Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-21 / 15. szám

Iá OLLO/1M9 îll'ii i • réiiich f'eB»nr.31-ii 1945. 15. ERDÉLYI HÍRLAP. Já­­try cllllCZICÉCS- Megjelenik e’ politikai-históriai lap, minden kedden és pénteken, egy héten ötöd fél íven. Félévi díja ii: fiat rít ezüstben. Szerk. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Megtisztel­és. Szászvárosi hites ügy­véd­­. Nagy Leopold, n. édes­ atyjának Nagy Lászlónak lapunkban már több versen emli­­tett és saját költségén kinyomtatott e­ czímei munkájából: „Jus Transsilvanico-Saxonicum“ egy példányt bécsije felk­üld­vén és alattvalói hódoló mélj tisztelettel azt ő Felségének ajánl­ván, mélt­áztatott ő Felsége idei január. 22 a költ erdélyi udvari elnöki levél tartalma sze­rint, azon törvényes munkát kegyelmesen elfo­­gadni és saját magános könyvtárába belét­et­­ni engedni, egy­szersmín­­ azt is parancsolni, hogy az ajánló ügyvéd arról értesíttessék. Mely királyi kegyelem bizonyságát kir. kor­mányzónk ő exeja f. febr. 3-a költ elnöki le­velében szászvárosszéki királybíró Bruz Fe­­rencznek megírta, kinek egyszersmind meg­hagyta, hogy Nagy Leopoldnak azon meg­­tisztelést adja tudtára. Kolozsvári újságok, a* tél, mely mint már irtuk , ezelőtt tiz nappal be­állott elég nagy hóval,­­s csak nem folyto­nos csípős, sőt közben közb­e csikorgó hi­deggel ajándékozá-meg a’ szánkózásban gyö­nyörködőket; némely reggelen 16 —17 fokra hágó hideg is vala.------A’ fársáng elmúltá­val több úri házaknál estélyek szoktak tartat­ni, azok közit mint élénkséggel úgy fénynyel is kitűnők azok, melyeket kir. kormányzónk ő exeja minden hétfőn adni szokott.-----­Említettük 12-ik számunkban az óvári serfő­­ző háznál történt tetemes lopást. Miután a' pénz egy része megkerült, ’s a' tolvajok is világosságra jöttek, azon gonosz tény köze­lebbi környülállásait, hivatalos nyomozás kö­vetkezéséül közölni kívánták. A' kárt vallott egyén és serfözői első legény Stanga Imre : a’ tolvajok, kik febr. 1-re viradó éjjel azon szobából, melyben a’ nevezett legény és test­vére mélyen aludtak, 's rendszerint egy nagy kutya is hált, bőrös ládáját egy rajta lévő szekerczével és harapófogóval kivitték, 's az istállóban a' lakatot levervén azon ládát fel­bontották, 's miután mindent jól felhánytak ’s az abban lévő pénzt, mely a' káros legény feladása szerint 1450 ezüst rst lett volna — kivették, azon kivil minden egyebet u. m. gú­nyát, fejérnéműt, egy gyöngyös zacskót, né­mely irományokat; a' fennemlitett szekerezet, harapófogót viszszatették a’ ládába, és a' serfözőház háta megett lévő Kisszamos part­jára vitték, és abba belé vetették, mely más nap, minden abba betett holmivel a’ Hídka­pu előtti malomhoz közel (nem mint köze­lebbről hibásan irtuk az úgy nevezett néme­tek pallóján túl lévő ispotály malmot), a' ká­ros megtalálta, csakugyan a' pénzen kívül némely fejérném­­i, ’s egyéb apróság hijjával. A’ tolvajok, serfözői haszonbérlő Vaszi Tóbiás kocsisai szászlónai­­Varga Márton, és szent­­miklósi Móritz András valónak. A’ megkerült öszveg 620 pengő rft, még pedig bankje­gyekben , tallérokban és ezüsthuszasokban, ’s a’ tolvajok állítása és minden vallatás alkal­mával ahhoz nyakasan ragaszkodása szerint több pénz nem is lehetett , mert ők mindent felráztak és kikutattak. Más felől azt is mondják , hogy a’ káros valami a’ félét be­szél­­t, mintha bank­jegyeket valami posztó­szélbe vagy ruhába bévarrolt volna, a’ mi ha úgy lenne a­ feladott és megtalált pénzösz­­veg közit lévő különbözés könnyen érthető. Azon elorozott pénz pedig több kézen is meg­fordult, mert miután a' fennemlitett két ko­csis azon pénzt ellopták, egy részét a’ mi bankjegyekben volt egymás köztt felosztották, ’s kiki a’ magáét eldugta, az ezüst pénzt pe­dig tallérokban húszasokban egy zsacskóba tévén, a' hidlás alá elásták, mivel hirtelen rajta meg nem osztozhattak , 's így jobb al­kalomra vártak: de a’ mi elmaradt, mert az nap reggel mindjárt elfogattak, 's börtönbe zárattak, még pedig egyik a' vármegyei ra­bok közzé. Helyükbe a' haszonbérlő más két kocsist fogadott, kik közzül az egyik Farkas János lovát tisztogatván—mint mond­ják— az egyik házi kutya az istállóba ment, és a’ ló mellett kaparni kezdett, 's így ne­hány ezüst huszas kifordult, mely pénz zör­gését a' mint az új kocsis meghallotta, oda ment, és a' földből nehány ezüst húszast kihúzott, és azokat a' házhijján elrejté, hol harmad nap múlva találták­ meg négy ezüst húszason kívül, melyeket mint mondó, elköltötte. Most mind a' három szép madár börtönben, várja méltó büntetését.