Műemlékvédelem, 2007 (51. évfolyam, 1-6. szám)
2007 / 1. szám - Marosi Ernő: A műemlékvédelem fél évszázada
Marosi Ernő A 2006. évi 6. számmal teljessé vált a Műemlékvédelem című folyóirat L. évfolyama (könyvtárakban: kötete). Eleinte (a XLI - 1997. kötetig): évente 4 szám, azóta (a XLII — 1998. kötettől): évente 6, 1980-ig számonként szigorúan 64 oldal (évfolyamonként 8 nyomdai ív), utóbb nagyobb, 10 ívnyi, időnként azt is meghaladó terjedelemben. Összesen körülbelül másfél méter, amit már észre lehet és kell venni a könyvtárban ! Ötven évfolyam már tudomány- és sajtótörténeti mennyiség; ennél kevesebbről is lehet már disszertációt írni, s tudjuk: minden esetben tetemes kor-, intézménytörténeti stb. hozammal. A lényeg a stb.-ben rejlik: a szempontoknak és megközelítéseknek abban a változatos sokféleségében, amelyek a majdani szorgos és éles elméjű disszertánsra vannak bízva ennek a nem akármilyen forrásbázisnak feltárásában, értelmezésében és kiaknázásában. Nagy segítségére lesz az itt megjelenő egyesített tartalomjegyzék, amelynek kézirata - korunk követelményeinek megfelelően - immár egy számítógépes CD-ROM. Lehet vele mindenfélét művelni, pl. kipróbálni, hány találatot érünk el, ha Gerő László nevét vagy különböző szignóit írjuk be (garantáltan a legtöbbet), vagy ha arra vagyunk kíváncsiak, melyek a rendre visszatérő műemlékek, problémák, fogalmak (egyedül talán a charta, carta, carta szóval nem fog boldogulni még a nálunk okosabb számítógép sem, helyesebb lesz Velence és Athén nevét beírni. Viszont a fél évszázad egyetlen különszáma 2005-ben erről szól, Fejérdy Tamás szóviccével: „Ki akarta? Mi akarta? .... Sietek is eleve elhárítani minden — manapság gyakori - kísértést arra, hogy a nyomtatott kiadást esetleg fel lehetne váltani online terjesztéssel. Az 1957-ben megindult és máig példátlan fegyelemmel megjelenő folyóirat olyan érték, amely feltétlenül fenntartandó, kulturális érték mindaddig, amíg létezni fog az, ami a neve: a műemlékvédelem. E sorok írója (és vele sokan mások) számára persze a folyóirat nem elsősorban forrásbázis, hanem személyes emlék is. 1957- ben, amikor az első, csak két füzetből álló évfolyam első száma megjelent, már biztosan tudtam, hogy művészettörténész szeretnék lenni, s nemsokára az egyetemi felvételin el is dicsekedhettem ismeretével (ami 1958- ban még kisebb dolog volt). Ezért az ötven évfolyamot mintegy szakmai önéletrajzi adattárként is forgathatom, felidézve emlékezetes közleményeket leletekről, újdonságokról, esetleg asszociatív módon konkretizálva egy-egy esemény, élmény dátumát, körülményeit, felidézve régen vagy (sajnos, egyre gyakrabban) nemrég eltávozott ismerősöket, kollégákat, el-elcsodálkozva, mikor tűntek fel a szerzők között a (még akkoriban) fiatalabbak. Más kortörténeti adalékokat fog találni, mára nem létező intézményekkel (s elfeledett közelmúltbeliekkel, nem kevésbé feledhető maiakkal), egymást (mindenesetre a folyóiratszerkesztőknél sűrűbben) követő igazgatókkal, olykor furcsaságokkal. Nem kevésbé kort jellemző az az 1972-es beszámoló, amelynek témája „KISZ-tanulmányút Szlovákiába és Krakkóba”, mint az a 2000-es örvendetes tudósítás, hogy „Károly walesi herceg védnöksége alatt sikerrel zajlott le a nagyenyedi műemlékvédelmi szakmunkásképző tanfolyam”. A műgyantákról (akkor még mint nagy vívmányról) először 1960-ban szól egy közlemény címe, az esztergomi vár beépítési tervéről először 1971 -ben (Koppány Tibor). Nagy viták folytak az 1960-as évek elején a budai várnegyed elpusztult házainak modern épületekkel való pótlásáról, az 1970-es évek közepe táján Feldebrő templomának értelmezéséről, a hozzánk közelebb eső korban a rekonstrukció és a hitelesség kérdéseiről. A folyóirat időnként - nemritkán vidéken rendezett országos műemléki konferenciák alkalmából - vissza-visszatér egy-egy helyszínre: adódik az összevetés a korábbi ismertetésekkel. Sokszor ámulattal kell tapasztalnunk, hogy ami probléma volt régebben, megoldatlan később is. A műemlékvédelemnek magának is történeti jellege viszonylag újabb felismerés, amely nemcsak az erre vonatkozó tudományos kutatásokban és kiállításokban nyilvánul meg, hanem a folyóiratban is, amely az utóbbi néhány évfolyamban rendszeresen közöl A MŰEMLÉKVÉDELEM FÉL ÉVSZÁZADA 2