangját, de a magyar humorisztikus írások hangját, amit majd ő teremt meg utóbb hazatérve genfi tanulmányaiból. A gimnazista sorra veszi a humoros műfajokat. 1895. március 10.: Alku címmel nyolcsorosát megjelenteti az Urambátyám: Kis szemölcs van az arczodon, Haragos vagy érte, Mondod: bárkinek od adnád, De senki se kérte. Kérem hát én! Add én nekem! Szívesen fogadnám, De ott hagyva, ahol most van, Mindig csókolgatnám. Aláírás: Feri. Nem éppen Heine. Tekintetbe véve azonban az Urambátyám klapanciális líráját, nincs szégyenkeznivaló. A tizenhét éves költőcskében megjelenik a későbbi ambivalencia: a pátoszt és érzelmességet gúnyos mezben előérző szemérmes pityergőlovag.