Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-03-28 / 25. szám

Kolozsvárit. Figyelmeztetés. A* jövő április elejétől kezdődő második fertályévre­mnél, úgy minden cs. k. postahivatalnál előfizetni lehet. Szerk. Péntek mar­. aw­n 1*15. ERDÉLYI HÍRLAP. 3. három rfttal ezüstben, valamint szerkesztő- ERDELY ÉS MAGYARORSZÁG. Iőleg­ tisztelések.­­ cs. ap. kir. Felsége Pilersdorf bárót, egyesült udva­ri cancelláriaigazgatóját sz. István magyar király jeles rende középkeresztjével, Szoboszlay Istvánt és nem Miklóst, mint 23-dik számunk­ban irtuk, a­ lis­zántúli kerületi helv. val­lás felekezetnek superintendensét pedig kir. tanácsosi czimmel díjmentesen ’s végre M­e­­csera Bernád Pozsony városa kapitányát a­­ranylánczon függo nagyobb aranyérdempénz­­zel feldiszitni kegyelmesen méltóztatott. Kinevezés.­­ cs. ap. kir. Felsége Spécz Antal magy. kir. udv. kamarai titok­­nokot, ugyanott számfeletti tanácsossá nevez­­te­ ki. Halálozások. Csik-szentkirályt B­o­r­s Barabás, 15 évig királybiróságot viselt, ki­rályi hivatalos, szegények táplálója, a csik­­somlyai gymnasium­ban és a kolozsvári ly­­ceumban két ifjak neveltetésének alapítója, ki a’ különben még több haszonra is teremtve volt, életét roszszul talált h­ázasság kedvelen­­­tő körülményei közti, neje T. E-től külön válva és választva magánosságban, mondhatni, sinlödve 87-k évben idei mártz. G-n bevégzé­­s az általa táplált számos szegénység érzé­keny könyhullatásai közti földrészei mártz. 10-a tulajdon kápolnája sírboltjába örök nyu­galomra tétettek. Hátra hagyott szép birto­kának öröklésére senki is meg nem jelent, még a’ hivatalos felszólításra sem, talán az eddig gyakorlatilag ismeretlen több százados törvény, hogy a' szomszéd örökösödjék, mi­dőn más hasonló esetekben, vérrel is bélye­geztetik a’ successio , itt békés életre lépik; ez lenne tehát az első eset. Jelenben az il­­lethetők közzül senki még az udvarház felé sem közelítvén , kéntelen vala a' közigazga­tás minden tekintetben magára maradt curi­­alist, hozzá tartozó ingatlan és ingó javakkal együ­tt gondnoki felügyeletre rendelni. A'mely­ről keletkezett rendeletét gondnokká nevezett L. S. éppen akkor vette, mikor a' temetés végeztével, az uratlan ház 26 éves bérese, ugyan L. S .­hoz bizodalmasan szólott bizo­nyos nékre állított testállatiak iránt, ’s a­ vén szolga egész vigasztalódva távozók L. S—nak olyan válasza után, hogy ezutánra is hivsé­­get ajánl ’s maradjon továbbra is az udvar­ban. — De még is azért, hogy az elhunyt érdemes öregnek még birtokaira nézt is — a­ mi méltó csuda—örökös nem jelent­ meg, végtisztelete végső pompáiban, a’ kerület es­perese főtiszt. Tankó Albert, szomszédos 's atyafi Léstyán Dénes nyugalmazott huszár szá­zados urak nagylelkűségükből semmi fogyat­kozás nem volt, 17 pap mutatott­ fel engesz­telő áldozatot, — mindenki pedig a' száza­dosnál szívesen fogadtatott.—Nagykállói Kál­­lay István kir. udvari tanácsos és marmaros­­szigethi királyi kamarai administrator Pesten, folyó hó 10-n vese - eresedés következtében munkás életének 55-k évében elhunyt, a bé­ke hamvaira. KoloS­iVik­ A’ külső monostorutszai szegények dolgozó intézete gyarapítására Pat­tantyús Antal hites polgár és kereskedő, aján­dékozta a' közelebbi számunkban említett 100 ezüst ftát. Áldás kövesse a’ jóltevő lépéseit. Vérontás i­rökségért. *)­. Fo­lyó hó 5-kén Borbereken egy nemes birtok­ban, éppen mikor volt birtokosnéja özvegy S. I .­né a' nyujtóztató padon feküdt 's elte­mettetése körül közelebb 's távolabb alvjatiai foglalatoskodának , a' legtörvénytelenebb me­részlet követtetett­ el, mit borbereki birtoko­sok Z. F., Z. J., és aszszony testvérük Z. B. több mint száz, öldöklő szerekkel ellátott 's oly utasítással , hogy akár hol a' kerítésen bérontva, minden a’ balod körül foglalatos­kodó atyafit, fejszéikkel, vasvilláikkal ’s töl­tött fegyvereikkel vagdaljanak, szúrjanak é s jöjjenek­ öszve, felruházott közemberek segít­ségével vittek­ véghez. A’ rohanás, fővezér Z. F. jeladására kezdetett­ meg, miután már az­előtt félórával Z.