Mult és Jelen, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-08-02 / 62. szám

melyek bérc­­es hazánk ölében, dúsan ragyo­gó reménysugaruk vezérvilágánál vándor­ló ezen néppel történtek. Készvétre hevítette kebelünket, az olios hegy körében szertelen meg­szaporodott népózon nyomorai érdeké­ben történt fenn több kegyelmes felszólitás. Nem futották­ el figyelmünket, Both tudor úr­, azon t­ú­ll el kest Is hatalmas szónok­lat­jai, mis/ezerint a’ S \v ä b i sebe r iM e r k u r-b a n, hazánk téréit , dombjait, halmait, növé­nyeit, állatait, lakóit, költészi ecsetjével oly varázs-képekkel , oly elragadó modorban festi, hogy a’ képzelődés régióiban ábrán­dozó ember, Erdélt szinte elysiumnak, ’s minket angyaloknak hihet. Láttuk a* ma® gasztos remény szárnyain, honunkban vidor ke­­délylyel utazó svábokat; majd a' N. Szeben ’s Krassó piaczain , megcsalatott re­mények bu­­­suérzetében kisirt szemekkel, szurtos öl­tönyben, éhen, ’s szinte mezítelen koldulgat­­va barangoló nyomorultakat. Hallottuk a’ sziszatyafiaknak, a’ II Andrástól adott kivált­ság szavai ellenére: „c­u in Blacci­s et Bissen is unus sit populus“ némely szász falukból, s városi majorokból kitett magyar és oláh lakosok méltó panasszait. Olvastuk az Erdélyi Híradónak, a Satel- S­i­t­l­e­s S­i­e­b­e­n­b­ü­r­g­e­r Woche­n­­blattal­­sa’l. ezen nép betelepítése felett történt vitázását, a’Vasá­r­napi újság svábü­gyet érdeklő gúnyolódását, némely vármegyék­nek is panaszszait a’ hirlapokból, főleg e’ lap fo­lyó évi 1­6-ik számában, A­l­s­ó-f­e­j­é­r-m­e­g­y­e k­ö­z­g­y­ü­l­é­s­e czim alatt m­egjelent b. Ke­mény Dé­lezs azon szavait, m­iszerént indít­ványozta, hogy felírás tétessék a’ kormányhoz, mely legyen munkás kieszközölni, hogy: sem­mi idegen nép, a’ hazában bé ne telepítes­sék, mert itt nincs egy talpalattnyi föld, mely res nullius lenne“ és a’ 9-ik pont alatt, a’ Württemberg­ vándorok ügyét illetőleg, azon határozatot, hogy: ,,c) a’ székely és ma­gyar törvény hatóságok, szólhassanak fel ezen h­atározattá vált indítvány pártolására.“ Mindezeket halottuk, láttuk, és olvastuk, és a’ svábügyet mindaddig figyelemmel kí­sértük; de ezen egész ügyhez, mai napig mig t. i. meg nem pendült ez a’ háromszéki köz­gyűlésen is, hozzá szóllani nem akartunk. Most pedig, miután, kormányszéki rende­letek felolvasása, ’s azokra tett megjegyzések után,— közgyűlésünkön is, Alsófejér megye átirata következtében— szőnyegre került a’ svábügy, az ezen tárgyat érdeklő szónokla­tok megemlítése után, szollandunk magány-vé­leményünk szerint, mint mindenkor szok­tunk, ,,igazságoson is, lelkiesméretesen is.“ Olvastatván tehát Alsófejér megye „ked­ves barátink ’s atyánkfiai“ kifejezésekkel czimzett azon átirata, melyből, terjedelmes előzmények után, végre kitetszik, miszerint arra kéri közgyűlésünket, hogy a’ honunk­ba vándorolni törekedő svábok meggátlását érdeklő határozatát pártolva, ezen vármegye szellemében tennénk mi is felírást a* felsé­ges kir. kormányhoz . Az átirat felolvasása után, legelsőben is Sz­lovi szállott, még pedig hatalmasan, mint a’ csapó-sinor, balkeze mulató ujjával mindenkor kimérte a’ légkört, mit keresztül vágott. Szónoklata erős volt mint a* vas, és se­besebb a­ szélnél. Annak rövid tartalma ez: „Mein a' nemzetiség elenyészése felett kelet­kezett féltékenység készteti ölet szollani — mert ő a’ székely nemzet napontai szaporo­dása, ’s a’ szászok éventei apadása nyilvánva­lósága által, tudja azt, hogy ezen nemzet ereje nem hogy csökkenne, hanem notion nö, ’s ha anyagilag erős, nemzetünknek morális e­­reje is lesz, akkor nemcsak erős hanem nagy is lesz; szászt pedig soha sem hallott, hogy­ csak középszer­űségig is tudott volna fölemelked­ni— hanem azért szólt hogy: ... és itt szónok latja mélységében annyira elsülyedett, miszerint végezetre hajszálait sem láttuk.