Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-26 / 8. szám

si jogaidat a’ püspökség jogai kárára ne gya­korolhassák. Erre határozatul kimondatott BSj miként a Rendek azon óvásnak csak annyi erőt tulajdonúnak , mennyit annak a törvény ad. 13 f'elvetetik­ L'clicte Bojos­­nak, mint noja Xeyh Juliim­na törvényes felhatalmazottjának Xeyh János „Krisztus a’ földön“ ’s több jeles munkák szerzője ellen vesztegetés iránt indított keresete.B­­­á­r Fel­vétetik Zeyk János felperesnek, fia Zé­­k László alperes ellen viszont vesztegetés és kihirdetés végett indított keresete ’s mind két kereset kéziratra kiadatott. Itt tehát a­­tya és fiú egymást kölcsönbe vesztegetőknek hirdettetik, kissé meglepő jelenet. — 15-öt A’ szolgabirák nevei felolvastattak ; de új csak egy lett Miksa Miklós, lemondott szol­­gabiró Nagy József helyébe. Soha szolgabi­rák kevesebb remegést kitüntetően nem vi­selték magokat mint ezek,— bizonyosan vala­mely titkos tanácsban előre el valn végezve megmaradásuk ! — l­ó­or Főispán e miga 0’ 2-d aljegyzői rendes és segéd adói­ró­l, úgy szin­tén a’ két raktár biztosi állomásokra a’ ki­tűzést megteszi, melyen is a’ Rendek meg­­ny­ugod­ván, a’szózatok beszedésére biztosság neveztetett.—17-er Eddig az ügyek szokott unalmas egyformasággal folytak, ’s már ide­je volt valami rendkívülinek is előállani.­­­­A’ minthogy hála az Egeknek állott is elő. Sárpataki Zsigmond t. í. ki annak, hogy al­kotmányosság mellett, az emberiség ügye is kebelén fekszik — már több versen adta méltánylandó tanujeleit, ki a’ n. enyedi fő­iskola algondnokságáról nem azért man­­ett­je, mivel a’ közönségnek áldozni nem sze­ret, hanem azon a’ református status élete­rőbe vágó figyelmet igénylő okból, mely a’ „Mult és Jelen“ tavalyi 80 számában olvas­ható, ’s mely bajnak kifürkészését, ’s azoni segítést abban hagyni tán nem kellene-------­feihozá azon sok huzavonákat, miket az adó­­irók a’ különben is sok nyomás alatt nyögö köznépen elkövetnek; feihozá, miként nem mástól, hanem megye tiszttől értette, hogy az adó felírás Alsófejérben a’ köznépnek 5000 ezüst forintjában áll évenként; felhozta mi­ként 1816-ig egy phyleráért csak négy garas volt fizetése az adoizónak, 1817-en elkezdve 30 pengő hr. naponta; később ezt is hor­­dozhatlan tereknek látván a’ Rendelt a’ szegény köznépen, meghatározták , hogy a’ derékszék bírái rectificaljanak ingyen, de itt viszont azon nehézség adván­ elő magát, hogy a’ három havanként változni szokott derékszél­birái közzül egyre is felelőséget ruházni nehezen lehetett, ismét adók­okra bi­­v­atott a’ közelebbi napidij mellett, melyet talán egy 1834-beli kormány­­rendelet is megerősített. — De ölt magokat ehez nem tartva, apránként több több napi dijt vettek, míg, Isten kegyelméből jelenleg a’ nagy fa­luk 30, a’ kissebbek­ 20 pengő­sforintot fizet­nek az adóirás munkájáért, a’ mi néha há­rom óra alatt el­végződ­i­tt. — Hát azon k­ivül mennyi zsák zab repül láb és szárny nél­kül haza, ’s más zsíros vagy bojtos járulé­kok , ’s mekkora processioval mennek egy faluból másba — két adób­ó két két négy lovas szekérrel, de minthogy sárban bajos lovakat rontani, négy négy ökör kell hogy rendeltessék, a’ lovait vezetéken menvén. S ezekből folyólag jelenleg indítványozta , meghatároztatni az adóirók napi- és mun­kabérét, mely tárgy egy az indítványozó el­nöklete alatt működendő biztosságnak oly utasítással adatott­at, hogy a’ jövő közgyű­lésre véleményt adjon. —­ Remélhető hogy e’ megbízatásnak kívánt sikere lesz , ’s ha lesz, ennek nyomán a rend végórája más zseb és erszény töltéseknek is, mikre nézve igazán haladás időszakában élünk ; mert mikor a’ hálótársak k­özzű­l egyet költ­­het, a töb­bi *s rendre felébred. Ezt bizo­nyítja a