Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-16 / 5. szám

Holomärtt« &. b­­ild jan. 16-b l£44. MULT ÉS JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. itiliai erdélyi hírlap minden héten h­éts/.cr, kedden es p e n l e k e n. .d­ult és Jelen » ménéi' • j¡i» b*«»** «(“ nt négy iv) félévi dija O-lint rft. ezüstben. — 9Bult és Jelen 's melléklapja Sinn és Siiillölil csak magára (hetek­ként ha­­t postán 5 rft. 12 kr. ezüstben. 91 agyar byennekbarat csak magára, helyben 1-egy rit 10 kr. postán 2-bet «r ft. tán lehet előfizetni; különben a' pénz biztos alkalomtól is béküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvétel • ....... A1 •*' t­.Líli Onti r arin tu­l minibi'n sor V­ h­arnin li r­a í r í a r­er­­i­st ben : második és harmadik kiadásért az első díjnak felét mellel' mpi­aion ém KÜllald és a' 91. Megjelenik e’ históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és pénteken, gyár nyermekbarát (hetenként négy év) félévig dija, «-Ka* *-k­ romiv) h­elyben félévre 5-üt roto­p ezüstben. Minden cs. k. postán icnet eiouzeim; «uiuuucn a pénz, u.»uS ainuiuuuui is udiuminau. - 7."';rv.------------V.r­­ r . . egyszeri kiadás dija az i­so nyomtatott sortól a’ 10-kig 20 k­r. azon túl minden sor 3 három krajezár ezüstben, második és harmadik kiadásért az első díjnak felet ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. kolozsvári újságok. — Szo­kásban volt Kolozsvárit eleitől lógva, hogy minden az új évben a’ választott és esküdt közönség a’ városi szónok elnöklete alatt el­ső gyűlését tartja, két követje által a’ telt. tanácsnak az új évet szerencséltesse, ’s a tek. tanács a’ jó kívánságot két tagja által vissontagolja. Folyó januar. 10-e a’ telt. ta­nács és vál. e. közönség külön teremeikben öszvegyülvén, a’ város érdemes főbírája telt. Ágoston István ur figyelmeztetése követ­kezéséül, a’tek. tanács ifj. Pataki József tanácsos és Gyergyai Ferencz aljegyző urak által az új évet a’ vál. e. közönségnek megelőzőleg idveztette. Erre a’ vál. e. köz­­önség t. Bánó István választott polgár, és Kilyév Mihály árvák felügyelője kö­vetett a’ tanácsba bérfüldé nevében, a’ béál­­lott új évet szerencséltetni. Kik is meg­bízásuk szerint a’ tanács ülésében megjelen­vén, tisztelt Bánó István ur e’ beszédet tartotta: „Tekintetes főbíró ur! tek. tanács! .—­A’ választott ns. e. közönség, mint sza­bad kié. Kolozsvár városunk képviselő tes­tületé, ránk bízni szíveskedett, hogy atya­­liságos tisztelete nyilvánítása mellett, a’ tek. főbíró urnak és a’ tek. tanácsnak, dicséren­dő régi szokás szerint az új esztendőt sze­rencséltessük. E’ megbízásból eredeti ked­ves kötelességünk teljesítését, annál nagyobb örömmel és készséggel vállaltuk magunkra ; mentöl inkább meggyőződve vagyunk, hogy a’ tek. főbíró és a’ tek. tanács iránt tartó­­só tiszteletünk bébinonyitásában az elsősé­get senkinek sem engedjük. — Mult dec. hó utolsó napja a’ már elenyészett 1843-dik esztendőnek véget vetett; folyó januarius első napja pedig az új évnek kezdetet a­­dott. Amaz a’ világi múlandóságra, de a’jó­­tettek és erények fennmaradására is; ez pe­dig jövendő sorsunkra emlékeztet.