Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-10-22 / 85. szám

Kolozsvárit. SS. Ke«M ocá. 3‘i*n 1S44. HŰLT ES JEL ERDÉLYI HÍRLAP. Fig­yellk­eztetés. Octob. l-töl kezdve rft 40 ferral ezüstben fertály-cvi előzetest elfogadunk —— . ,————------r~r:--------U­m .­iái ; uatszor kedden es d­én teken.­yit­kt és Jelen 's melleklapja a' Hon és és a’ IBI»* Megjelenik e históriai és politikai er­e­p ezüstben — Vluk­ és Jelen 's melléklapja Bion és JUUlfüldl csak magára (hetenkent ha gyár Gyermekbarát (hetenként négy ív) dija 0*^I»at ^^.^e*^tsll»^n csat, magára helyben i -egy rft. 40 kr. postán 2-két rft rom ív) helyben felevre 5-öt rft. pos a ,,r,­;:„u„n a- nnnz biztos alkalomtól is beküldhető. — Midennémü hirdetések kö/.rebocsatásáert a’ felvétel ’( rom iv) helyben félévre S-«t rft. postán .. *^ r‘ * b . penz biztos alkalomtól is beküldhető.­­ Midennémü hirdetések közrebocsátásáért a’ felvétel ’a «. kr. «,0. J minden sor 5­1.áron, kr.jc.Ér orüsibe,,, második és harmadik kiadásom .. aliddimnak felé, ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Magyar nyelv,­­ császári és hír. apostoli Felsége a’ magyar nemzet iránt viseltető k. kegyelmességének és atyai in­dulatjának újabb bizonyságát adta, midőn a’ folyamatban lévő magyarhoni országgyűléshez od­ob. 9-ről intézett kir. válaszában, miután ő Felsége idei januar. 23-ról az iskolák­ban magyar nyelven leendő tanitásra nézve klmesen rendelkezni,— most közelebbről azt is megengedni méltóztatott, hogy már ez or­szággyűlésén alkotandó törvénycikkek c­s­a­k magyar nyelven készíttessenek és terjesztessene­k­ f­el ő Felsége eli­­be kir. megerősítés végett. Az erről szóló törvényjavaslatnak haladék nélkül fel­küldése parancsoltatik. Szerkesztői nyilatkozat: „Mult és Jelen“ idei 56 és 57-d számaiban zilahi ref. pap és egyházkerületi levéltárnok­­. Verestói Cs. Sándor úr azon egyházkerü­letnek mult május végén Szilágy-Somlyón tartott gyűléséről, mint irta, megbizás kö­vetkezéséül, egy tudósítást adott­ ki. Abba főcurator mélt. gr. Hun Gergely urat érdek­lő egy pár megjegyzés csúszott­ bé, mi nem a’ közlő úr tollából folyt, (hogy ez mikép­pen történt, későbben kivilágosodik) ’s mult sept. közepén a’ tisztelt közlő úr szerkesz­tőhöz irt levelében azt jelentvén, miszerint azon beküldött tudósításáért sok kedvetlen­séget és méltatlanságot szenved, egy rövid nyilatkozatát kérte kiadatni, melyben azon bécsuszott szavakat magáéinak nem ismerte. E’ nyilatkozat mind­eddig ki nem adását egy véletlen kis környű­lállás okozta. Tiszt. Verestói Cs. Sándor úr ugyan­is említett nyi­latkozatát egy más közlése végére irta volt ’s miután azon közlés kinyomatott, mint már nem szükséges, a’ több hasonlók köztt elelegye­dett 5 szerkesztő pedig — e’ hibáját meg­­vallja — azon nyilatkozatról merőben elfe­lejtkezett. Közelebbről azonban a’ szilágyi egyházkerület érde­kes esperese nagy tisz­teletű Kovács Ferencz úr a’ részletes zsi­natnak egy — alólirtat nagy mértékben meg­lepő, némileg leverő — hivatalos írását k­ül­­dötte­ bé jegyzőkönyvi kivonat formában a’ „Mult és Jelenbe“ béigtatás végett , mi fő­­curatot mélt. gr. Kun Gergely úr felszólalá­sa következéséül, a’ szent gyűlésnek