Műemlékvédelem, 1970 (14. évfolyam, 1-4. szám)

1970 / 1. szám - Auzas, Pierre-Marie: Viollet le Duc szemlélete

kát, sőt, gyakran az egész berendezést is, vagy legalábbis egy részét. A növényvilág és általában a természet iránti érzékről tesz tanúságot, s egyéni kifejezésmódja olykor már a XX. századi művészetre utal. Viollet le Duc-nek az eddigieknél nem kevésbé fontos oldala az íróé és a pedagógusé. Írói vénája már a kezdet kezdetén megnyilvánult. Gyermekkorától naplót vezet. Később, utazásai alkalmával hosszú leveleket ír „kedves barátainak”, feleségének és édesatyjának, s ezeket gyakran vázlatokkal tarkítja, majd — egyéb folyóiratokat meg­előzően — a Didron féle Annales archéologiques szerkesztésében működik közre. Végül 1846-ban teszi közzé válaszát Raoul Rochette-nek „A gótikus stílusról a XIX. század­ban” címmel. Itt erőteljesen védelmébe veszi a gótikus művészetet, „régi francia művé­szetünket”, mint írja. Pedagógus is, mégpedig 1834-től 1950-ig, amikor a rue de l’Ecole-de-médecine rajz­iskolájában ad elő. Ez volt a jelenlegi Ecole des Arts décoratifs elődje. Később, az 1863- as reformot követően az Ecole des Beaux-arts-ba kinevezik a művészettörténet és az esz­tétika professzorává. Cselszövések azonban arra késztetik, hogy barátainak bátorításai ellenére lemondjon állásáról. Ekkor ismét tollat ragad, s „Az állam beavatkozása a szép­­művészetek oktatásába” c. tanulmánya után megírja válaszát Vitet egy cikkére „Válasz Vitet Úrnak a rajzművészet tanításáról” címmel. Közreműködésének az újságokban és a folyóiratokban mindig oktatás a célja, az ifjúság nevelése. ír a műemlékekről ugyan­úgy, mint a céhekről, az Akadémiáról, a hegyvidékek fásításáról, a köztisztaságról, Gavarni­ról, akinek „léptei tartózkodóak, fején találja a szöget és sohasem erőszakos”, vagy Daumier-ról. Róla ezt írja: „Ha a rút naggyá lesz, közel kerül a széphez.” 1873 és 1879 között publikálja sorozatát, a Történeteket. Ezek népszerűsítő munkák. Egyikét­­másikát idegen nyelvekre is lefordították. Címek a sorozatból: Egy ház története; Egy vár története; A lakás története; Egy városháza és egy székesegyház története; Egy rajzoló története. Ugyancsak az ismeretterjesztés szélesebb és közvetlenebb módját álmodta meg gipsz­másolatok múzeumának tervével 1855-ben. 1878-ban újra felveti a kérdést, falképmáso­­ k. A párizsi Operaház terve (Viollet le Duc rajza)

Next