— Furcsa körülményt beszél­nek, a’ mi a’ lopást világosságra hozta. A’ megyei börtönben ugyan is van egy szakásos oláh, kinek kuruzsló és jósló tehetséget tu­­lajdonitnak. Ez figyelmeztetve lévén a’ por­koláb által, a’ kocsissal beszédbe elegyedik,­­s tőle megtudja , hogy miért van bécsukva , azután egy keveset pálinkázván is, hogy jobb kedvük legyen, kártyát vet, és komoly ar­­czával, mintegy meglepetve mondja, misze­rint a’ kártya úgy mutatja, hogy a' tolvaj ő lenne, és a' pénznek az istállóban kell len­ni. A' kocsis kételkedik, de az oláh próféta ajjával mutatja és hathatósan erősíti, majd másodszor ’s azután harmadikszor is kártyát vet, mely mind annyiszor még nagyobb bi­zonysággal és világosabban mutatja a’ meg­történt és hová rejtett lopást, ’s ilyen mód­dal csal­ja­­ k­i titkát a’ babonának hitelt adó kocsisból. Ki mondhatja már ezt olvasván, hogy a' V­a­k h­i­t és b­a­b­o­n­a­s­á­g— melyeknél nagyobb és embert inkább lealacsoniló rész a’ világon nem igen lehet — bizonyos esetek­ben jó és hasznos ne lenne ?------A­ kolozs­vári „Polgári társalkodó“ folyó febr. 16-án félévi közgyűlését tartotta, 's egyszersmind tisztjeit titkos szózata­lással megújító , miről szoló tudósítást jövő számunkban közlendjtik. Orvosi fo­lgtatás. Irtuk annak idejében , hogy érdemes 's kivált a’ sebészi műtétetekben magát jelesen kitüntető hazánk­ba kom­ollói Szász Lörincz úr orvos és se­­bésztudor, és Abrudbánya városa rendes or­vosává kineveztetett. Ennek következéséül, miután a' kinevező rendelet leérkezett , a* nevezett orvos úr, az abrudbányai­as tanács és bányász esküdt-közönség mult januar­ 28- kán tartott ülésében említett díszes hivatalá­ba innepélyesen béesked­etett, ki is ezen al­kalommal a' következő beszédet mondotta: „Tekintetes nemes tanács és új bányász esküdt­közönség­ ! Mézes szavakkal élő szónok nem vagyok ugyan , de azért buzgó hálaérzeteim kifejezésére magamat kötelesnek tartom. Kö­szönöm, — igen, — hálás tisztelettel köszö­nöm a’ tekintetes nemes tanács és nemes bá­nyász esküdt - közönség bennem helyheztetett bizodalmát, szereldét! Éltem legszebb örö­me leend, azt mindég bírhatni, fáradhatatlan igyekezetem, szüntelen tartó szorgalmam so­ha sem fog hi­ányzani azon irántam nyilvání­tott s mind a választás alkalmával, mind azután lettel is bébizonyitott szereidre, bi­­zodalomra mindég méltónak tartani. E’ mai nap éltem legörvendetesebb napja, midőn er­dős kis honomban én már családomból mint negyedik tag, kívánok orvos-sebészi tudomá­nyommal a’ szenvedő emberiségnek hivatalo­san segedelmére lenni,­­s hogy ezen teljes örömöm lehele, vagyon kinek köszönhetem én ezt? avagy nem tartozó szent kötelessé­­gem-e itt ez alkalommal buzgó hálaérzeteim azon kegyelmes jóltévőm iránt nyilvánítani? Ön ■ősi pályám közepén mostan dicsőségesen uralkodó felséges szeret legkegyel­mesebb császárunk és királyunk, akkor csak mint koronaörökös, háromszáz­­­hetvenöt fo­rint évi segédpénzre méltatott , mely nagy kegyelemmel négy évig éltem és csak is így juthat­ék orvosi méltóságra. Áldás és hálás köszönet azon felséges Atyánknak ! becses é­­lete örvendeztessen minket hív alattvalóit ! vi­­rágoztassa a" Mindenható az egész felséges ausztriai házat örök időkre, hogy ritka kegyességükben még számosan részesülhesse­nek. Azt mondhatná valaki ezen főorvosi hi­vatalomba való ünnepélyes béigtattatásom al­kalmával: valyon ezután is oly fáradhatatlan lesz-e szorgalmam ? oly kész leszek ezután is szegénynek úgy, mint gazdagnak, éjjel úgy, mint nappal orvosi segedelmet nyújtani, mint azon két év alatt, melyet e’ nemes városban vala szerencsém eltölteni? Feleletem egysze­rű, de remény­em, kielégítő leend­ás kérem is egyszersmind mind a' lek. ns tanácsot, mind a' ns bányász esküdt-közönséget, mél­­tóztat ezt figyelme alá venni még a’ jöven­dőre nézve is. Igen, tekintetes ns tanács és ns bányász esküdt-közönség! én mindenkor és mindenütt kész voltam eddig is és ezután is kész leszek a' szenvedő emberiségnek se­gedelmére lenni: 1-ször Azért, mert szerelem elhivatásom, szeretem tudományom, annak élek, annak halok, szenvedélye­ s örömöm a’ fájdalmakkal siülödöknek enyhülést nyújtani.

Next