Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-08-02 / 62. szám
melyek bérces hazánk ölében, dúsan ragyogó reménysugaruk vezérvilágánál vándorló ezen néppel történtek. Készvétre hevítette kebelünket, az olios hegy körében szertelen megszaporodott népózon nyomorai érdekében történt fenn több kegyelmes felszólitás. Nem futották el figyelmünket, Both tudor úr, azon túll el kest Is hatalmas szónoklatjai, mis/ezerint a’ S \v ä b i sebe r iM e r k u r-b a n, hazánk téréit , dombjait, halmait, növényeit, állatait, lakóit, költészi ecsetjével oly varázs-képekkel , oly elragadó modorban festi, hogy a’ képzelődés régióiban ábrándozó ember, Erdélt szinte elysiumnak, ’s minket angyaloknak hihet. Láttuk a* ma® gasztos remény szárnyain, honunkban vidor kedélylyel utazó svábokat; majd a' N. Szeben ’s Krassó piaczain , megcsalatott remények busuérzetében kisirt szemekkel, szurtos öltönyben, éhen, ’s szinte mezítelen koldulgatva barangoló nyomorultakat. Hallottuk a’ sziszatyafiaknak, a’ II Andrástól adott kiváltság szavai ellenére: „cu in Blaccis et Bissen is unus sit populus“ némely szász falukból, s városi majorokból kitett magyar és oláh lakosok méltó panasszait. Olvastuk az Erdélyi Híradónak, a Satel- Sitles Siebenbürger Wochenblattalsa’l. ezen nép betelepítése felett történt vitázását, a’Vasárnapi újság svábügyet érdeklő gúnyolódását, némely vármegyéknek is panaszszait a’ hirlapokból, főleg e’ lap folyó évi 16-ik számában, Alsó-fejér-megye közgyülése czim alatt megjelent b. Kemény Délezs azon szavait, miszerént indítványozta, hogy felírás tétessék a’ kormányhoz, mely legyen munkás kieszközölni, hogy: semmi idegen nép, a’ hazában bé ne telepítessék, mert itt nincs egy talpalattnyi föld, mely res nullius lenne“ és a’ 9-ik pont alatt, a’ Württemberg vándorok ügyét illetőleg, azon határozatot, hogy: ,,c) a’ székely és magyar törvény hatóságok, szólhassanak fel ezen határozattá vált indítvány pártolására.“ Mindezeket halottuk, láttuk, és olvastuk, és a’ svábügyet mindaddig figyelemmel kísértük; de ezen egész ügyhez, mai napig mig t. i. meg nem pendült ez a’ háromszéki közgyűlésen is, hozzá szóllani nem akartunk. Most pedig, miután, kormányszéki rendeletek felolvasása, ’s azokra tett megjegyzések után,— közgyűlésünkön is, Alsófejér megye átirata következtében— szőnyegre került a’ svábügy, az ezen tárgyat érdeklő szónoklatok megemlítése után, szollandunk magány-véleményünk szerint, mint mindenkor szoktunk, ,,igazságoson is, lelkiesméretesen is.“ Olvastatván tehát Alsófejér megye „kedves barátink ’s atyánkfiai“ kifejezésekkel czimzett azon átirata, melyből, terjedelmes előzmények után, végre kitetszik, miszerint arra kéri közgyűlésünket, hogy a’ honunkba vándorolni törekedő svábok meggátlását érdeklő határozatát pártolva, ezen vármegye szellemében tennénk mi is felírást a* felséges kir. kormányhoz . Az átirat felolvasása után, legelsőben is Szlovi szállott, még pedig hatalmasan, mint a’ csapó-sinor, balkeze mulató ujjával mindenkor kimérte a’ légkört, mit keresztül vágott. Szónoklata erős volt mint a* vas, és sebesebb a szélnél. Annak rövid tartalma ez: „Mein a' nemzetiség elenyészése felett keletkezett féltékenység készteti ölet szollani — mert ő a’ székely nemzet napontai szaporodása, ’s a’ szászok éventei apadása nyilvánvalósága által, tudja azt, hogy ezen nemzet ereje nem hogy csökkenne, hanem notion nö, ’s ha anyagilag erős, nemzetünknek morális ereje is lesz, akkor nemcsak erős hanem nagy is lesz; szászt pedig soha sem hallott, hogy csak középszerűségig is tudott volna fölemelkedni— hanem azért szólt hogy: ... és itt szónok latja mélységében annyira elsülyedett, miszerint végezetre hajszálait sem láttuk.