Mult és Jelen, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-12 / 73. szám

leztetés. Tisztelettel jelentjük­­ ez. olvasóinknál­, hogy a’ beállott 2-d. félévben az előfizetést Kolozsvár september 15-én. í®43. — ?3-alik szánt.­ ­ Forflalat. 1. Honi tudósítások. II. Külföldi tudósítások. Visz­szatekintés a' múltra. Napi események. 1. Honi tudósítások. Halálozás. Mosoni Jánosi Ferencz, Kolozsvár vá­rosa egyik érdemes és becsült tanácsosa, élte 41­ d. évében f. sept. Q-A melybeli vizborságban meghalt. Elöleges közlés Köz­épszól nok megye évne­gyed­es közgyűléséről. E’ ns megyének tisztelt főis­pánja cs. k. kamarás mélt. b. id. \\ e s s e 1­é­n­y­i farkas úr elnöklete alatt sept. 4-k és 5-k tartott közgyűlése főbb tárgyai valának a’ tisztujitást illető ismeretes címes kir. lei­rat, mire határozat lett, hogy a’ megye a’ hármas számtól, ’s a’ pénztárnoki és jegyzői hivatalokra választott egyének fel nem küldésétől el nem áll , tehát a’ királyi leirat­nak nem engedelmeskedik; egy kormányszéki leirat a’ me­gyei dézma ügyében , a’ miben történt kicsapongásoknak és zsarolásoknak kinyomozására biztosság rendeltetett , továbbá a’ megyének a’ magyar országgyűlésre meg nem jelenéséért a’ magyar kir. tábla el­be sept. 23-ra idéztetése, mire hatá­rozat lett, hogy ,,a’ megye meg nem jelenik“; végre a’ k. szolnok-megyei tizkármentő egyesület tudósítása felolvasta­tott, arra nézve határozatok tétettek, ’s az egyesület elöljárói, középponti és vidéki biztosok megválasztattak. Jövő számunk­ban bővebben. Hiemes tett. — Biasini Domokos n. enyedi vendég­lő. September 3-kán a’ városi táncztererőben egy tánczvigal­­mat ada, az abból béjövő pénzöszveget a’ magyar- igeni elé­gettek felsegéllésére fordítandó. Mihez képpest, Ígéretéhez hív az abból bégyült 182 váltó ratot át is adó zalathnai kerüle­ti alispán Fosztó Menyhárt úrnak a’ magyar - igeniek kezébe szolgáltatás végett. —Ha elgondoljuk, hogy nemzet-polgár és rokontársaink legfeljebb egy puszta sóhajjal lefizetik bár­mily balsorsnak is tartozásaikat, sokan pedig ejj-nap törik fejőket a’ segedelem nyujtástóli megmenekülés módjain, és egy ide­gen önként ily áldozatot nyújt,’s nemes szivüségének e’szép és nem reméilett zálogát nyilvánítja, valóban a’ méltánylást tőle meg nem tagadhatni *).—­ ifj. Farkas Dániel: Ig’éliytelelt nézetek. (Végzet). Hogy tapaszta­lás-gyűjtésre idő kell, ebben megegyezem, — valamint abban is, hogy a’ hivatalok haszonnali folytathatásának ez egy ne­vezetes tényezője; s ennél fogva a’ világért sem vagyok ab­ban az értelemben, hogy valakit idő előtt akár hová lehet­ne állitni. Sokat kell tudni egy embernek, — jelesen, egy hi­vatalt viselőnek olyat, mit a’ világ minden könyveiből sem lehet megtanulni; de nem gondolnám, hogy az esperesi és püspöki hivatalokra, csak a’ jegyzőiben lehetne elkészülni. Egy látom, sőt ön papi hivatalom körében gyűjtött csekély tapasztalatomból tudom is, hogy minden hivatalt leginkább folytatásában lehet megtanulni. Lehet, sőt kell is — előké­születeket egyébütt is gyűjteni; de az úgynevezett b e j e j ö- V é s , magában a’ hivatalban lehetséges. A’ kiál­thatatlan ne­­hemtási buzgóságot, a’ megtörhetetlen Tofeusi bátorságot, a’ közjó melletti lankadhatatlan munkásságot, — a’ kényes pil­lanatokban — a nehéz időkbeni azon bölcs mérsékletséget, mely a’ dolgokat a’ közjó emelésére annyiszor és oly siker­rel segítette, nem gondolnám, hogy a’ jegyzői hivatalban le­hetne lerekesztőleg megszerezni. A’ successio pártolói is mondják, hogy ha a’ successióval választott elveszti a’ köz­bizodalmát, veszesse­ el akkor a’ successio jogát is. Ez len­ne már az igazi prostitutio. Nemcsak a’ közügy, de a’ jegy­zők érdeke is azt kívánja , hogy ne választassanak követke­­zés jogával, ha megérdemlik, válaszszuk még is éppen őket; mert valljon melyik szebb megtiszteltetés és jutalom a’jegy­zői fáradalomért: az új választás általi feljebb léptetés e’, vagy a’ successio idősorvasztotta lépcsöjéni feljebb emelke­dés ? Azoknak, kik által kormányoztatunk, általunki választ­­hatásában, szabadságunk legszebb