Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-09-12 / 73. szám

tonnányi körrendeletét, miszerint meghagya­­tott , hogy az akárm­inéimi egyletek szabá­­lyai megerősítés végett ö Felsége elibe előre terjesztessenek­ fel, tartsa­ meg. N­ a t­a­roz­a­t: Szolgál tudásul. f)­­ le Is. kir. kormányszék az ő Felsége idei 3405 udv. szám alatti klivs királyi rendelete következtében, *1447 számu­ klmi rendeleténél fogva megparancsolni mél­­tóztatik, hogy a* polgári hatóság alatt ’s a’ szólybeli katonák vagy csak ezen utolsók kö­zött fennforgó polgári perekre nézve az 182­5- dik évi £ 1091 , 's az 1825-k­ 5555 számok a­ 1­011 kihirdetett klmes szabály tartassék­ meg. Határozat: A’ All az e' tárgyban már megtett végzetek mellett ez úttal is, megma­radnak. ( Vége követ kezűi.) Csárfogad. Az „Erdélyi tiiradó“ 37-k számában 452-k lapján, a’ pók­ai birtokos ne­mességnek, egy közügyben­ megegyezését ma­gasztaló T. S-nek pedig abban­ meg nem e­­gyezését rágalmazó közlés jelent meg Lom­bosból. Ismeretlen elöttem Lombosi, hacsak azon végnélküli család ivadékai közzé nem tartozik, kik saját tetszésük szerint Csutka Barcsa neveket választnak, mit sem tartva névváltoztatásból származható birtok­­jog- és rangvesztésre. De Lombosi előtt is nagyon ismeretlen azon tárgy, melyet totis viribus sziveket és veséket meghatókig akart előad­ni. Ugyan szembe tudna-e kegyed pirulás nél­kül nézni azon egyénekkel, kik tanúi a’ pó­­kai 28, 29 családból álló birtokosok közti dühöngő egyenetlenségnek, viszálynak, értet­lenségnek? kik látják mennyire száműzve van közzidök a’ baráti, rokoni, testvéri szeretet békés angyala, mily távol élnek egymástól a’ kertet­len kei­t­állal elzárt szomszédok. Kegyed közitök még is egyetértést Ilii­det, melynélfog­­va nemesi kiváltságos jogról m­o­n­­dottak­ le. Édes Lombosi! szó sem volt jog-lemondásról, nem is lehetett, csak jog-át­engedésről, hogy pedig e’ kettő nem egyet tesz, nem ügyvédi ember is tudható vala, — de jog-átengedésről is, nem éveken át, vagy örökre, mint közléséből érthetni, csupán jö­vő évi Szentgyörgy napig. —­ Czéljok a­’ bir­tokos uraknak szép, de kivihetetlen és szükségtelen is. Kivihetetlen; mert némely künn lakó birtokosok, korcsmárlási jogukat el nem ajándékozhatták , ha politikai életük­nek literét megsérteni nem akarták. Többen­­— mert vagy húszan a* birtokos urak köz­­zül e’ tárgy felöl mit sem tudtak, és többnyi­re azok engedték­ át jogukat az eklézsiának, kik a’ korcsomárlásnak csak annyi hasznát vették, hogy a’ más vendégfogadójában ot­tan ottan jót ittak. Szükségtelen, mert a* pó­­kai papi ház, még több évtizedekig, egy pó­­kai paphoz illő kényelemmel fog szolgálni,— roskadozásnak nem nevezhetvén, hogy az 1. gondnok úr gondatlanságából négy ajtó egyet­len fa­kilincscsel csikorog, és öt ablakon a­­lig hat üvegkarika, hanem papír, zsendely darab és lanterna sötétlenek. Ha szükséges lenne a­ papi ház építtetése, higgye­ el Lom­bosi , hogy a’ közbirtokos urak hiúsága sok­kal nagyobb, hogy sem egy igénytelen ud­varfalvi pap 6, 7 f forintot érő jogának át nem adásáért, szép tervüket füstbe menni en­gednék, sül lesznek vala oly kegyesek, hogy most midőn nemesi birtokosi joguknál fogva, az eklézsiának nagy kiterjedésü, százados cser­fákból álló erdeit ingyen könnyen elgyéritet­­ték, 10, 20 ezüst forintot külön külön ösz­­vetegyenek, csak hogy az udvarfalvi pap ke­gyéért ne esedezzenek. Kegyed Lombosi nem tudja, nem falujára tartozván; de a­ pokai eklezsiának oly két erdeje volt 's van, hogy a silvestris ordo szerinti gondos kezelés a­­latt, minden évben 200 f forintot jövedelmez­­ala, a nélkül, hogy elpusztuljon. Nem is ad­tak abból az Isten igéje sáfárainak csak egy ágat is; de 38 év óta kisérem figyelemmel, 10b) az ez alatt történt minden