Mozgó Világ, 1998. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - A RASSZIZMUSRÓL - Lengyel László: A fölösleges faj
Lengyel László A fölösleges faj A jó öreg hagyományos magyar fajgyűlölet a fajok versenyét idézte meg. Feltörekvő és versenytárs népeket, fajokat gyűlölt. Az antiszemitizmus hátterében a másság, más civilizáció, más kultúra utálata mellett a zsidó versenytárs felértékelése állott. A fajgyűlölet „fölfelé” szólt. A modernizációs, polgárosodó versenyben elmaradók, kisebbrendűséggel vívódó és fölöslegessé válástól félő társadalmi csoportokkalAz 1945 utáni egyik néma diskurzus, egyik élethazugság a magyarországi zsidóüldözések és a holocaustban való magyar részvétel, illetve az 1945 utáni pogromok (Kunmadaras, Miskolc) kérdése. A Kádár-korban a hivatalosság és a vele az elhallgatásban együttműködő társadalom nem tudta, nem akarta, nem merte feldolgozni, illetve rosszul és felemásan dolgozta fel 1944 élményét. Az a szembenézés, amire keresztény oldalról csak Bibó István volt képes, nem érintette se a politikai felvilágot, se az eliteket, se a néma diskurzust elfogadó társadalmat. Bibó István Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (Válasz, 1948) alapvető munkája az emigrációs szűk körű kiadás után először 1984-ben jelenhetett meg a Zsidókérdés, asszimiláció és antiszemitizmus című válogatásban (szerk. Hanák Péter, Gondolat). Szép Ernő megrázó Emberszag (1945) című visszaemlékezése 1984-ben került kiadásra. Először 1954-ben volt olvasható Déry Tibor Emlékek az alvilágból 1944-re emlékezése, amit azután 1978-as életrajtak sárga csillagokat szomszédaikra. A kelet-európai - és ezen belül a magyar - társadalmak egyes csoportjai a polgárosodás megindulta után irtóztak és féltek a modernizálódás, a világiasodás folyamataitól, s e félelmüket, ellenérzésüket a modernizációban részt vevőkre hárították: zsidó- és németgyűlölet párosult itt „zsidóbérenceket” szidalmazó antiliberalizmussal és antiszocializmussal, műsorozatában eldugva lehetett csak ismét látni. Kertész Imre Sorstalansága (1975) és Kerényi Grácia auschwitzi emlékezése, az Utazás (1979) visszhangtalan maradt. Nagyobb irodalmi és társadalmi hatással a Palesztinában játszódó, 1968-ban megjelent Avraham Bogatir hét napja Kardos G. György-regény volt. Közéleti hatása pedig Száraz György Egy előítélet nyomában című munkájának (1976). De szűk körben maradt a Bibó Emlékkönyvben Erdélyi Ágnes Eltorzult kozmopolita alkat és Márványi Judit Köszönet helyett antiszemitizmusról szóló írásai, majd a párizsi Magyar Füzetek 1984-es kiadványa Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon, illetve a Fejlődéstanulmányok 1985-ös Simon Róbert szerkesztette kötete Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában, valamint a Medvetánc 1985/2-3 számában Karády Viktor tanulmánya A magyar zsidóság helyzete az antiszemita törvények idején és Erős Ferenc-Kovács András-Lévai Katalin vizsgálata, „Hogyan jöttem rá, hogy zsidó vagyok?". A nyolcvanas években jelent meg Szántó Piroska, majd Vas István párhuzamos visszaemlékezése (a Bálám szamara, illetve az Azután). 1956-ig aktív és alig ellenőrizhető a népi antiszemitizmus. E népi antiszemitizmus támaszkodott a világháború előtt A holocaust némaságáról .Harmadik pedig az a jámbor parasztgazda, aki kinn álldogált a ház előtt, ott pipált csendesen a kapufélfát támasztva, ott állott az anyjuk is a gazda mellett, nézték azt a bánatos zsidó csapatot, amelyik ott vonult 44 őszén a falun keresztül, a nehéz batyu alatt lehajtott fővel igyekezvén előre a Szálasi vitézeinek biztató rikkantásai közben. Megmozdult az öreg gazda szíve, amint nézte ezt a keserves zarándoklatot. Balról jobbra taszítja a szájában a pipaszárat és azt mondja csendesen: Szegény büdös zsidók. ” Szép Ernő: Három felebarát