Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-01-16 / 5. szám
Holomärtt« &. bild jan. 16-b l£44. MULT ÉS JELEN ERDÉLYI HÍRLAP. itiliai erdélyi hírlap minden héten héts/.cr, kedden es p e n l e k e n. .dult és Jelen » ménéi' • j¡i» b*«»** «(“ nt négy iv) félévi dija O-lint rft. ezüstben. — 9Bult és Jelen 's melléklapja Sinn és Siiillölil csak magára (hetekként hat postán 5 rft. 12 kr. ezüstben. 91 agyar byennekbarat csak magára, helyben 1-egy rit 10 kr. postán 2-bet «r ft. tán lehet előfizetni; különben a' pénz biztos alkalomtól is béküldhető. — Mindennemű hirdetések közrebocsátásáért a felvétel • ....... A1 •*' t.Líli Onti r arin tul minibi'n sor V harnin li ra í r í a rerist ben : második és harmadik kiadásért az első díjnak felét mellel' mpiaion ém KÜllald és a' 91. Megjelenik e’ históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer, kedden és pénteken, gyár nyermekbarát (hetenként négy év) félévig dija, «-Ka* *-k romiv) helyben félévre 5-üt rotop ezüstben. Minden cs. k. postán icnet eiouzeim; «uiuuucn a pénz, u.»uS ainuiuuuui is udiuminau. - 7."';rv.------------V.r r . . egyszeri kiadás dija az iso nyomtatott sortól a’ 10-kig 20 kr. azon túl minden sor 3 három krajezár ezüstben, második és harmadik kiadásért az első díjnak felet ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. kolozsvári újságok. — Szokásban volt Kolozsvárit eleitől lógva, hogy minden az új évben a’ választott és esküdt közönség a’ városi szónok elnöklete alatt első gyűlését tartja, két követje által a’ telt. tanácsnak az új évet szerencséltesse, ’s a tek. tanács a’ jó kívánságot két tagja által vissontagolja. Folyó januar. 10-e a’ telt. tanács és vál. e. közönség külön teremeikben öszvegyülvén, a’ város érdemes főbírája telt. Ágoston István ur figyelmeztetése következéséül, a’tek. tanács ifj. Pataki József tanácsos és Gyergyai Ferencz aljegyző urak által az új évet a’ vál. e. közönségnek megelőzőleg idveztette. Erre a’ vál. e. közönség t. Bánó István választott polgár, és Kilyév Mihály árvák felügyelője követett a’ tanácsba bérfüldé nevében, a’ béállott új évet szerencséltetni. Kik is megbízásuk szerint a’ tanács ülésében megjelenvén, tisztelt Bánó István ur e’ beszédet tartotta: „Tekintetes főbíró ur! tek. tanács! .—A’ választott ns. e. közönség, mint szabad kié. Kolozsvár városunk képviselő testületé, ránk bízni szíveskedett, hogy atyaliságos tisztelete nyilvánítása mellett, a’ tek. főbíró urnak és a’ tek. tanácsnak, dicsérendő régi szokás szerint az új esztendőt szerencséltessük. E’ megbízásból eredeti kedves kötelességünk teljesítését, annál nagyobb örömmel és készséggel vállaltuk magunkra ; mentöl inkább meggyőződve vagyunk, hogy a’ tek. főbíró és a’ tek. tanács iránt tartósó tiszteletünk bébinonyitásában az elsőséget senkinek sem engedjük. — Mult dec. hó utolsó napja a’ már elenyészett 1843-dik esztendőnek véget vetett; folyó januarius első napja pedig az új évnek kezdetet adott. Amaz a’ világi múlandóságra, de a’jótettek és erények fennmaradására is; ez pedig jövendő sorsunkra emlékeztet. • Ez okból tehát, de azért is tiszteletben tartja a’ vál. e. közönség az új évnek eddig gyakorlott