Műemlékvédelem, 1995 (39. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám
DR. GERŐ LÁSZLÓ (1909-1995) A magyar műemlékvédelem nemzetközileg elismert egyénisége, a várépítészet tudós szaktekintélye, a középkori budai vár helyreállításának tervezője 1995. január 19-én, életének 86. évében elhunyt. Gerő László munkássága a 30-as évek végétől kezdve meghatározó volt a magyar műemlékvédelemben, részint helyreállítások tervezése, részint számos szakkönyve révén. Rendkívül jelentős volt hatósági tevékenysége, oktató munkássága, valamint a külföldi és hazai kapcsolatteremtő készsége is. Az ötvenes években nehéz körülmények között működő műemléki szervezetnek egyik úttörője volt, akinek vállán nyugodott a gyakorlat gondja-baja, a helyreállítások finanszírozása, a tervek elkészítése és a kivitelezés megszervezése. Munkásságát később is a sokrétűség jellemezte. Gerő László 1909-ben Szombathelyen született. Építész-diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen 1932-ben szerezte. Néhány év múlva, 1935-ben ösztöndíjasként a Római Magyar Akadémiára került. Római tartózkodása alatt a magyarok templomának, a Santo Stefano Rotondónak, valamint Róma építészetének és városépítészetének tanulmányozásával foglalkozott. Hazatérve a főváros szolgálatába állt. Első nagyszabású munkája 1941-ben az óbudai katonai amfiteátrum romjainak kibontása és restaurálása volt, amelyet a romkonzerválás és a városszerkezetbe való illesztés úttörő megoldásaként értékelünk. A II. világháború befejezése után a fővárosi templomok helyreállításával foglalkozott, ennek keretében tervei szerint készült többek között a belvárosi templom szentélyének restaurálása. A 40-es évek végén a FÖTI-ben kapta meg a budai Várnegyed rendezési tervének kidolgozását, majd a budai középkori Vár helyreállításának tervét. Ennek során érdeklődését kiterjesztette a többi magyar és sok külföldi vár felé, amelynek eredményeként több könyvben tette közzé kutatásait, és kidolgozta a várak fejlődésének koncepcióját. A budai Vár középkori részeinek bemutatása - tervei szerint - 1963-ban fejeződött be: ez nemcsak a műemlék helyreállítását jelentette, hanem az együttes Budapest egyik legjelentősebb városképi elemévé is vált. Emellett romhelyreállítások és több műemlék-helyreállítás tervezése is nevéhez fűződik. Az Országos Műemléki Felügyelőség megszervezése - 1957 - után az Építészeti Osztályt vezette, amely ekkor hatósági és tervezési feladatokat látott el. Több fiatal munkatársa az egész országban jelentkező feladatokat az ő irányítása mellett látta el. Emellett a Műegyetemen oktatta a műemlékvédelmet. A hatvanas évek elejétől kezdve - némileg mellőzött helyzetben - a védett városrészek és a műemléki környezetek kijelölésével foglakozott. Egyedül végezte a „Műemlékvédelem” című folyóirat szerkesztését, amely 1957-ben megjelent első