— A szászok magyarellenes minden mozgalmait, mint megannyi apró pygmaeusi csetepatékat, figyelemre méltóknak sem ítélvén jelenleg azzal a hRRek figyelmét (árasztani nem akarja, hanem Alsófejér megye átiratát merőben pártolja. B. A. J. „Fájdalommal, kétszeres fájdalommal száll ott, hol az egy hazában, egy czélra törekedni kellett, különböző fajtájú nemzetek között keletkezett nemzeti versengések érdekében, kényesen szót emelni mint munkás szorgalmatos, előre-látó embereket tiszteli ugyan a’ szászokat, de azon tényleg is már bebizonyított törekvésüket, miszerint, az erdélybeni más két nemzetnek nagy megsértésével , az eddig közilök békében lakó székely, magyar- és oláh lakosoknak feltükrölt erőszakos kiküszöbölésével, idegen ország békéiben vándor sváb csapataival törekednek tulajdon nemzeti fajlások erősítése okábol elárasztani az ingyen kegyelemből nyert szász földet, behunyt szemmel el nem nézheti, valamint másfelől, a hírlapok által köztudomássá vált azon szász mozgalmakat is, amelyek a’ magyar nemzetiség ellen irányozva— mint Sz.—nyi— kicsinységeknek éppen nem tartja. Igazságtalan, igy szollö,’s a'.szász unió szentségét feltörő b várodala az a’ szász nemzeti gyűlésnek, mis érint a’ más két nemzet beleegyezésén ki id, országgyűlés nélkül, határozatikig betiltotta, a’ szász törvényhatóságok eleibe magyar nyelveni folyamodhatást. A szászsebesi honismertető gyűlésben szónokolt Roth tudor pohárküszöntését, miszerint amaz örömét jelenté azon, hogy: „idegen svábok akadály nélkül vándorolhatnak e hazába, ’s az erdélyi aristocrata órája ütötte béke, ’s csendháborítónak nevezte; 's éppen azért, az Alsófejér megye pártolandó átírása mellé, csatolványképp a’ feliratban hozzájdatni véleményezi azt is, hogy a’ szász nemzet gyűlése, magyar nyelvet eltörlö határzata, megváltoztatni eszkö- tültessék, ’s csendháborító ábrándos tisztei leles ellen üscalis kereset rendeltessék.“ Alig lett vége a' sok inoisákkal, ’s igen sok helyeken,juadruplás ismétlésekkel is elözönlött, örökösen egyetlen dur hangon éneklő, ’s nem kebelhaló, szónoklatnak feláll gr. K.—i. ,,V Lövőn termő gazdag szász földön— monj ; dá ő:— Esik s Gyergyó silány bérczel kö- szölt, szűk árpa kenyérén tengődő székely atyánk fiai, sarlókkal, csépjökkel 's kaszáikkal eddig dé kenyeret szerzettek magoknak. Ugyan ezen vidék leányai Brassóba, Szebenbe 's más szász vidékekre is csoportosan tódultak biztos szolgálatra eddigelé. De megváltozott most a’ jelenet; idegen sváb csapatokat akarnak a’ szászok földére telepitni, ’s minden székely munkások nélkülözésével, gazdálkodásuk körül teendő minden kezeléseket svábok kezére játszani; gyanusilni senkit ok nélkül nem akar, de nagyon lézeng a hir, miszerint, közös megegyezés keletkezett a’ szászok között, hogy: magyar ’s székely legényt, csíki szolgálót senki sem fogad, hanem ezek helyét minden, nemzetiségét becsülendő szász, svábbal potolandja. E’ csak bír ugyan, de bizony, szél furatlan nem szokott indulni. Lehetetlen tehát, hogy az ilyszerü szász törekvéseket a' magyar, mindenek felett pedig a' székely nemzetre nézve, nagyon sérelmesnek ne mondja. Ha ez igy lesz, ha a’ magyar és oláh nép, hibáján kivid kikorbácsoltatik a’ svábok miatt a’ szászföldről; ha Giks Gyergyó népe nem kapván munkát, igy nem szerezhetvén meg dolga által kenyerét a’ szász földön, ha a' fiatalság szolgálatot nem találva, a’ svábok miatt kéntelen lesz a’ terméketlen, csak nem mindenkor hóval fedett erdők bérczei közzé viszsza vonulni, siralmas jövendőnk gyász fátyola vonul el lelke elött; mert ily nyomorult állapotban, nem merne felelős lenni arról, hogy az ok nélkűl házaikból elfizetett magyarok és oláhok, kiknek pedig számok, jóval felvá haladja a' szászokét— a’ szolgálatból kirekesztetett magyar ’s székely ifjak, és a’ dolgot nem kapó, ’s