érdemes és érdemetlen eklézsiabeliek halálával, az élet­ben maradtaknak legelső gondjok volt, egy roppant cserfát sírfa c­.im alatt haza hordani, miből kapufélnek, kúlgárgyának is all. szoktak juttatni, így minden évben 10, 1 r. cserfa sír­­fává lett, mely 100 rforintot megért. A gond­nokok ezelőtt fizetésbe kapni szoktak két szá­lat, azonkivül kevés pálinkával többet is esz­­közölgettek, az ezelőtti majd mindenik gond­nokok. E­­szerint 120, 130 rforint ára fa minden éviben elpusztu­latott gondnokságot viselt némely e­gyedek, akarom mondani egyének alatt és állal, a­­nélkül, hogy a­ papi és mesteri jószágon legkisebb nyoma is látszanék. Lehetne olyan emeritus gondnokot kapni Fókában, ki több szál fát h­asznált­ el az eklézsia erdejéből, mint a’ hányszor tem­plomban volt, az ilyeneknek úgy kénék, hogy más épittessen templomot, papi házat, hogy ők csak használják az eklézsia erdeit. —fel tudnám idézni egy birtokos úrnak nevét is, ki saját vallomása szerint , az eklézsia erdei­ben véghez vitt kihágásokat tovább nem néz­hetvén, a­ vizsgáló biztos urak eb­be panaszt nyujtott­ bé, ’s a’ viszszaélés meggállását kér­te, és panasza eredményéül két szál cserfát és jó ebédet nyert, a’ néhai gondnok úr és a­ vizsgáló biztos urak megegyezéséből; mely fák, hogy mi bűbájos erővel bírtak? nem tu­dom, de hogy a’ panaszló birtokos urat mind­et mai napiglan elnémították, ez igaz. Itt é­­des Lombosi ! a’ leghatalmasabb urak visel­ték és viselik a' gondnokságot jelenleg, de tartson számot, mihelyt az eklézsia szép er­dei elfogynak, legott­a­n köz emberből fognak gondnokot lenni. — Hogy én — mint az úr Jézusnak rendes hivatallal elhi­vatott, de méltatlan szolgája — Fó­kában születésem előtt 140 évvel meglévő ős­birtokomnak 1821-ben történt kezemhez ka­pása után, ahol egy keveset szereztem az i­­gaz; de hogy nemesi jog birtokában nem így ,— mint ön Lombosi képzeli — hanem más­ként vagyok, ha meg akar felőle győződni, hányja-fel Marosszéknek 1605-ben Szerdában tartatott gyrás gyűlése jegyzőkönyvét, ott mert fogja látni, hogy nemesi jog birtokában hű­séges szolgálatért vagyok, dicsőült erdélyi fejedelem Bocskai István kegyéből. Kö­zelebb is megmutathatom édes Lombost , de latinul van, kétségkívül azért bíbelődik ke­gyed a' papokkal annyit mert minden erejé­ből a' papságra törekedett, de nem tudta ma­gát méltóvá tenni, hogy az úr Jézus méltat­lan szolgái közzé bévétedődjék, ’s igy a’ theo­­logicumokra nézve operam perdidtit. — Lát­va azt, hogy a’ birtokos urak az eklézsia er­deiben cluasi possessori jogot gyakorolnak; én is , ki csakugyan a’ Lombosi elismerése szerint is, nemesi birtokosi jog gyakorlatá­ban vagyok , nem méltán kívánhattam-é egy cserfát? minek megtagadását adtam jogomró­­l, le-ném - mondásom okául, valódi okaimat az érteni nem tudó, vagy nem akaró irigy pokai birtokosok előtt elősorolni szükségte­len fáradságnak tartván. Valódi okaimat mon­dom, mert azt csakugyan — ezen soraimat el­olvasva— senki sem képzelheti, hogy csak egy sírfa megtagadása lett volna, jogom át nem engedésének oka. Mely sírfát talán csak azért is megadhattak volna, hogy egykor, a' megfizetendő roppant erdő árába velem is részt vétethettek volna. De a' mese szerint, minden keserűből édes jön­ ki. Mert midőn sír­fát nem nyerve, legkisebb mértékben sem vettem részt a’ soha meg nem fizethető er­dők pusztításában, mily tiszta öntudattal fo­gom kérni a’ méltóságos reconsistoriumot, e' tárgy felöl üdvös rendelkezést tenni, és püs­pöki úton kinyomoztatni, hogy a' rengeteg erdők, miért pusztultak­ el annyira? midőn a­­zokból sem tőkepénzt nem csináltak, sem bért nem adtak, sem nem építettek. Ekkor azt hiszem, hogy gondnokságot viselt némely uraknak korlátairól is szó fog lenni. — Az eklézsiának, a’ föla-nemadása iránti alapos magamentését merőben alaptalannak állítom, mert föla-nemadás iránti jegyzőkönyvbe ig tatált határozata az eklézsiának nincsen és nem is volt, mit bizonyít az is, hogy kéré­sem­ után későre Ny. I. és S.