historia nagyban; a’ júliusi forrada­lom felhőké a’ lengyelt *) és belgát. — 18-ar Első főbíró Szalántzi Sámuel atyánkfia, mult gyűlési határozat következtében a m­­eg­­je hív képét, az­az a’ közelebbi gyűlés hatá­rozatainak mikénti teljesültöket előadván — úgy látszik miként azok közzül némelyek csak megindultak telyeselésbe menni, má­­sok pedig éppen teljesítetlenek , de ezen teljesitetlenségnek bevehető okául az érdek­­lett főbíró úr azt adván, miszerint a’ bizott­mányok tagjai nem akarnak elegendő szám­mal egybegyülni, meghatároztatott, hogy fia a’ bizottmány tagjainak felénél egygyel leg­alább több jelen van, akkor az m­unkálo­­dásához hozzá fogjon. — (Vége köveik.) (Udvarh­etyszéki újságok. — (Végzet) L Néhány évvel ezelőtt, mint gomba a földből, úgy termett székünkben egy Ke­mény Fás név alatt lappangó egyén, ki lép­csőnként az anyaváros szomszédságába ju­tott­ fel, ha­ mint haszonbérlő ’s úr kezd is­meretes lenni, és méltán; mert urak véden­cbe jön ’s uracsok szegődték ötét párthivök­­k­é, a’ kikkel nem megvetendő kereskedést űzött, mi határozatlan czikkekböl állott; vol­tak több nemű bolti kelmék jutányos áron, a’ szomszéd honból titkon sajátitott lovak, ’s néha kövér sertések is. E’ változatos áru­­ezikkek figyelmet kezdettek ébreszteni, titá­kos kémletek tétetnek utána ,­­részéről hi­hetőleg meg titkosabbak ezek ellenére. Be­ i­s fogatására rendelés létetik, de nem jön el­ő , se, ki e’ merényletet megtegye; mert mint minden pillanatra készen álló hadvezért,­­is­merősei fegyveresen iták­ le, ’s ki az, ki é­­letét nem szereti ? pedig csak első kell va­­la, úgy lettek volna utolsók. A’ megtett ké­születek azonban alkalomra vártak, ha tet­ten lehetne érni; de valamint a’ bolyhos far­kas prédájáért tanyájától m­eszsze távozik, úgy ő is Medgyesen, Szászsebesen és egye­bütt tett próbákat. Szászsebesben ugyan nem sikerült, mert észre vétetvén,­­szaladásban ke­resett menekülést, zálogban pedig egy pár lovát és széftérét hagyta. Ez eseményről tisztségünk értesítve vala, mert az ott fele­dett portékák között egy ok­levél is volt Ke­mény Fal úr nevére, mely mult évi martius elejéről, az Írtnak Oláhországba menetelve, akkori főjegyzőnk aláírása alatt költ. Tiszt­ségünk nem késett rögtön viszszairni, ’s jel­lemeit a’ kalandornak elősorolva, felszólítá a’ szászsebesi tanácsot, hogy ha mint kezes jelenne is meg valaki, azt azonnal kísértet­né hozzánk, mintha bizony­ valaki ennyi vesz­tésért koczkáztatná szabadságát­­ azon sza­badságát, melyben a’ kárpótlási remény e­­gyedül van.— Végre több körül­ményes ada­tokból bizonyosodva, az orgazda elfogására egy nap kitüzetik, ’s mult septemberben dár­dákkal, fustolyokkal felfegyverkezett népek veszik körül a’ tanyát, a’ borzkirályt elcsíp­ni, ’s életveszélylyel gyűjtött javait bírói zár alá tenni. Az első pánrettegéssel, (terror panicus) az utolsó reménynyel törté a’ keb­leket, ’s mind kettő meghiúsult; mert Fái gazda elfogatási napján Kolozsvár környé­kén kószált, jovaiból mindazáltal egyné­hány fegyver (melyek közzül egyet a’ Med­­gyesen meglátogatott vasárus magáénak is­mert,­ egynéhány darab marha, melyeket U. M. úr, mert Kemény Pált adósának ál­­litá, kárpótlásul magának megtartott, és 102 darab juh kerülő birói zár alá, ’s mivel a’ tulajdonos e’ bántalomért jogát követelni so­ha meg nem jelent, a’ juhok elkoboztatván, árrolt ma is a’ levéltárban van. Az igy vacz­­kából kiűzött rabló hogy nálunk keres me­nedéket, természetes. Azon falfurási műtéte­­lek is, melyek azóta három kereskedő bolt­jain történtek, hihetőleg hírével és tudtával történtek; de mivel csak kétszer, ’s nem e­­lég kárpótlással sikerült a’ merény, kir. pénz­tárunkat vette figyelmébe, mely tervét ’s az arra kitűzött