­­ • Ez okból tehát, de azért is tiszteletben tartja a’ vál. e. közönség az új évnek eddig gya­korlott szerencséltetését, mivel bizonyossá tehetjük a’ tek. főbíró urat és tek. tanácsot, hogy hálás emléke azon jóknak, mikben az isteni gondviselés a’ lefolyt évben részesített bennünket, míg élünk, szivünkben mindég fennmarad. D E jók közzé számláljuk leg­előbb is, hogy a mennyei Felség dicsősé­gesen uralkodó , Ferdinand császá­runkat, királyunkat ’s nagyfejedelmünket *—kinek hoszszu életet és szerencsés ország­­lást legtisztább szívvel óhajtunk — 32 mil­lió hiv alattvalóinak, ’s azok közti királyi városunk h­u­s­z­o­n­h­a­t­ e­z­e­r lél­ék­­ből álló polgári közönségének is örömére, boldogitá­­sára megtartotta. — E’ jók közzé számlál­juk továbbá, hogy a’ Mindenható a’tek. fő­bíró úr, és a’ tek. tanács jelenlévő tagjai becses közhasznú életök fonalát, királyi váro­­sunk javára meghoszszabitá. E’ jók közzé szám­láljuk végre, hogy mindent ne említsünk, azt is, hogy az isteni gondviselés mindnyájun­kat elhivattatásunk pontos bétöltésére,’s igy felséges Fejedelmünk édes hazánk ’s királyi városunknak szolgálatjára életben megtar­tott. — Mind ezen jókat, de azokat is, mik­ben a’ főbíró úr, és a’ tek. tanács királyi városunk közönségét a’ mult esztendőben ré­­szesité, midőn hivatala folytatása alkalmával az emberiség jajait sokszor enyhítette, há­lát adunk, árvák özvegyek ügyefogyottak kényeit letörlötte, az igazságért folyamo­dókat annak kiszolgáltatásával megvigasztal­ta , — eltörölhetetlen betűkkel szivünkbe véstük; azokért a’ Mindenható Istennek há­lát adunk, ezekért pedig a’ tek. főbíró ur­nak és a’ tek. tanácsnak szives köszönetün­­ket mondjuk. —­ De a’ mult esztendő több keserűséggel is illetett, ’s nem egy példáját adta, hogy a’ természet változhatatlan tör­vényénél fogva a’ földi életnek határa van , ’s az is mint az esztendő elenyészik. Mert fájdalmasan éreztük, sok jeles polgárok és aszszonyok kimultát, kiknek sorában érzé­keny részvéttel említjük királyi városunk é­­des hazánk egyik jelesebb ’s fényes érde­mekkel tündöklő polgárát a’ nagy hazafit, nagymagu branyicskai báró Józsika Já­nos úr ő exoját, és szeretett menyét, ne­me díszét, érd. kormányszéki tanácsos mélt. b. Józsika Lajos úr elfelejthetetlen gróf­­néját;— ide számláljuk a’ tek. főbíró úr kedves élete párját ’s végre a’ teké­ns ta­nács két igen érdemes tagjait is. Azonban a’ béállott új esztendő —legyen szabad ezt remélni — gyógyító balzsamot öntend sajgó sebeinkbe. A’ hazánk évkönyveiben mindég élő, kedves emlékezetű ritka nagy hazafit, hozzá méltó és már országos hivatalukban köz­jóra munkás derék fiai —■ az elhunyt szelidlelkü bárónét két ártatlan kisdedre, 's azokat édes anyai szeretettel ápoló nagyma­­gu tisztelt nagyanyjok, — a’ minden jónak, szépnek és hasznosnak királyi városunkban is lelkes védője sőt alapítója, neme, hazá­ja és családja dísze; a’ megholt tek. főbirói­­net kedves gyermekei — az elhunyt t. taná­csos urakat a’ is eskütt közönség birodal­ma által királyi városunknak már megválasz­tott érdemes tanácsosai kipótolandják! Ily érzetek , ’s ily édes remények között daga­dozó kebellel lépett­ bé a’ vál.