Mozgó Világ, 2014. július-december (40. évfolyam, 7-12. szám)
2014 / 12. szám - ESSZÉ - Révész Sándor: Ha a világ sport lenne - Behringer, W.: A sport kultúrtörténete az ókori olimpiáktól napjainkig
hogy ennek a békekornak milyen mélyek az alapjai. A globalizált világban a verseny egyre több tekintetben határtalanná válik, a globális folyamatok globális szabályozása egyre életbevágóbb szükséglet, azonban a legitim és hatékony globális döntéshozatali folyamatoknak, a nemzetközi jog hatékony érvényesítésének a keretei államközi szinten jórészt hiányoznak. Látunk viszont számtalan nemzetközi, a világ országainak nagy többségét átfogó sportszövetséget, amely globális szinten, hatékonyan szabályozza a harcot. Aki azt gondolja, hogy ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz, sürgősen szerezze be Behringer könyvét. Az ókori olimpiai versenyek egyik eredetlegendája szerint az eliszi király fordult a delphoi jósdához azzal a kérdéssel, miként menthetné meg országát a háborútól. Azt a választ kapta, hogy rendezzen sportversenyeket. Az olimpia helyi érdekű futóversenyből nőtte ki magát pár évszázad alatt a görögség központi intézményévé. Akkor nőtte ki magát, amikor a perzsa veszély megteremtette az összgörög összefogás igényét. Azaz a béke igényét a sok államból álló, sok háborús konfliktust és azokra okot produkáló görög univerzumon belül. Miután éppen csak öszszejött az a minimális szövetség, amellyel Marathónnál és Szalamisznál nagy nehezen legyőzték a perzsákat, uralkodóvá vált az a meggyőződés, hogy amennyire csak lehet, el kell kerülni a görög államok közötti háborúkat. A sok-sok egymással viaskodó, majd a perzsáknak behódoló kis görög államot felszabadító dicsőséges hadvezér, Themisztoklész i. e. 476-ban megjelent az olimpiai játékokon, és a sportolók bosszúságára ellopta a show-t. Az ünnepelt hős hatalmas politikai tőkéjének befektetésével segített létrehozni a Zeusz-szentélyben az államközi konfliktusok háború nélküli rendezésére hivatott döntőbíróságot. Fenn is maradtak határozatok ettől a döntőbíróságtól. Ekkor kapcsolódott össze az olimpiai versenyekkel az „istenbéke” fogalma, így és ekkor vált Olümpia a görög univerzum politikai középpontjává. „A kulcsfontosságú 476-os esztendő jelentette az olümpiai szentély történetének csúcspontját”, írja Behringer. Megszületett a görögséget átfogó globalizációs folyamat adekvát jogi-politikai intézménye, s ennek szimbólumaként épült meg az új, gigantikus méretű Zeusz-szentély. A sportversenyt jelentő agon szó eredetileg szabad férfiak összejövetelét jelentette, ahol megbeszélték közös dolgaikat, és sportversenyeket is rendeztek. A több évszázados globalizációs folyamat során nem csak Olümpiában fejlődött ki helyi érdekű futóversenyből olyan gazdag és sokrétű sport, kulturális és politikai programsorozat, amelyre a mai Marseilles-től Anatóliáig hatalmas területről gyűltek össze a görög résztvevők, de a hellén világ több pontján is rendeztek szabályos időközönként nagyszabású, nemzetközi, pánhellén versenyeket távoli vidékekről érkező sportolókkal, sztenderdizált versenyszámokkal és nagyjából ugyanazzal a vándorló, professzionális élmezőnnyel. Összefonódott a nemzetközi szintű reguláció a sportban és a politikában. A kisebb, helyi versenyek ugyanúgy, mint a nagyobb pánhellén versenyek, komplex események voltak. Szertartásokkal, gyűlésekkel, tárgyalásokkal, vásárokkal, művé