Mozgó Világ, 2021. július-december (47. évfolyam, 7-12. szám)
2021 / 11. szám - -ról, -ről - Pető Iván: „Miért szállong a turul s ölyű”?
Pető Iván „Miért szállong Eltérve a szokástól, miszerint ezeken a hasábokon általában a magyar nyelven frissen megjelent könyvekről esik szó, ezúttal egy 2017-ben kiadott munkáról írok. A tudományos igényű, de laikusok számára is olvasmányos könyvről azért indokolt írni „megkésve” is, mert a nyilvánosság számára szinte észrevétlen maradt, holott témája: mi az, ami a honfoglalás koráról tudományos bizonyossággal állítható, és ebben határozottan szemben áll a szinte hivatalos rangra emelkedett, a tényektől rugalmasan elszakadó romantikus interpretációval. Már a könyv címe, alcíme (Turulok és Árpádok. Nemzeti emlékezet és a koratörténeti emlékek), valamint hátoldali ajánlása kimondottan érdekes olvasmányt ígér: „Megfújhatta-e Lehel-vezér a kürtjét? Milyen kard lógott a harcban Árpád oldalán? Lehet-e válaszolni ezekre a kérdésekre anélkül, hogy megtalálnánk Árpád vagy vezérei sírját? Ha nem, akkor Munkácsy Honfoglalásának szereplői vagy a milleniumi [helyesen két n-nel — P. I.] Árpád-szoborcsoport alakjai miért azt a ruhát és fegyverzetet viselik, amit a művészek megálmodtak? És egyáltalán, érdekes-e az évszázadokon át formálódó kollektív nemzeti emlékezet szempontjából, hogy mit hímeztek Árpád lovának fejdíszére? De ha ez nem fontos, akkor mi értelme régészeti kutatásokat végezni?” A szerző, az 1972-ben született Langó Péter a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének tanszékvezetője, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat BTK Régé a turul súlyűgé szeti Intézetének tudományos munkatársa, kutatási területe elsősorban a 9—10. század. „A válaszokat keresve — így az idézett ajánlás folytatása - Langó Péter elvisz Munkácsy Mihály és Zala György műhelyébe, ismerteti a 19. századi vitákat a hitelességről és nemzeti emlékezetről, bemutatja, hogyan birkózott egymással a Millennium eufóriájában vagy a Tanácsköztársaság nemzeti szimbolikát kiiktató diktatúrája idején az állam, a művészek, a történészek, a régészek, illetve az értő és a laikus közönség.” Ez a szöveg némileg félrevezető. A mű tárgya ugyanis döntően az, mit tud a régész, mi bizonyított a tudomány normái szerint. Ehhez képest inkább csak viszonyítási pont a művészi szándékú ábrázolás annak jelzésére, hogy mi vagy mi volt a részletesebben tárgyalt témákban a feltételezés, ezek, illetve a mítoszok honnan származnak. Maga a szerző így jelzi könyve szándékát: „Az e kötetben összegyűjtött tanulmányok [...] arra próbálnak választ keresni, hogy miként alakult ki a honfoglalás korának [...] régészeti kutatása, mely eszmék voltak rá hatással (és melyek nem). A tanulmányok részben azt a kérdéskört is érintik, hogy milyen viszonyban állt a tárgyi hagyatékról alkotott tudományos kép a korabeli művészetek által megrajzolt képpel, vagyis a korabeli nem tudományos elképzelésekkel.” A könyv első része bevezeti az olvasót a honfoglalás korának régészeti kutatásába, értve ezen a kezdeteket, az emlékanyag jelentőségének felis.