Mozgó Világ, 1998. január-június (24. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 1. szám - A RASSZIZMUSRÓL - Lengyel László: A fölösleges faj

Lengyel László A fölösleges faj A jó öreg hagyományos magyar faj­gyűlölet a fajok versenyét idézte meg. Feltörekvő és versenytárs népeket, fa­jokat gyűlölt. Az antiszemitizmus hát­terében a másság, más civilizáció, más kultúra utálata mellett a zsidó ver­senytárs felértékelése állott. A fajgyű­lölet „fölfelé” szólt. A modernizációs, polgárosodó versenyben elmaradók, ki­sebbrendűséggel vívódó és fölöslegessé válástól félő társadalmi csoportok­kal­Az 1945 utáni egyik néma diskurzus, egyik élethazugság a magyarországi zsidóüldözések és a holocaustban való magyar részvétel, illetve az 1945 utáni pogromok (Kunmadaras, Miskolc) kér­dése. A Kádár-korban a hivatalosság és a vele az elhallgatásban együttműködő társadalom nem tudta, nem akarta, nem merte feldolgozni, illetve rosszul és felemásan dolgozta fel 1944 élményét. Az a szembenézés, amire keresztény ol­dalról csak Bibó István volt képes, nem érintette se a politikai felvilágot, se az eliteket, se a néma diskurzust elfogadó társadalmat. Bibó István Zsidókérdés Magyarországon 1944 után (Válasz, 1948) alapvető munkája az emigrációs szűk körű kiadás után először 1984-ben jelenhetett meg a Zsidókérdés, asszimi­láció és antiszemitizmus című válogatásban (szerk. Hanák Péter, Gondolat). Szép Ernő meg­rázó Emberszag (1945) című visszaemlékezése 1984-ben került kiadásra. Először 1954-ben volt olvasható Déry Tibor Emlékek az alvilágból 1944-re emlékezése, amit azután 1978-as élet­rajtak sárga csillagokat szomszédaikra. A kelet-európai - és ezen belül a ma­gyar - társadalmak egyes csoportjai a polgárosodás megindulta után irtóztak és féltek a modernizálódás, a világiaso­­dás folyamataitól, s e félelmüket, ellen­érzésüket a modernizációban részt ve­vőkre hárították: zsidó- és németgyűlö­let párosult itt „zsidóbérenceket” szi­dalmazó antiliberalizmussal és antiszo­­cializmussal, műsorozatában eldugva lehetett csak ismét lát­ni. Kertész Imre Sorstalansága (1975) és Kerényi Grácia auschwitzi emlékezése, az Uta­zás (1979) visszhangtalan maradt. Nagyobb irodalmi és társadalmi hatással a Palesztinában játszódó, 1968-ban megjelent Avraham Bogatir hét napja Kardos G. György-re­­gény volt. Közéleti hatása pedig Száraz György Egy előítélet nyomában című munkájának (1976). De szűk körben maradt a Bibó Emlék­könyvben Erdélyi Ágnes Eltorzult kozmopolita alkat és Márványi Judit Köszönet helyett anti­szemitizmusról szóló írásai, majd a párizsi Ma­gyar Füzetek 1984-es kiadványa Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon, illetve a Fejlődésta­nulmányok 1985-ös Simon Róbert szerkesztette kötete Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában, valamint a Medvetánc 1985/2-3 számában Karády Viktor tanulmánya A magyar zsidóság helyzete az antiszemita törvények idején és Erős Ferenc-Kovács András-Lévai Katalin vizsgála­ta, „Hogyan jöttem rá, hogy zsidó vagyok?". A nyolcvanas években jelent meg Szántó Piroska, majd Vas István párhuzamos visszaemlékezése (a Bálám szamara, illetve az Azután). 1956-ig aktív és alig ellenőrizhető a népi antiszemitizmus. E népi antiszemi­tizmus támaszkodott a világháború előtt A holocaust némaságáról .Harmadik pedig az a jámbor parasztgazda, aki kinn álldogált a ház előtt, ott pipált csendesen a kapufélfát támasztva, ott állott az anyjuk is a gazda mellett, nézték azt a bánatos zsidó csapatot, amelyik ott vonult 44 őszén a falun keresztül, a nehéz batyu alatt lehajtott fővel igyekezvén előre a Szálasi vitézeinek biztató rikkantásai közben. Megmozdult az öreg gazda szíve, amint nézte ezt a keserves zarándoklatot. Balról jobbra taszítja a szájában a pipaszárat és azt mondja csendesen:­­ Szegény büdös zsidók. ” Szép Ernő: Három felebarát

Next