Mozgó Világ, 2014. július-december (40. évfolyam, 7-12. szám)
2014 / 12. szám - ESSZÉ - Kollár József: A kibernomádok, Neo és Orbán Viktor
totta ki a maga politikai know-howját, amely részben a kádárizmus beszédmódjától való megszabadulási kísérletben öltött testet. A know-how jellegzetesen amerikai kifejezés, amelyet magyarra „tudni hogyan”ként fordíthatunk szó szerint, de jelentését plasztikusabban adja vissza a „fortély” szó. A Fidesz speciális know-how-ja révén hosszú ideig a politikai ellenfeleinél jobban tudott megfelelni annak a kihívásnak, hogy egyszerre legyen a Mr. Andersonok és a Neók pártja, vagyis általában képes volt a szent és a profán, a rend és a kaland határán egyensúlyozni. Láthatóan belátták, hogy a homogén sikertérrel szemben életünk (politikai) terei nem egyneműek, léteznek kitüntetett helyek, olyan térrészek, amelyek (nem feltétlenül vallásos értelemben, hanem számunkra, akik megéljük) szentek. A Fidesz politikájának lényegi eleme annak megértése, hogy a szent keretezi a profánt. Láthatóan keveset beszélnek makroökonómiai összefüggésekről, annál többet a felemelkedésért folytatott „küzdelemről”, az ezt megakadályozó valódi vagy fiktív ellenségekkel folytatott „harcról” stb. Orbán Viktor a magyar kollektív tudattalanból előhívható kuruc (Neo) és labanc (Mr. Anderson) mintázatokat várakoztatva egyszerre lázadó és rendpárti. Erre a paradox technikára politikai ellenfelei eddig képtelenek voltak. Vagy totálisan elszakadnak a realitástól (Jobbik), vagy kiábrándítóan profán válaszokat adnak a problémákra (MSZP). Támadás a harmadik nem-nemzedékkel szemben A „World Wide Web”, ha tetszik, az internet, a kibernomádok élettere, ahol szabadon vágtázhatnak az „új középkori” virtuális térben. Antropológiai szempontból „Homo Internetienzisz Mobilis”-ként írhatók le, kortól és nemtől, valamint politikai hovatartozástól függetlenül. Bárkire „Homo Internetienzisz Mobilis”-ként tekinthetünk, aki valamilyen módon részesül a számítógépes világhálón fénysebességgel áramló tudásból, vagyis előállítja, továbbítja vagy felhasználja. Az információhoz való jutás joga stratégiai kérdés. Egyre szélesebbre nyílik a társadalmi olló: vannak olyan fiatalkorúak, akiknek alanyi jogon jár az információ (családi háttér, idegen nyelvek elsajátításának lehetősége), mások viszont, bármennyire szeretnék, nem részesülhetnek az információs társadalom áldásaiból. A világháló nyitott, folytonosan változó tanulási környezetté vált minden központi direktívától mentesen. Ebben az állandóan alakuló virtuális tájban együtt vágtat szülő és gyerek a digitális látóhatár vagy tudáshorizont felé. Jacques Attali francia közgazdász szerint az emberek eredendően nomádok, és a XXI. században visszatérnek a gyökereikhez. Dzsingisz kán mongoliai nevéhez nem fűződött technológiai áttörés, nem alapítottak új világvallást, nem írtak világhírű drámákat, nem alkottak maradandót a mezőgazdaságban. Mesterembereik nem voltak a kor divatdiktátorai, manufaktúráikban nem készültek porcelánedények, nem építettek hatalmas épületeket. Miközben keresztül-kasul nyargaltak a világban, és lerombolták a mások által épített várakat, városokat, összekapcsolták a különféle kultúrákat. Rengeteg folyón és hídon keltek át, hogy közvetítsenek a folyók által egymástól elválasztott speciális életformák között, vagyis globalizálják őket. A