éhséggel küzdendő esik ’s gyergyói székelyek, az elkeseredés utópontján, sok ínséget okozó kitöréssel nem szaggatnák meg, a’ haza csendes kebelét, ( tehát főleg ezért pártolja az Alsófejér megyei átiratul.,í - E' kissé imponáló a Hasban előadott alázatos vélemény elmondása után, B — tha állott föl. B—tha mint is Háromszék első rangú diplomaticusa, ily szempontból érselte—csi, a' sváb telepítések felett keletkezett vitát. Beszéde főbb vonásai ezen [pontokra sugárolnak : szász nemzet, svábjait betelepitni törekedése által, ön nemzetét akarja szaporítni, nevelni, tehát miután az ingyen kapott jós termékeny szász földön elégj pénzre, gazdagságra tett szert, 's igy meg van nemzete egyik physikai ereje, t. i. a' pénz; most a* másikat akarja nevelni, t. i. idegenek bételepitésével a’ nemzeti erőt— de nem a’ honi erőt, mert ez, 20,000 sváb béhozatalával sem növekedik, mivel ily esetben, éppen annyi magyarnak, ’s oláhoknak kellene e’ honból kiköltözni, mert Erdélyben nincs hely, hová új telepet alakitni lehessen. — Valyon miért akarják a' szászok, a’ nép erejét földükön nevelni.’ Mein azérté, mert szeretnék az unió gyengítésével mint pénzbeti ’s népben leghatalmasabbak, magukat első, a' többieket pedig, alárendelt nemzetté óhajtanák tenni?— Das ist bier die Frage.— A' magyar aristokratia hanyatlásán örvendező Both úr, pohár köszöntéséből, svábok behozatala czéljából, a’ magyar nyelv eltörléséből, ilyszerü szász speculatiokat lát. Ő részéről, enged a’ szászok óhajtásának, légyen bitek szerént. L Legyen, mint akarják ’s mind a’ három nemzet téressék viszsza, az unió előtti állapotra, megmarad ekkor is a' magyar aristocratia, ’s a’ székelység nemesi kiváltsága, mert ezek unió előttiek, de más sorsa lesz ám a' Szász nemzetnek , ’s universitásának mely a’ magyarok elleni mozgalmakat előidézte, mivel e’ nemzet mostani állása, az unió eredménye, . . . Mindezeket jól megfontolva, Alsófejér megye át iratát, nem csak hogy pártolja , hanem ehez hozzá csatoltatni kívánja , hogy: a' Szász nemzeti gyűlés, mely csupa m élsebb viteli törvényes körén túl menve, az más két nemzet rovására, új törvényekelyhoz, zaboláztassék. A’ honismertető, ’s más ilyszerü szász gyűlésekből mindenütt, magyarellenes mozgalmak történnek— betiltassanak. Ezen, kissé siket hangon mondott, azonban még is elég lelkes beszéd után, főtiszti méltósága, a' helyeslő RR-hez így szollott: ,,Tekintetes nemes RR ! Bátran fel merem tenni, hogy: az egész nemes szász nemzet között alig lehetne 10—12 szász atyafira tanálni, kik a magyar nemzetiség rovására — a szász nemzetiség mellett,— ilyen ábrándos tulságban harczolnának. Ugyan tekintetes nemes RRek! egy két ember hibájáért, egy egész békés nemzet diplomatikai boldog állását— mely békében ’s háborúban, örömben ’s bánatban, mindenkor rokon részvéttel osztozott velünk— egybefürettelni óhajtjuk-é? Távul légyen, az a' nemes székely nemzet jellemével egybe nem fér. Bocsánat a* hűnhödőknek is. Úgy hiszem, semmi annyira nem fájna nekünk is, mintha, a’ velünk egy házban lakó valamelyik rokonnemzet, ilyesmit lenne, csak egynéhánynak huniért ellenünk; soha se akarjuk hát másoknak is azt, mit nem akarnánk magunknak. Gondolom hogy e‘ tárgyat érdeklőleg, megnyugosznak a' tekintetes nemes RR abban, miszerint a* felséges királyi l’ökormányhoz letendő feliratban, Alsószíjérmegye határozata pártolásával megelégesznek; országgyűlési követjeiknek pedig, utasításul adandják, hogy: az idegen népek bévándorlásáról hozandó törvényjavaslat alkalmával, minden az et tárgyat érdeklő sérelmeket tárgyalás alá bocsássák.“«. Helyes kiáltatott. B —s is ilyen módon véleményezett, Szanyi, jónak látja a’ herostatusi dicsösséggel ékesített Roth tudorra nézve a' o nt e us 11 e e t u 11 e e s“ eh'