tiszt. Verestói Cs. Sándor úr elleni szent dorgá­lását, de nem igazságos boszankodását feje­­zi­ ki. Alól-itt látván, hogy ez írást némi jegyzés nélkül nem bocsáthatja­ ki, feltette magában az egész ügyet kissé szelidebb és kimérlő alakban adni­ ki, midőn az „Erdé­lyi Hiradó“ 83-dik számában a’ fennemlített részletes zsinati írást — nem kis bámulás­sal olvasta, a’ mi valóban csak magára az illető előzmény tudása nélkül azon újság t. ez. olvasói előtt érthetetlen, azonban még is sok balul értésre alkalmat adó valami. A’ dolog ily állásában alól irt kéntelennek látja magát, bár hirlapi polémiába kedvet­lenül ereszkedik, ez egész ügy­et illető adatokat és okleveleket e’ lap következő számjaiban a’ t. ez. közönség ekibe terjeszteni , azon hozzátétellel, hogy ha tiszt. Verestói Cs. Sándor úrnak tetszenék a’ részletes zsinat írására magát mentőleg felelni, e’ védel­met lapjába felvenni kötelességének isme­ri.— Az irt adatok és oklevelek így követ­keznek: a) A’ peres ügy rövid előadása. — b) Tiszt. Verestói Cs. Sándor urnak elökeritett rövid nyilatkozata , alólirt arra tett feleleté­vel. „ Nagytiszteletü Kovács Ferencz espe­res úr levele, d) A’ szilágyi egyházkerületi részletes zsinat jegyzőkönyvi kivonata, e) Nyílt levél mélt. gr. Kun Gergely főcurator úrhoz, szerkesztőtől. f)‘( Nyílt válasz nagy­­tiszteletü Kovács Ferencz esperes úrhoz, g) Nyílt válasz a’ szilágyi egyházkerület t. ez. részletes zsinatához szerkesztőtől .­ végre h) Figyelmeztetés tiszt. Verestói Cs. Sándor úrhoz. — Ezen adatok oklevelek szólni fognak : a’ t. ez. közönség ítéljen. S­z­e­r­k. Egyh­ázi ü­nnepely. Szék vá­rosában f. October ó­ta volt azon nap, mely­ben a’ századok óta fennálló evangelico-re­­formata eklézsia egyházában először szólal­­tak­ meg az orgonának szivet és lelket eme­lő hangjai. Az emlitett napon reggeli nyolcz óra táján már tömve volt az egyház kiván­csi néppel, mely óhajtva várta a’ köz költ­ségen épült orgona hangjait hallani s azon­kívül több idevaló helybeli, de nem csak, hanem számos vidéki urak is szívesek voltak az emlitett ünnepélyt jelenlétükkel hiszitni. Tizen­egy óra tájban kezdődött az isteni tisztelet, a­­midőn is szivreható ének és orgonahang kezdett az emlékezeten fel­ül épült egyház falai köztt zengedezni. Ezután helybeli ér­demes hitszónokok B. I. és B. D. felállván be­széltettek, mind ketten a’ zenének szív és lélekrel hatásteli befolyását fejtegetvén. Me­lyek végeztével idősb pap B. I. úr az agg orgonamester részére tolmácsola egy búcsu­­köszönetet , mit végre gyönyörű orgona hanggal vegyült ének fejezetbe. — És most lehetetlen elraellőznöm két dolgot, először azt, hogy csudálkozásra méltó, miszerint noha sok, de azon sok között kevés jó gaz­da, azonkívül adó és egyéb számos tartozá­sokkal terhelt nép minden segedelem nél­kül úgy szólva, ezer egynéhány forintot öszvegyüjteni tudott és magának egy nyolcas változatú (mutatio) orgonát csináltatni. Má­sik, mit újra elhallgatnom nem lehet, hogy noha az említett orgona a’nép köz költségén épült, mindazonáltal ha ezen eklézsia érde­mes és lelkes buzgósága első papja­­. Bárdi István úr szűnni nem tudó munkás iparko­dása a’ nép előítéleteit le nem győzi (mert tudni kell, hogy az irt pap úr volt az indítvá­nyozó, egyik főadakozó és lankadatlan szor­galma által végrehajtó.) Széken bajosan lett volna orgona. — Éljen a’ derék pap! virágozzon a’ széki evang. reformata sz. ek­lézsia, a vallásos élet s jó erkölcs terjesz­tésére ! Farost közlés. Marosvásár­hely octob. 