— A szászok magyarel­lenes minden mozgalmait, mint megannyi apró pygmaeusi csetepatékat, figyelemre méltóknak sem ítélvén jelenleg azzal a h­RRek figyelmét (árasztani nem akar­ja, hanem Alsófejér megye átiratát merő­ben pártolja. B. A. J. „Fájdalommal, kétszeres fájda­lommal száll ott, hol az egy hazában, egy czél­­ra törekedni kellett, különböző fajtájú nem­zetek között keletkezett nemzeti versengések érdekében, kényesen szót emeln­i mint munkás szorgalmatos, előre-látó embereket tiszteli ugyan a’ szászokat, de azon tényleg is már bebizonyított törekvésüket, miszerint, az er­­délybeni más két nemzetnek nagy megsér­tésével ,­­ az eddig közilök békében lakó székely, magyar- és olá­h lakosoknak feltükrölt erőszakos kiküszöbölésével, idegen ország bé­kéiben vándor sváb csapataival törekednek tulajdon nemzeti fajlások erősítése okábol el­árasztani az ingyen kegyelemből nyert szász földet, behunyt szemmel el nem nézheti, v­a­­lamint másfelől, a­ hírlapok által köztudo­mássá vált azon szász mozgalmakat is, ame­­lyek a’ magyar nemzetiség ellen irányozva­­— mint Sz.—nyi— kicsinységeknek éppen n­­em tartja. Igazságtalan, i­gy szoll­ö,’s a'.szász unió szentségét feltörő b várod­ala az a’ szász nemzeti gyűlésnek, mis érint a’ más két nem­zet beleegyezésén ki id, országgyű­lés nél­kül, határozatikig betiltotta, a’ szász törvény­hatóságok eleibe magyar nyelveni folyamodha­­tást. A­ szászsebesi honismertető gy­ű­­lésben szónokolt Roth tudor pohárkü­­szöntését, miszerint amaz örömét jelenté azon, hogy: „idegen svábok akadály nélkül vándorolhatnak e­ hazába, ’s az erdélyi aris­tocrat­­­a órája ütötte béke, ’s csendhábo­rítónak nevezte; 's éppen azért, az Alsófejér megye pártolandó átírása mellé, csatolvány­képp a’ feliratban hozzájdatni véleményezi azt is, hogy a’ szász nemzet gyűlése, magyar nyel­vet eltörlö határzata, megváltoztatni eszkö- t­­­ültessék, ’s csendháborító ábrándos tiszte­­i leles ellen üscalis kereset rendeltessék.“ Alig lett vége a' sok inoisákkal, ’s igen sok he­lyeken,­­juadruplás ismétlésekkel is elözön­lött, örökösen egyetlen dur hangon éneklő, ’s nem kebelhaló, szónoklatnak feláll gr. K.—i. ,,V Lövőn termő gazdag szász földön— m­on­­j ; dá ő:— Esik s Gyergyó silány bérczel kö- s­­­zölt, szűk árpa kenyérén tengődő székely­­ atyánk fiai, sarlókkal, csépjökkel 's kaszáik­kal eddig dé kenyeret szerzettek magoknak. Ugyan ezen vidék leányai Brassóba, Sze­benbe 's más szász vidékekre is csoportosan tódul­tak biztos szolgálatra eddigelé. De megvál­­tozott most a’ jelenet; idegen sváb csapa­tokat akarnak a’ szászok földére telepit­ni, ’s minden székely munkások nélkülözésével, gazdálkodásuk körül teendő minden keze­léseket svábok kezére játszani; gyanusilni senkit ok­ nélkül nem akar, de nagyon lézeng a­ hir, miszerint, közös megegyezés keletke­zett a’ szászok között, hogy: magyar ’s szé­kely legényt, csíki szolgálót senki sem fogad, hanem ezek helyét minden, nemzetiségét be­csülendő szász, svábbal potolandja. E’ csak bír ugyan, de bizony, szél furatlan nem szo­kott indulni. Lehetetlen tehát, hogy az ily­­szerü szász törekvéseket a' magyar, minde­nek felett pedig a' székely nemzetre nézve, nagyon sérelmesnek ne mondja. Ha ez igy­­ lesz, ha a’ magyar és oláh nép, hibáján ki­vid kikorbácsol­tatik a’ svábok miatt a’ szászföldről; ha G­ik­s Gyergyó népe nem kapván munkát,­­­ igy nem szerezhetvén­ meg dolga által kenyerét a’ szász földön, ha a' fiatalság szolgálatot nem találva, a’ svábok miatt kéntelen lesz a’ terméketlen, csak nem mindenkor hóval fedett erdők bérczei köz­zé viszsza vonulni, siralmas jövendőnk gyász fátyola vonul el lelke elött; mert­­ ily nyo­morult állapotban, nem merne felelős lenni arról, hogy az ok nélkűl házaikból elfize­­tett magyarok és oláhok, kiknek pedig szá­mok, jóval felvá­ haladja a' szászokét— a’ szolgálatból kirekesztetett magyar ’s székely ifjak, és a’ dolgot nem