Mozgó Világ, 2014. július-december (40. évfolyam, 7-12. szám)

2014 / 12. szám - ESSZÉ - Kollár József: A kibernomádok, Neo és Orbán Viktor

totta ki a maga politikai know-how­­ját, amely részben a kádárizmus beszédmódjától való megszabadu­lási kísérletben öltött testet. A know-how jellegzetesen amerikai kifejezés, amelyet magyarra „tudni hogyan”ként fordíthatunk szó sze­rint, de jelentését plasztikusabban adja vissza a „fortély” szó. A Fidesz speciális know-how-ja révén hosszú ideig a politikai ellenfeleinél jobban tudott megfelelni annak a kihívás­nak, hogy egyszerre legyen a Mr. Andersonok és a Neók pártja, vagy­is általában képes volt a szent és a profán, a rend és a kaland határán egyensúlyozni. Láthatóan belátták, hogy a homogén sikertérrel szem­ben életünk (politikai) terei nem egyneműek, léteznek kitüntetett helyek, olyan térrészek, amelyek (nem feltétlenül vallásos értelem­ben, hanem számunkra, akik meg­éljük) szentek. A Fidesz politikájá­nak lényegi eleme annak megérté­se, hogy a szent keretezi a profánt. Láthatóan keveset beszélnek mak­­roökonómiai összefüggésekről, an­nál többet a felemelkedésért folyta­tott „küzdelemről”, az ezt megaka­dályozó valódi vagy fiktív ellensé­gekkel folytatott „harcról” stb. Or­bán Viktor a magyar kollektív tu­dattalanból előhívható kuruc (Neo) és labanc (Mr. Anderson) mintáza­tokat várakoztatva egyszerre láza­dó és rendpárti. Erre a paradox technikára politikai ellenfelei eddig képtelenek voltak. Vagy totálisan elszakadnak a realitástól (Jobbik), vagy kiábrándítóan profán válaszo­kat adnak a problémákra (MSZP). Támadás a harmadik nem-nem­zedékkel szemben A „World Wide Web”, ha tetszik, az internet, a kibernomádok élettere, ahol szabadon vágtázhatnak az „új középkori” virtuális térben. Antropológiai szempontból „Homo Internetienzisz Mobilis”-ként írha­tók le, kortól és nemtől, valamint politikai hovatartozástól függetle­nül. Bárkire „Homo Internetien­zisz Mobilis”-ként tekinthetünk, aki valamilyen módon részesül a számítógépes világhálón fénysebes­séggel áramló tudásból, vagyis elő­állítja, továbbítja vagy felhasználja. Az információhoz való jutás joga stratégiai kérdés. Egyre szélesebb­re nyílik a társadalmi olló: vannak olyan fiatalkorúak, akiknek alanyi jogon jár az információ (családi háttér, idegen nyelvek elsajátításá­nak lehetősége), mások viszont, bármennyire szeretnék, nem része­sülhetnek az információs társada­lom áldásaiból. A világháló nyitott, folytonosan változó tanulási kör­nyezetté vált minden központi di­rektívától mentesen. Ebben az ál­landóan alakuló virtuális tájban együtt vágtat szülő és gyerek a di­gitális látóhatár vagy tudáshori­zont felé. Jacques Attali francia közgaz­dász szerint az emberek eredendő­en nomádok, és a XXI. században visszatérnek a gyökereikhez. Dzsin­­gisz kán mongoliai nevéhez nem fűződött technológiai áttörés, nem alapítottak új világvallást, nem ír­tak világhírű drámákat, nem alkot­tak maradandót a mezőgazdaság­ban. Mesterembereik nem voltak a kor divatdiktátorai, manufaktúrá­ikban nem készültek porcelánedé­nyek, nem építettek hatalmas épü­leteket. Miközben keresztül-kasul nyargaltak a világban, és lerombol­ták a mások által épített várakat, városokat, összekapcsolták a külön­féle kultúrákat. Rengeteg folyón és hídon keltek át, hogy közvetítse­nek a folyók által egymástól elvá­lasztott speciális életformák kö­zött, vagyis globalizálják őket. A

Next