­ns e. közön­ség az új esztendőbe, Ígérvén a’ tek. főbí­ró úrnak és a’ tek. tanácsnak , hogy királyi városunk virágoztatására és jólléte eszközlé­sére, a kor kivonatainak okosan engedve, a tek. tanácscsal kezet fogva, hivatalos kö­telességei pontos betöltése, törvények tiszte­lete a közjó sikeres előmozdítása , felséges Fejedelmünk iránt tartozó tántoríthatatlan alattvalói hivség©, és Svét testvér édes ma­gyar hazánk Iránt való lángoló hazafi sze­­retete által igyekezni fog újabban is bebizo­­nyítani, hogy az Erdély ország első királyi s így anyavárosunk polgári közönségének nem méltatlan, sőt a’ köz birodalomra ér­demes képviselője, szintést nem ismerő keb­lünknek azon óhajtása mellett, hogy a’ jó Isten a’ tek. főbíró urat és a’ tek. tanácsot ezen béállott új esztendőben is diszes, de terhes hivataluk viselésében kegyelmével és bölcsessége lelkével áldja­ meg, tegye fárad­hatatlan iparkodásaikat gyümölcsözőkké, él­tük napjait pedig még hoszszu boldog évek során­ át tartsa­ meg. — Éljen a’ tek. föbiró úr! éljen a’ tek. tanács!“ Elérzékenyedve 's kényes szemekkel fogadá,és fejezé-ki a' t.föbiró úr e’ beszédre a’tanács viszonköszönetét. — Néhány évek­ óta városunknak öt rendes so­kadalma szokott egy esztendőben lenni. Az utolsó eleinte karácson és új esztendő köztt tartatott, de a’ közbejövő innepekért alkal­matlan időpontot tavalytól fogva jan. Q-re változtatták. Az idén csak a’ naptárból tud­tuk e’ sokadalmat; távolabb lakók éppen nem jöttek, vidékiek is kevesen; átaljában oly népetlen vala e’ sokadalom most, hogy alig mutatta egy hétfői közönséges vásár képét is. — — Folyó januar. 8­k a’ mult nyáron is városunkban megfordult Zn­otti Miklós, a’ verona­i muzsikai társaság tiszte­letbeli tagja, a’ helybeli conservatorium né­mely tagjai részvétével ikták­ mélt. gr. Beth­len Domokos ur házánál egy hangversenyt adott kevés számból álló, de válogatott úri közönség előtt. Az emlitett tenorista művész négy áriában lépett a’ „Templario“ „Belisa­­rio“ „Eskü“ és „Lucia di Lammermoor“ daljátékokból. Az ének mesterségében jár­tassága, gyakorlata van, hangja elég erős és mivelt, de nem kedves, és az utolsó áriá­ban már kissé bé is rekedett. A’ hallgató­kat lelkesedésre nem is ragadta. — — A’ mult esztendő vége felé, éppen decemb. 20-i városunkban szerelmi kaland vagy inkább ö­­rű­ltség következéséül elébb kedvesét meg­lövő ’s azután öngyilkosságot is próbáló e­­gyén, mint halljuk, már veszélyen kívül van, ’s az ispotályból nem sokára börtönbe fog vitetni. — A’ nevezett szerencsétlen, de­­breczeni születésű csizmadia legény Kovács Fái, külső felsőszénitszában lakó 25 éves Sutorus Mária özv. Roth Fridriknét szenve­­délyesen szerette, mivel azonban egy Bruck­­moser nevű ácslegény vetélytársa akadott, ki már az özvegyet elm­átkásitni készült, az emlitett csizmadia a’ fennebb irt napon az özvegyhez ment, és az ajtót bézárván, kér­dezte az aszszonytól, hogy igaz lenne e a­ hir, mi szerint az ácslegényhez férjhez akar menni ? Al­don az aszszony erre igen­ nem felelt, a’ legény a’ zsebéből két pisztolyt elöveszen , ’s egyeket­­— saját vallomása sze­rint, az aszszony kezébe adta, ’s mondá ne­­ki, hogy „ha igy van a’ dolog, tehát löjj rám, mert én is azt teszem veled.“ Az asz­szony ezt tréfának vélve mosolygott, de a’ dühös, vadindulatu legénye azon pillantatban pisztolyát elsüté, ’s kedvesét éppen a’ szi­vében találta, ki rögtön halva rogyott­ le. A*

Next