szerencséltetését, mivel bizonyossá tehetjük a’ tek. főbíró urat és tek. tanácsot, hogy hálás emléke azon jóknak, mikben az isteni gondviselés a’ lefolyt évben részesített bennünket, míg élünk, szivünkben mindég fennmarad. D E jók közzé számláljuk legelőbb is, hogy a mennyei Felség dicsőségesen uralkodó , Ferdinand császárunkat, királyunkat ’s nagyfejedelmünket *—kinek hoszszu életet és szerencsés országlást legtisztább szívvel óhajtunk — 32 millió hiv alattvalóinak, ’s azok közti királyi városunk huszonhat ezer lélékből álló polgári közönségének is örömére, boldogitására megtartotta. — E’ jók közzé számláljuk továbbá, hogy a’ Mindenható a’tek. főbíró úr, és a’ tek. tanács jelenlévő tagjai becses közhasznú életök fonalát, királyi városunk javára meghoszszabitá. E’ jók közzé számláljuk végre, hogy mindent ne említsünk, azt is, hogy az isteni gondviselés mindnyájunkat elhivattatásunk pontos bétöltésére,’s igy felséges Fejedelmünk édes hazánk ’s királyi városunknak szolgálatjára életben megtartott. — Mind ezen jókat, de azokat is, mikben a’ főbíró úr, és a’ tek. tanács királyi városunk közönségét a’ mult esztendőben részesité, midőn hivatala folytatása alkalmával az emberiség jajait sokszor enyhítette, hálát adunk, árvák özvegyek ügyefogyottak kényeit letörlötte, az igazságért folyamodókat annak kiszolgáltatásával megvigasztalta , — eltörölhetetlen betűkkel szivünkbe véstük; azokért a’ Mindenható Istennek hálát adunk, ezekért pedig a’ tek. főbíró urnak és a’ tek. tanácsnak szives köszönetünket mondjuk. — De a’ mult esztendő több keserűséggel is illetett, ’s nem egy példáját adta, hogy a’ természet változhatatlan törvényénél fogva a’ földi életnek határa van , ’s az is mint az esztendő elenyészik. Mert fájdalmasan éreztük, sok jeles polgárok és aszszonyok kimultát, kiknek sorában érzékeny részvéttel említjük királyi városunk édes hazánk egyik jelesebb ’s fényes érdemekkel tündöklő polgárát a’ nagy hazafit, nagymagu branyicskai báró Józsika János úr ő exoját, és szeretett menyét, neme díszét, érd. kormányszéki tanácsos mélt. b. Józsika Lajos úr elfelejthetetlen grófnéját;— ide számláljuk a’ tek. főbíró úr kedves élete párját ’s végre a’ tekéns tanács két igen érdemes tagjait is. Azonban a’ béállott új esztendő —legyen szabad ezt remélni — gyógyító balzsamot öntend sajgó sebeinkbe. A’ hazánk évkönyveiben mindég élő, kedves emlékezetű ritka nagy hazafit, hozzá méltó és már országos hivatalukban közjóra munkás derék fiai —■ az elhunyt szelidlelkü bárónét két ártatlan kisdedre, 's azokat édes anyai szeretettel ápoló nagymagu tisztelt nagyanyjok, — a’ minden jónak, szépnek és hasznosnak királyi városunkban is lelkes védője sőt alapítója, neme, hazája és családja dísze; a’ megholt tek. főbiróinet kedves gyermekei — az elhunyt t. tanácsos urakat a’ is eskütt közönség birodalma által királyi városunknak már megválasztott érdemes tanácsosai kipótolandják! Ily érzetek , ’s ily édes remények között dagadozó kebellel lépett bé a’ vál.ns e. közönség az új esztendőbe, Ígérvén a’ tek. főbíró úrnak és a’ tek. tanácsnak , hogy királyi városunk virágoztatására és jólléte eszközlésére, a kor kivonatainak okosan engedve, a