ék, a’ néhai özvegy udva­ra kapuján kivü­l mintegy 15 lépésnyire nagy halom hajtó­­ köveket hordottak. A’ jeladás következtében az udvarra minden felöl a' kő egyszerre zápor módjára kezde hullani, mit puskalövések ’s a’ gyepükön vas vi­l fák­ka­­­i bé­­rohanások követtek. Miután a’ bérohanók gyil­koló fegyvereikkel öt férfi ’s vagy hat asz­szony ellen a' kert felöl P­­uram vezérlete alatt — a’ kapunál lévőket a zárt ajtók még feltartóztatván — egy pillanatban az épület aj­tajáig nyomultak volna, a’ néhainak atyafiai életök oltalmazásáért *s atyafi nénjek hóti tes­te sértetlen megőrzéséért, — az öszves meg­ölés hangozván a’ megrészegített dühösködök szájából, — kénytelenek voltak magukat a’ le­hetőségig oltalmazni. Sőt még az épület fel­­gyujtásán is sok megveszettnek járt esze, hogy minden bészorult atyafi oda égjen. En­nek hallásáról, mint minden itt irt esemé­nyekről, közlő a’ legigazabbat írhatja, mert ő harmad magával künn rekedvén, legnagyobb veszedelmeknek volt kitéve 's megszabadulá­sát csak egy csudálatos mennyei kéz munká­jának tulajdoníthatja. Ezen tusa következté­ben a’ 7. successorok részéről négy ember esett­ el halva ’s kettő nagyon terhesen meg­­sebesittetett, a' kisebb sebeseket nem is em­lítvén, kik nagyobbára hihetőleg tulajdon ré­szeg pajtásaik által, öszvebonyolodásaikban egymásra bukásokban, lövettek agyon és sér­­tettek­ meg; mert közzítsünk csak egy volt puskás ’s annak is egyik puskáját kezéből kitekerték, ’s közlő igaz mondása szerint mint a’ ki­ látta, a’ künn rekedt atyafiak felé czé­lozva süttötték­ el, szerencséjükre egyet sem­ találva, — a’ másik puska csőjét pedig, vala­hogy az épületbe békapva, mikor az ajtót egy dühödt oláh fejszéjével vagdalná, az aj­tó felett lévő lyukon kidugván, az azt meg­ragadott oláh rángatásai között eldurrant ’s az oláh azonnal halva rogyott­ le. Az udvar kapujánál miképpen történtek légyen a­ dol­gok, közlő nem lévén ott jelen nem tudja, hihetőleg ott is csak úgy, mint az épület kert felöli ajtajánál. Az atyafiak közzűl is kaptak terhes sebeket, kik ezeket intő 's ta­nácsi­ szavaikért érdemlették. Az említett négy ember elesése után, a’ megtámadó em­berek ,megijedve, további öldöklő szándéka­ikkal felhagyván, fővezér Z. F—el együtt ki merre mehetett, szétszaladtak. Hogy pedig min­den atyafit megölő szándékkal voltak, bizonyítja csakugyan folyó hó 5­n a’ megtámadás elött, az atyafiak közzül négynek, a’ Z —ék nevé­ben — mit közlő is hallott — két hites ülnök által véghezviteleit viselés, melyben a’ töb­bek között Z—ék nyilván fényi­e­tték a' né­hai özvegy S. I-né atyafiait, hogy ha bé nem bocsátják elfoglalni az említett jószágot, mind rekoriczoltatják őket. — Okát is már e­­zen erőszakos bérontásnak leirom. Lenczeg­­nek , ki 1695 körül élt, egy fia ’s négy le­ányai voltak. Birtoka, mint az osztály­levél bizonyítja , ötfelé oszlódon egyenlően. Az e­­gyik leány ment férjhez S. I — hez; a’ másik pedig Iratásihoz, kinek maradékai a’ nyuj­­tóztató padon lévő özvegy S. I— né atyafiai. A’ Lenczeg jószágot, birt S. ág 1842-ben a’ legutolsó S. I.ban kihólt ’s özvegye D. Re­beka , mégha rá hízásával, ki Iratási maradék volt, ágában kih­ólt S. I. jószágához, a’ meg­holt özvegy S. I—né életben lévő al­­jafiai látták , és látják magukat a’ Lenczeg részhez leveleikből megm­utathatólag teljes mértékben jogosoknak. Z­-ék pedig csak erőszakkal kí­vánván ezúttal gazdagodni, alaptalan ’s szín­lelt állítások köpenyege alatt akarták ’s máig is akarják azon jószágot, legtörvénytelenebb ’s társasági életünkkel meg nem egyező m­ó­­don, mint ezt már tettük bizonyítja, kezük­be kaparni; mert hisz ők, az atyafiak keze­iknél lévő bő írásoknál fogva, sem S­­agába, sem a’ Lenczegébe legkisebbe is bé ne­m jön­nek. De nem csak most, hanem még néhai S. I. meghalálozásával az özvegy életében is kihányással fenyegetödzvén, az említett jó­szágba magukat erőszakosan béfurni akarták. Ezeket értve’s fenyegetődzéseiket még az öz­vegy terhes betegeskedéseiben is hallva, az atyafiak is Alsófejér vármegyéhez folyamod­tak , és e’ as megye nem régiben az illető szolgaidról ki is küldötte oly meghagyással hogy Z­oéknak embereit intse­ meg, miképp terhes büntetés alatt , földes urak helytelen kívánságára fegyvert fogni ’s a’ szándék lőtt erőszakoskodásban engedelmeskedni meg ne merészeljék. És még is éppen azon megin­tett emberek, hozzájok még másokat, káp- *) Ezen borzasztó eseményről hozzánk két tudó­sítás érkezvén, mind­kettőt az elbeszélés kü­lönbözősége, szinte mondhatni egészben el­lenkező irá­nsága tekintetéből egyszerre kö­zölni kívánjuk. Szerk.

Next