14-n. A’ közelebbi napokban kezdetett meg itt a’ helybeli tanácsi alhiva­­taloskodók tisztujitása, mi a’ városi alkot­mány értelmében minden két évben egyszer szokott történni. Nem híjában mondjuk, hogy Marosvásárhely nemzetiség tekinteté­ben Erdélynek csaknem első, a’ két magyar honnak pedig ötödik városa, mert bár ki­rályi városi helyzeténél fogva a’ megyék és székely székektől belső elrendezésére néz­ve különbözik is: az abban kizárólag diva­tozó honi nyelvet, ’s nemzeti magyar szoká­sokat tekintve­ meg, e’ kir. város az, mely­ről nyíltan elmondhatjuk, hogy e’ tekintet­ben a két hon bármely megyéivel s városai­val mérlegbe méltán tétethetik.*) De vala­mint a’ nemzetiség kifejtésére intézett min­den czélszerű lépteit híven követi a’megyék­nek , úgy azon viszszaéléseknek is, mik a’ megyei élet termékeny fáján is kinövések­ként állanak, lassan lassan helyet kezdő engedni, és ilyeknek valánk szemtanúi a’ tisztújitást megelőzött napokban, a’ midőn nálunk is, mint a megyékben egész pártok keletkeztek fejér és fekete tollasok neve a­­latt, kik váltogatva vendéglék a’ tanács és esküdt közönség tagjait, mi nálunk első pél­dája nagyobbszerü korteskedéseknek.­­__ Egészen vége még e’ tisztújitásnak nincs, az eddiginek azonban eredménye az, hogy némely, elkészí­ltséggel nem biró, és ha­­nyag egyenek hivatalaikból merőben kima­radtak, ’s ezen egyedárulkodók helyébe al­kalmas hivataloskodók választattak, a’válasz­tások pedig a’ legnagyobb csenddel tör­téntek. Fogaras vidéke közgyűlése. Előlegesen. E’ ns vidék főkapitányi el­nöklet alatt, mult sept. 24 , 25 , és 26*dik *) Nem k­tvánjuk Marosvásárhelynek itt említett elesé­­gét legkevesebbe is kétségbehozni, sera e’ ns várost nemzeti szelleméért illető dicséretből valamit lehúz­ni— de nem hallgathatjuk­ el, Kolozsvárnak e’ rész­ben van egy el nem tagadható nevezetes elsősége. Kolozsvár t.­i szászok által építtetett, lakosai több századokon keresztül szászok voltak, annyira hogy még — a’ mi a’ fejér hollónál ritkább jelenet—ben­ne református szászok is találtattak, és az óvárban a’ 18-dik század elejéig fennálló szász reformatum temploma vala — ’s ma már tiszta magyar város, annyira, hogy szász polgárai is mind jól tudnak ma­gyarul. E’ valóban figyelmet érdemlő környű­lállás emlités nélkül nem hagydható elsőség; Kolozsvár is teljes joggal méltó egy szász történetíró azon dicséretére, mit különben Nagyenyed szász lakosai­ról mondott:­ „pessimo exemplo in Hungaros degene­raverunt.“— Hát a’ kolozsvári hires káposzta és kenyér milyen jó­ izü elsőségei városunknak? hogy ne elúlitsuk gazdaszszonyainak ismeretes kínálko­zó és vendégszerető erényét, miszerint ha az éte­lek a’ zsírban úsznak is ’s a’ vendégek agyon ették magokat.. .hogy helyökről felkelni alig tudnak, még is az engedelem - kérés ,,a’ vékony ebédért“ soha el nem marad. See­r­k. 85

Next