Mozgó Világ, 2017. január-június (43. évfolyam, 1-6. szám)
2017 / 2. szám - -RÓL, -RŐL - László Ferenc: Elmebajnok milliomosok - A magyar tévévetélkedők "történeti morfológiája"
gemen, de legalábbis domináns pozícióban lévő, humánalapú általános és/vagy lexikális műveltség újrafogalmazása, illetve leváltása volt. Ez a folyamat egyszerre két irányból is új kezdeményezéseket, új vetélkedőket hívott életre. A kor egyik kiemelkedő kvízmesterének, Egri Jánosnak a munkássága mindkét irányra, mindkét új típusra kínál reprezentatív példát az érdeklődő számára, így a fotórészletek beazonosítását játékká tévő Lehet egy kérdéssel több, a lexikális műveltséget döntően képi (és tipp-) alapú vetélkedőre cserélte le, míg az Elmebajnokság a szokott műveltségi rutinkérdések megválaszolásánál többet, voltaképpen szakértői felkészültséget igényelt a játékosoktól. (Az Elmebajnokság ilyesformán felnőtt szintűre emelte a Ki miben tudós? altípusát, és egyúttal előkészítőjévé vált Czigány Györgyék három tárgyból kollokváltató Szó- Zene-Kép című vetélkedőjének.) A nyolcvanas évek legnépszerűbb vetélkedője alkalmasint mégis a Vitray Tamás által megindított, majd Rózsa György által továbbvitt Kapcsoltam volt, amely kép- és betűrejtvényeivel, valamint logikai fejtörőivel ugyancsak a megkérdezhetőség kritériumainak változását jelezte. Ahogyan élő telefonos vetélkedő lévén érzékelhetővé tette a rendszer konszolidáltságát éppúgy, mint a telefontulajdonlás ezer panasszal kísért, de mégis átütő tömegesülését. S habár ez már alighanem frivol felvetés, ám mégsem feltétlenül túlzás, hogy a budapesti vidéki telefonálók között egyfajta küzdelmet tódító, s e „harcban” a vidékiek mellett kardoskodó Rózsa György-i attitűdbe már a népiurbánus ellentét újjáéledésének visszfényét is fölfedezni véljük. A nyolcvanas évek, majd azután a kilencvenes évtized vetélkedői egyebekben a szerencse faktorának fölértékelődéséről, a nyereményhalmozódásról és a kockázatvállalásról szóltak, megelőlegezve, illetve lekövetve a vállalkozói szellem térhódítását és fölmagasztalását. Vágó István hosszú életű vetélkedője, a Mindent vagy semmit mindeközben még egyszer, utoljára a gyorsaság mellett a lexikális/általános műveltség meglétére vagy hiányára alapozta adásait (egy autót a jelen sorok írója is megnyert így Vágóék révén), de az ezredfordulót követően ezen a téren is radikális változások következtek be. A kérdések mennyiségét és milyenségét ugyanis az egyre öntudatosabbá váló kereskedelmi televíziózás egyértelműen háttérbe szorította — a feszültségfokozás javára. Vágó következő vetélkedője (Legyen Ön is milliomos) vagy Jakupcsek Gabriella Multimilliomosa — egy szint fölött — már programszerűen obskúrus kérdésekkel operált, s innentől a vetélkedők a mindenkori játékos magányára, kételyeire és befolyásolhatóságára bazírozták sikerüket. A következő lépés innen a játékosi kiszolgáltatottságot egyfajta szélső határpontig elvivő Nincs kegyelem volt, amely 2001-ben bukott meg: egyrészt Máté Krisztina tévesen pozicionált, humortalan szerepén, másrészt a nyilvános megalázásoktól viszolygó közönség elutasításán. Ha a Nincs kegyelem nemzetközi licencét már nem is vette be a magyar tévénézők gyomra, azért a vetélkedők világának átrendezése mégis megtörtént: a staffázs- és kísérőelemek (mint a stúdióbelső vagy a hatásvadász hanghatások) előtérbe kerültek, a játék már-már 121