­­Je­nő sirjákat nyertek. Továbbá éde­s Lombosi! itt nem papról, hanem papi házról van szó, én pap­­társamnak szívesen szolgálok, és az uj ház é­­pitésében is szívesen segítettem volna az e­­klézsiát más úton, olyanon t. i., melyben az egész birtokosság illő arányban részt vett vol­na , bár ha azt a’ jelenben nem is tartom szükségesnek, mert a’ meglévő papi lak, csak ugyan van olyan állapotban, hogy ha szinte tetemes, de költségi tekintetben, újnak épí­tésével távol sem mérkőzhető javítások mel­lett, még sok időkre lakhatóvá tehető. k il­lő arányban mondom, mint ön által idézett soraimból is kitetszik, két részt önkéntesen vállalván magamra a’ megkivántató költség­ből; és ha szükség ’s igazság kívánja, többet is; de hogy az egészre szinte egyedid én te­gyem az áldozatot, a mivel csak ketten vagy hárman korcsomároltatnak kicsiny mértékben ,s azok közzül is némelyek jogtalanul, azt a­ legtúlzottabb követelés sem igényelheti tő­lem, egyház szolgájától sem; mert tudja­ meg ön Lombosi, hogy ebbéli jövedelmem­ nem csekély és nélkülözhető. — Én magam a’ pá­linkáséinak pártolója nem vagyok, 's hallga­tóimat is annak ártalmas voltáról, mind a’ szónoki székből, mind magány találkozások alkalmával, törekedtem 's tülekszem meggyőz­ni. De van a’ pálinkafőzésnek más, ennél jö­vedelmezőbb oldala, mely melletti okaimat a mérsékleti társulat apostolának fel is irtam­, mire mind eddig semmi felelet nem jött; de ha akár a' mélyen tisztelt apostol úr, akár ön pókai birtokos urak tolmácsa, a' pálinka­­főzés melletti okaimat helyes ellenokokkal le­­ront­andja, kész vagyok minden ebbéli jöve­delmemről rögtön lemondani. — Végre a' si tacuisses 'sa’t. közmondásnak megtartása, soha üdvösebb nem lett volna a' pókai bir­tokos urakra nézve, mint most, mert ha hall­gatnak még egy darabig, talán feltartóztathat­ják vala, a' kihágásokért nyakukba három lan­­dó terhes bajt, mi hogy miként fog kiütni, a­ következés megmutatja, 's azt a tanácsiond önöknek birtokos urak, hogy máskor magok­ra nézve nagyobb dicséretet és kevesebb bajt hozó dolog h­irlap általi közlésére kérjék Lom­­bosit, magok tehetetlenek lévén ilyesmire. — És legvégre, ha talántán a­ Lombosi álnév alatt azon érdemes marhaorvos úr szemé­lye rejtezik, ki Fókában a­ birtokosai­nk szo­­pornyiczás lovainak előbb gyógyizgatásával, később eltemettetésével, marhaorvosi ismere­tét tanúsította: ajánlom önnek marhaorvos úr, hogy igaztalan ügyért falu fejében soha bo­tot, akarom mondani tollat ne fogjon kezébe, mert az nem is szép 's káros; mert szép lesz ha a' veterinariában, nem pedig a' ko­­faságbani jelességéért fognak mindeneknek szemei az orvos úrra nézni. Vegye tudásul azt is, hogy e' pályán többször találkozni nem fogunk és minden keletkezhető jeleskedésére, legfennebb az egykori patiens szavait fogom elmondani quod - ----------..........., his videor mori. T. S. Magyarhont megyei k­özlé-SCn­- Zágráb megye aug. 4-a első alispá­­ni elnöklet alatt tartott közgyűlésében tanács­kozásul szolgáltak a' következő közügyet il­lető tárgyak: 1) Olvastatott azon legfelsőbb végzés, melyben a' megye RRinek tudtára a­­dalik, hogy a' váltófeltörvényszék a' legújabb törvények értelmében a' kapcsolt részekre nézve latin ítéletek hozására utasít­hatott. 2) A' kir. helytartó tanácsnak az 1836. 1­1. t. ez. foganatosítását sürgető intézvénye, mely a’ hibásan történt öszveirásnak kiigazítását is meghagyja , tüstént teljesedésbe vétetni hatá­rozta­tott. — 3) Ugyancsak a’ kir. helytartó tanácsnak, a' magtárak felállítása iránti intéz­ 434

Next