napot is egy régi meghittye, ’s mint hiszszük avatottja, kinek bortól érzé­kenyült szíve, mi különben, ha koponyája józan , jégbércz módjára fagyva lesz, most egyszer szánakodásra hajlott, felfedezd egyik pénztárnokunknak, ’s a’ jámbor híresen ta­lálta magát, mikor mámorából kiocsúlni kez­dett, hol leend alkalma a’ múltak hoszszu sorát fontolgatni, ha mint nálunk szokás, kezességen némely urak ki nem vennék. —■ Ennyi ’s ily fontos okok mellett is azonban nehogy a’ t. ez. olvasó Székely-Udvarhely városában szoros vigyázatot, ’s éber örállást képzeljen, ezt az ottani főbíró még nem lát­ja szükségesnek, ki a’ napirenden lévő lár­mát és ordításokat érji zenéknek, a’ vérenge­­tést és gyikolást pajkosságnak fogja képzelni, és a’bolttéi veréseket ? — ezt már nem tudjuk, a’ mesebeli oroszlán vadászatnak tán csak nem képzelhetjük; de látjuk azt, hogy föki­­rálybiránk rendelkezései a’ pusztában hang­­zanak­ el, ’s a’ fels. kir. kormányszék paran­csának sincs következése; mert egy felállí­tandó rendőrségi terv hat hónap óta nyug­szik az amplissimus kezében, mire észrevé­teleit megtenni kellene, ha a’ teli­ tanácsos uralmak kedvök lenne, és a’ késedelemnek, ’s dolgot huzni vonni akarásnak (nem mond­juk huzavonának; absit blasphemia) hiv ba­­rátjai nem lennének; mert municipiumaik­­kal akarják azon tervet öszveillesztgetni. Sa­játságos municipium lehet az, melylyel a’ fennebbi események, mint tapasztaljuk a’ jó rendnél inkább megegyeznek. Némelyek a’ késedelemben titkos okot gyanúnak rejteni, azt mondják, hogy a’ rendőrség felállításá­val a’ tek. tanácsnak egy jövedelemforrása dugulna-­be; de mi ezt nem tudjuk, ’s éppen azért nem is mondjuk. — Negyednapos szán­­atunk második fertályában X--falván jövök keresztül estvéli hét óra tájban, és ott egy nem mindennapi jelét vala szerencsém lát­ni az úr­tisztelésnek. Bizonyos urnák abla­kában nagyszerű díszfestvényt pillantok­ meg, mely mivel homályosan k­ivilágitva, vagy le­hetett szárazon is, de a’ hold sugarai a’ko­pár érdem fényét legyőzték, csak azon úr neve kezdőbetűjét láthatom a’ festvény cir­­culusában egy singnyi magasságra bevésve; ’s mivel észrevétlenül a’ bámészkodó nép közzé, mely két czigánypurdéból állott, nem vegyülhetek, meghatározni nem merem, hogy mint genius valósággal ott lebeg-e, vagy csak képzetem idézte oda Vulkánt? — Ez innepely azonban a’ maga rendén történt; mert magunk iránti kötelességünk a’legerő­sebb , ’s ha más nem érdemesit bennünket tiszteletre, nem vagyunk kötelesek azért azt megvonni magunktól. — Erdély! lak­kiépi szemle. —­Az „Erdélyi Híradó“ 2-d számában a* „Kolozsvári naplóba“ belé van szőve a’ kör­­táncz marasztalása , és a’ magyar ifjak fel­­szólittatnak „azt szív és vérbe oltani; vela a’ nemzetiségre nézve, miért élni és halni kell, bizonyára igy sokat fognak tenni.“— Szép dolog a’ lángoló Patriotismus,— mely még a’ tánezteremben is azzal ábrándozik. Azon lel­kes hazafi engedelmével, a’ börtönet becsét és érdemét le nem vonva, a’nemzetiség gya­rapítására azírt tánez tanulásánál tán való­dibb tanulni valónk és teendőnk is lenne: ha csak a’ tánezban haladunk, ’s ezt fő nemze­ti ügynek veszszük, úgy félő egyébben ma­radunk. A’ nálunk, minden haladásunk da­czára az utolsó időkben eláradott sok társa­sági, politikai , tudományos, ’s ki tudja még hány és milyen nemű léhaságok, vizenyősé­­gek és változó ingadozó divatok számát ne szaporítsuk a’ tánczbéli könnyűséggel is; nem­zetünk eredetileg ép és szilárd jellemét ilyen dicsőségen kapás ajánlásával még inkább ne *­­ll,­ c’ mombi-/.atásnak­ eredménye olyan leend , mint a’ júliusi revolutzio által fell­öltött lengyel z.cndii- Icsnel; : ugy jaj, és háromszorosan jaj a’ szegény alsófejéri adózóknak!!! Szerk. 30

Next