részét, látom helyheztetve: kérem hát — oly szépen és szívesen kérem a’ 1. jegyzői kart, mint csak tőlem kitelik, ezért rajtam, ’s több grega­rius pap társaimon méltóztassanak nem szánakozni. Hogy mily szép és tágas mező áll előttünk, magunk tökéletesit­­hetésére, elöljáróink választhatásukon kívül is elismerjük; de engedjenek helyet azon még ezen egy szál virágunknak is, mert mi egyszerű gondolkozásnak azt Eszük, — én legalább azt hiszem, hogy választhatási,­­—még pedig, törvény­­ész és korszerű választhatási szabadságunk elvételével, feljebb e­­melkedhetésünk szárnyából, a’ legerősbb — éppen a’ vezér­­toll van kitépve. Én az egész papság nevében — jóllehet, közjogunk ily megtámadtatásában — ezt sem tartanám hibá­nak­— nem jajgatok; mert, hiszem, hogy minden paptársam­nak, nemcsak érzése, de esze is van, esze, melylyel képpes felfogni, hogy a’ ki jegyzőt akarván választani esperest vagy püspököt választ, az kénszeritve elnyomva van. lisztért jegy­zői kar­ én hivataluk fontosságát nemcsak méltánylani, de becsülni és tisztelni is tudom. Nyűgösebb , több bajjal, fá­rasztóbb nappali és éjjeli törődéssel járó hivatalt a’ reform jegyzőj­énél nem igen gondolok, miszerint annak fáradal­mait megjutalmazandónak is tartom , még is az Istenre ké­rem a’ tisztelt jegyzői kart, ne tegyenek rajtunk —­ ha ha­talmukban áll — oly erőszakot, hogy önök utódait majd is­mét egyebeknek válaszszuk , mint a’ mikké választatásuk vi­tán egyszerre lesznek. Én ugyan szentül ígérem, hogy ha még megyémben, főjegyzői választást érek, szózatomat olyan­ra adom, kit éppen akkor esperesinek is megválasztanék; de még­sem szeretném lelkiismeretemet oly kötélbe vetni, melynek szorítása alól idővel, egészen megváltozott viszonyok, és kö­rülmények között se lehessek képpen kifejlődni; szabad a­­karok lenni most, és akkor is. A’ mondottak szerint cse­kély véleményem az volna, hogy az erdélyi ref. egyházi tör­vényhatóságokban mondatnék­ ki közönségesen: egyházi jegyzővé ezután sem esperesi, sem püspöki kö­vetkezéssel nem fog senki választatni, de a’ kik már egyszer így vannak választva, követ­kezni fognak. Ennyit minden esetre ki szeretnék mon­datni,— ezt kívánja a’ törvény, ezt az igazság, illendőség és következetesség. ’S minekutánna ez egyik megyénkint — con­­fraternitási gyűlésekben—ki lenne mondva, a’ közelebbi gén, synodusra menendő követeknek e’ tárgyban útasitásul szol­gálna. Reméljem ezen kimondás után sok felzaklatott ke­délyek lecsendesednének. De miként lehetne ezt megtenni, mikor nálunk még nem igen van szokásban a’ gén, syno­dusra menendő követeket utasítással ellátni? Kísértsük­ meg ez vitát, hát ha sikerül; az ellenkező esetben, valóban nem tudom, mi, és hogy segit bajunkon; mert hogy ezt, maga a’ gén. synodus mondja­ ki, várni nem igen lehet, ’s megvallom nem is örömmel fogadnám, hogy egyházi törvényhatósága­ink kirekesztésivel tegye ezt. — Ime a' tisztelt jegyzői kar­nak e’ tekintetben, ön személyére nézve, csak egy hajszál­nyi jogáról sem kell lemondani, csak azt nem kell követel­ni, hogy következői is successióval választassanak. Promis­sum cadit in debitum, a­­mi jelenlegi akármely korbe­li jegyzőknek, az eddigi huzamos gyakorlat szerinti válasz­tással megigértetett, azt joggal követelhetik; ’s azt hiszem, hogy az egyházi törvényhatóságok, nem is fognak sem oly igazságtalanok , sem oly szerénytelenek lenni, hogy ígéretü­ket (ha talán ezt némelyek nem önként tették volna is) megszegjék. Imé! a’ tisztelt jegyzői kar részéről nem kell semmi áldozat — nem kell semmi resignatio, s még is mind a’ törvénynek , mind a’ sokaktól annyira pártolt gyakorlat­nak elég lesz téve. Isten áldjon­ meg mindnyájunkat a’ bé­kesség, szeretet és egyetértés lelkével. — V­eres György Leméri ref. pap. *) Nem titkolhatjuk­ el sajnos bámulásunkat azon, hogy a­ tűz által múlt júliusban borzasztó romlást szenvedett magyar-igeniek fel­segéllésére kis hazánkban eddig élő oly kevés részvét nyilvání­tását tapasztaltuk, annál örömestebb teszszük ezért közönségessé a fennebbi nemes és jótékony tettet. Szer­k.

Next