Műhely, 1997 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 6. szám - IN MEMORIAM FODOR ANDRÁS - Fried István: Bécs mint mágnes? : Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa írói a városról

mint forma-konvenciót felrobbant­hat. Létre is kell hoznia tehát saját forma-konvencióját. Ez történt min­den maradandónak ítélt avantgárd művészi alkotás esetében. Az avantgárd művész alkotása tehát a mű társadalmi szintű befogadá­sának pillanatában vagy a klasszici­­zálódás irányába, vagy a közösség által soha meg nem emészthető' „non-művészet’’ irányába mozdul. A befogadó „szoktatása” az újfajta művészi kódoláshoz akkor lehet eredményes, ha megtalálható a foly­tonosság stílusban, külső formában, filozófiai gondolatban, érzelmi at­titűdben vagy egyéb tényezőben valamilyen konvencióval. A kérdés az, hogy akár a naiv befogadó, akár a tudós elemző milyen hagyomány folyamatosságába tudja illeszteni az adott művet. G. Komoróczy Emőke könyvének számomra azok a legérdekesebb és legértékesebb részei, amelyek a ver­sek elemzésekor kultúratörténeti asszociációval vagy más (filozófiai, esztétikai) összefüggés felvillan­tásával megtalálják (vagy segítenek az olvasónak megtalálni) az avant­gárd mű kapcsolatait a konven­cióval. Ilyenkor az történik logi­kailag, hogy az adott (elemzett) mű­vet a könyv szerzője abból a szem­pontból veszi számba, amely szem­pont által a mű saját világának felderítésekor az olvasó átemelőd­het” egy szűk, rossz, embertelen világ korlátolt viszonyainak konven­cióit képviselő világrendből egy tág, jó, emberi, szabad világ konvencióit valló morális rendbe. Mindkettő az egész emberi közösséget érinti ál­talában akkor is, ha speciálisan magyar problémákkal küzd az alko­tó (mint pl. a könyvben sokat idézett Kassák). Az elemzések által sejthető, hogy ahhoz a (valószínűleg) mindannyi­unkban egységesen működő morális óraműhöz igazítódik ilyenkor a gon­dolati és/vagy formai újítás által létrehozott műben a világrend, amely nélkül nem létezhetne ez a fogalom: emberiség. Arról is szó lehet itt, hogy a „tradicionális értékrend­ből kiszakadt emberi világot csakis az ellene lázadó művészet vezetheti vissza az ősi, »tiszta forrásához: az Élet alapjaihoz”. (G. Komoróczy Emőke: Arccal a földön a XX. század. 56. o.) Az avantgárd metamorfózisai te­hát, amelyeket G. Komoróczy Emő­ke számba vesz, valóban „egy maga­sabb életszintézis megvalósítható voltában” hívő embert feltételeznek akkor, amikor a szerző a fenti szem­pontokból vizsgálja a sokféle alkotó­­műhelyt, formabontást és nyelvi-lo­gikai megújulást. A klasszikus érte­lemben vett rend megteremtésének vagy megtalálásának örök emberi szándéka egy a természetből vett kép metaforája segítségével kap­csolja egymáshoz az alkotókat és műveiket. A klasszikus gyökér, fa­törzs, elágazás, lomb metaforarend­szer azért is szerencsés, mert nem csupán az európai konvenció elemei ezek, hanem a magyar népi mito­lógia „világunk közepén” gyökerező „égigérő fája (vagy égigérő paszulya) is elromlik általa. Az egymást át- meg átfonó logikai szálak XX. századi történelmünk valamilyen vázlatát és közérzet-val­lomások hangulatait egyaránt meg­rajzolják, ugyanakkor segítenek lí­rai gondolatmenetek, különleges formák, deviáns életművek megkö­zelítésében. Ragyogó ötletekkel, ér­dekes értelmezésekkel siet a szerző a szubjektív művészi megnyilat­kozások özönétől fáradt olvasó segít­ségére úgy, hogy mindez látszólag magától értetődik. Az olvasó immár tovább gondolhatja, vitatkozhat vele, „másképp” láthatja, ha akarja. A könyv