kapó, ’s éhséggel kü­z­­dendő esik ’s gyergyói székelyek, az elkese­redés utópontján, sok ínséget okozó kitörés­sel nem szaggatnák­ meg, a’ haza csendes ke­belét, (­ tehát főleg ezért pártolja az Alsó­fejér megyei átiratul.,í - E' kissé imponáló a Hasban előadott alázatos vélemény elmon­dása után, B — tha állott föl. B—tha mint­­ is Háromszék első rangú diplomaticusa, ily szempontból érselte—­csi, a' sváb telepítések felett keletkezett vitát. Be­széde főbb vonásai ezen [pontokra sugárol­­nak : szász nemzet, svábjait betelepitni törekedése által, ön nemzetét akarja szapo­rít­ni, nevelni, tehát miután az ingyen kapott jó­­s termékeny szász földön elég­­j pénzre, gaz­dagságra tett szert, 's igy meg van nemze­te egyik physikai ereje, t. i. a' pénz; most a* másikat akarja nevelni, t. i. idegenek bé­­telepitésével a’ nemzeti erőt— de nem a’ honi erőt, mert ez, 20,000 sváb béhozata­­lával sem növekedik, mivel ily esetben, ép­pen annyi magyarnak, ’s oláhoknak kellene e’ honból kiköltözni, mert Erdélyben nincs hely, hová új telepet alakitni lehessen. — Valyon miért akarják a' szászok, a’ nép ere­jét földükön nevelni.’ Mein azért­é, mert szeretnék az unió gyengítésével mint pénz­­beti ’s népben leghatal­masabbak, magukat első, a' többieket pedig, alárendelt nemzetté óhajtanák tenni?— Das ist bier die Frage.— A' magyar arist­okrat­ia hanyatlásán örvende­ző Both úr, pohár köszöntéséből, svábok behozatala czéljából, a’ magyar nyelv eltörlé­séből, ily­szerü szász speculatiokat lát. Ő részéről, enged a’ szászok óhajtásának, légyen bitek szerént. L Legyen, mint akarják ’s mind a’ három nemzet téressék­ viszsza, az unió előtti állapotra, megmarad ekkor is a' ma­gyar aristocratia, ’s­ a’ székelység nemesi kiváltsága, mert ezek unió előttiek, de más sorsa lesz ám a' Szász nemzetnek , ’s universitásának mely a’ magyarok el­leni mozgalmakat előidézte, mivel e’ nem­zet mostani állása, az unió eredménye, . . . Mindezeket jól megfontolva, Alsófejér me­gye át iratát, nem csak hogy pártolja , hanem ehez hozzá csatoltatni kívánja , hogy: a' Szász nemzeti gyűlés, mely csupa m éls­e­b­b v­i­t­e­l­i törvényes körén túl menve, az más két nemzet rovására, új tör­­vényekelyhoz, zaboláztassék. A’ h­o­n­i­s­m­e­r­­tető, ’s más ilyszerü szász gyűlések­ből mindenütt, magyarellenes mozgalmak tör­ténnek— betiltassanak. Ezen, kissé siket hangon mondott, azon­ban még is elég lelkes beszéd után, főtiszt­i méltósága, a' helyeslő RR-hez így szollott: ,,Tekintetes nemes RR ! Bátran fel merem tenni, hogy: az egész nemes szász nemzet között alig lehetne 10—12 szász atyafira ta­­nálni, kik a­ magyar nemzetiség rovására — a­ szász nemzetiség mellett,— ilyen ábrándos tulságban harczolnának. Ugyan tekintetes ne­mes RRek! egy két ember hibájáért, egy egész békés nemzet diplomatikai boldog ál­lását— mely békében ’s háborúban, öröm­ben ’s bánatban, mindenkor rokon részvéttel osztozott velünk— egybefürettelni óhajtjuk-é? Távul légyen, az a' nemes székely nemzet jellemével egybe nem fér. Bocsánat a* hű­n­­hödőknek is. Úgy hiszem, semmi annyira nem fájna nekünk is, mintha, a’ velünk egy házban lakó valamelyik rokonnemzet, ilyes­mit lenne, csak egynéhánynak huniért elle­nünk; soha se akarjuk hát másoknak is azt, mit nem akarnánk magunknak. Gondolom hog­y e‘ tárgyat érdeklőleg, megnyugosznak a' tekintetes nemes RR abban, miszerint a* felséges királyi l’ökormányhoz letendő fel­iratban, Alsószíjérmegye határozata pártolásá­val megelégesznek; országgyűlési követjeiknek pedig, utasításul adandják, hogy: az idegen népek bévándorlásáról hozandó törvény­ja­vaslat alkalmával, minden az et tárgyat érdek­lő sérelmeket tárgyalás alá bocsássák.“«. Helyes kiáltatott. B —s is ilyen módon véle­ményezett, Szanyi, jónak látja a’ hero­­statusi dicsösséggel ékesített Roth tudorra nézve a' o nt e us 11 e e t u 11 e e s“ eh'

Next