tek. tanácscsal kezet fogva, hivatalos kötelességei pontos betöltése, törvények tisztelete a közjó sikeres előmozdítása , felséges Fejedelmünk iránt tartozó tántoríthatatlan alattvalói hivség©, és Svét testvér édes magyar hazánk Iránt való lángoló hazafi szeretete által igyekezni fog újabban is bebizonyítani, hogy az Erdély ország első királyi s így anyavárosunk polgári közönségének nem méltatlan, sőt a’ köz birodalomra érdemes képviselője, szintést nem ismerő keblünknek azon óhajtása mellett, hogy a’ jó Isten a’ tek. főbíró urat és a’ tek. tanácsot ezen béállott új esztendőben is diszes, de terhes hivataluk viselésében kegyelmével és bölcsessége lelkével áldja meg, tegye fáradhatatlan iparkodásaikat gyümölcsözőkké, éltük napjait pedig még hoszszu boldog évek során át tartsa meg. — Éljen a’ tek. föbiró úr! éljen a’ tek. tanács!“ Elérzékenyedve 's kényes szemekkel fogadá,és fejezé-ki a' t.föbiró úr e’ beszédre a’tanács viszonköszönetét. — Néhány évek óta városunknak öt rendes sokadalma szokott egy esztendőben lenni. Az utolsó eleinte karácson és új esztendő köztt tartatott, de a’ közbejövő innepekért alkalmatlan időpontot tavalytól fogva jan. Q-re változtatták. Az idén csak a’ naptárból tudtuk e’ sokadalmat; távolabb lakók éppen nem jöttek, vidékiek is kevesen; átaljában oly népetlen vala e’ sokadalom most, hogy alig mutatta egy hétfői közönséges vásár képét is. — — Folyó januar. 8k a’ mult nyáron is városunkban megfordult Znotti Miklós, a’ veronai muzsikai társaság tiszteletbeli tagja, a’ helybeli conservatorium némely tagjai részvétével ikták mélt. gr. Bethlen Domokos ur házánál egy hangversenyt adott kevés számból álló, de válogatott úri közönség előtt. Az emlitett tenorista művész négy áriában lépett a’ „Templario“ „Belisario“ „Eskü“ és „Lucia di Lammermoor“ daljátékokból. Az ének mesterségében jártassága, gyakorlata van, hangja elég erős és mivelt, de nem kedves, és az utolsó áriában már kissé bé is rekedett. A’ hallgatókat lelkesedésre nem is ragadta. — — A’ mult esztendő vége felé, éppen decemb. 20-i városunkban szerelmi kaland vagy inkább örűltség következéséül elébb kedvesét meglövő ’s azután öngyilkosságot is próbáló egyén, mint halljuk, már veszélyen kívül van, ’s az ispotályból nem sokára börtönbe fog vitetni. — A’ nevezett szerencsétlen, debreczeni születésű csizmadia legény Kovács Fái, külső felsőszénitszában lakó 25 éves Sutorus Mária özv. Roth Fridriknét szenvedélyesen szerette, mivel azonban egy Bruckmoser nevű ácslegény vetélytársa akadott, ki már az özvegyet elmátkásitni készült, az emlitett csizmadia a’ fennebb irt napon az özvegyhez ment, és az ajtót bézárván, kérdezte az aszszonytól, hogy igaz lenne e a hir, mi szerint az ácslegényhez férjhez akar menni ? Aldon az aszszony erre igen nem felelt, a’ legény a’ zsebéből két pisztolyt elöveszen , ’s egyeket— saját vallomása szerint, az aszszony kezébe adta, ’s mondá neki, hogy „ha igy van a’ dolog, tehát löjj rám, mert én is azt teszem veled.“ Az aszszony ezt tréfának vélve mosolygott, de a’ dühös, vadindulatu legénye azon pillantatban pisztolyát elsüté, ’s kedvesét éppen a’ szivében találta, ki rögtön halva rogyott le. A*