szerkezete A fejezetek főcímei, az egyes ta­nulmányok címei és a mottók segítik az olvasót a labirintusszerű „anyag” tagolásában, megértésében. Sokszor az az érzése az olvasónak, hogy nem is lehetne másképp címet adni, csak így. A könyv - amennyire ez lehetsé­ges - időrendet is tart. A főcímeket és az érintett alkotókat érdemes fel­sorolni azok számára, akik most döntik el, hogy elolvassák-e ezt a művet. I. A KEZDETEK­­ főképp Kas­sákról és a kassáki örökségről szól. Az érintett szerzők: Barta Sándor, Újvári Erzsébet, Kocsis Rózsa, Nagy Lajos, Szécsi Margit. (Kocsis Rózsa Igen és Nem c. kötetével kapcsolat­ban fogalmazza meg a szerző állás­pontját az avantgárd magatartásról: „Az avantgárd magatartás lényege: egy valóságos szellemi-emberi érté­keket védő pozícióból támadni a ki­ürült, mechanikussá vált, álságos és az Élet tiszta csíráit megfojtó, az em­bert gépalkatrésszé lefokozó, unifor­mizáló életkeretet.” II. A BÖRTÖN-LABIRINTUS FOGLYAI­­ három részre tagolt feje­zet, mely először (főként a recski) rabság „élményekről” szól, majd a szellemi ellenállás néhány műhe­lyéről, kiadványáról (pl. a Füveskert antológiáról és a Pünkösdi Füves­­kertről). Az alkotók (emlékezők): Fa­­ludy György, Kecskési Tollas Tibor, Csizmadia Zoltán, Tóth Bálint, Szathmáry György, Kárpáti Kamil, az 1979 karácsonyán öngyilkos lett Béri Géza, 1956 mártírja: Gérecz At­tila. A második rész a szellemi ellen­állás egy fontos fórumát, a csepeli Olvasó Munkás Klub markáns egyénisége­inek életművét ismer­­teti-méltatja: Tamási Lajosét, Csillag Ti­borét, Benke Lászlóét, Molnár M. Eszterét. A harmadik rész címe pontos, problémafelvető: Van-e a labirintus­nak kijáratai Nagy László Menyeg­­zőjének elemzése után Niklai Ádám, majd Szikra János költészetéről van szó. Villányi László két fontos köny­vének (Alázat, Az alma íze), Czilczer Olga köteteinek és Szakács Eszter költeményeinek elemző ismertetése után Kárpáti Kamil kötetének (Az ibolyántúli ember) bemutatása zárja ezt a fejezetrészt. , III. A MŰVÉSZET „FELDERÍTŐ ÚTJA” - Útban a III. évezred felé. - Ez a könyv záró fejezete. Szintén három részre tagolt. Először a párizsi Magyar Műhely három és fél évtizedével foglalkozik a szerző, majd a Műhely-triász három alko­tójának munkásságával; a címek: Bujdosó Alpár költészetéről; Nagy Pál intellektuális művészetéről; A 60 éves Papp Tibor. A­ Magyar Műhely vonzáskörében” cím a harmadik részét jelzi a könyv záró fejezetének. Az érintett alkotók: Bakucz József, Erdély Miklós, Tandori Dezső, Szombathy Bálint, Ladik Katalin, Székely Ákos, Kukorelly Endre, Kelényi Béla, Petőcz András. Ajánlás A könyv elemzései segítenek fel­dolgozni az olvasónak a program­má emelt MÁS-ság”, a „tradicionális kifejezésmódtól való eltérés” költői kalandjait, és lehetővé teszik, hogy saját létünk és gondolkodásunk nagy kalandjával a költészet ap­ropóján újra szembesüljünk. A többi pedig, mint tudjuk, Izsák irodalom”. (Hét Krajcár Kiadó, 1996) Wenczel Imre Bécs mint mágnes? (Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa írói a városról) Az Osztrák Tudományos Akadé­mia Kiadója 1996-ban ezzel a fő- és alcímmel jelentetett meg tanul­mánygyűjteményt, amelyben oszt­rák, orosz, horvát, görög és albán (valamint Szerbiában született, Ausztriában élő szerb-osztrák) szer­zők foglalkoznak az orosz, az ukrán (ruszin), a lengyel, a cseh, a szlovák, (két tanulmány erejéig) a magyar, a jiddis, a szlovén, a horvát, a szerb, a bolgár, a román, az albán és az (új)görög irodalom Bécs-, illetőleg Ausztria-képével. A feltétlenül üd- 69

Next