Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-09-12 / 73. szám

A­g­y­i­tv 11 é­s a m­o­s­t­o­r • A síóujfokon lé­vő tárgy érdemére nézve pártolom 11un­yad­­mösty0 t. követ­jének indítványát, azon m­ódo­sitással, melyet Forrás-vid. követje indítvá­nyozott a/, olyan atyákra nézve, kiknek egy itj már katona, több­ gyermeke sorsvonás a­­l­t ne vétessék. Inditványoz­tatott itt még a’ nemes ember cselédeinek sorsvonás alóli ki­vétele, de ezt nem pártolom. — Valósággal sajnosan tapasztaltuk, hogy tegnap létetett egy indítvány, melyet én részemről igen is­­ óhajtottam volna, hogy ő­ teremben most ne­m hangzott volna , ’s ez a’ nemességnek sors-­­ vonás út­jani katonáskodása a’ sor ezredek­­i­ben. — T. UK a’ mi országunknak van egy­­ állománya, melyben az aristocrat­iai elem a’­­ democráliai elemmel 700 éveken keresztül meg- f­­ért egymás mellett és ezek igen különböző ■ elemek. Az aristocratáknak meg vannak ki- . váltságai, melyet ők a’ Trip. I. K. O . e­.i- j me mellett az insurrectionalis kötelesség mel­­­­lett használtak. A­’ democrat­iai résznek meg­­ vannak köteleztetései. És az unionis jurámen-­­ tum az, mi mindnyájunkat kötelez, hogy egy- ! más mellett békességben , mint atyáink él-­­ jüink és az egymástól eltérő kiváltságokat re- t spectáljuk. — Mindenki intézvényében meg-­­ lehet vannak hi­ányok, melyeket részint az idő már csonkított, s igy vannak insurrecti­­­­onalis törvényeinkben is;­­ megvallom, hogy­­ most, a’ mi insurrectionk nem nagy szerepet ’ játszik egy táborozáskor, de voltak oly idők, midőn tökéletesen meglelek magáért, most nincs azon idő, miért is adjunk hálát az Is­tennek és felséges uralkodó házunknak. E­­zek nézeteim, és azért, hogy egyikü­nk kivált­sága másikunknak sze­met szúr, legyünk mél­tányosak, ezekből kiindulva nyilvánítom hogy magos Donáth Sándor úr által tett nyilatko­zatot pártolom. Elnök: Tárgyaljuk a' kérdésnek azon ágát, mely szőnyegen van, mi a’ nemesség katonáskodását illeti, az bőven meg van vi­tatva, ámbár nincs napirenden, a’ kölcsönös felelgetések megvoltak és ha csak ugyan nem kivannak a* t. RR lemondani szavaikról, mél­­tóztassanak csupán csak a’ tárgyról szólam. Kézdi-vásárhely k: Én szorosan a’ tárgyhoz kívánom magamat tartani. A'sző­nyegen lévő törv.czikkre nézve Hunyad­ m. L. követjének előterjesztését azon módosítással ’s megjegyzésekkel, melyeket Doboka­ m. t. főispánja ’s később közügyigazgató úr tett pártolom. Egy k. h. és tart. biztos: A’köze­lebbi ülésen a’ szőnyegen lévő utasitás 14-k pontjának módositására nézve ugyan szót emeltem vala, de koránt sem azért, hogy ma­gamnak vagy másnak kertészlegényt szerez­zek, avagy forintos dufla süveg­es gyolcs­ingnek és csizmának viselésétől valakit el kí­vántam­ volna tiltani, hanem szót emeltem­ a­­zért, mivel arra az 171­5-1­­­5. törv.czikk ál­tal jogosítva találtam magamat, valamint szin­tén ő Felségének k. kir. leirata által is, mely hivatkozik az 1810 ki utasításra; midőn azon­ban én ezeket a’ tárgy siettetése tekinteté­ből ez szerint röviden nyilvánítom, távol va­gyok attól , hogy a’ t.­R. többségének, az én egyes véleményemet nyakára erőszakol­jam. Én a' többség nézetének szívesen hó­dolok, csupán csak azt kívánom kiemelni, hogy ez tehát a’ nemesi RP-nek e' jelen or­szággyűlésen egy újabb áldozata, melyet a’ haza oltárára letesz. Avagy talán ezt még tagadhatja is valaki? de miképp lehetne ta­gadni azt­­. RR és RR, midőn tudjuk, hogy az urbér által, a’ nemesi osztály irányában immár meg van szabva, hogy a’ nemes azon földért, melyet vérével, vagy verejtékével szer­zett, csupán ennyit vagy amannyit kívánhas­son és többet annál ne ! És ez történik akkor, midőn a kiváltságos városokra nézve, sen­kinek még eszébe sem jutott meghatározni, hogy birtokaiért minő haszonbért követelhes­senek, avagy az eddigin kivü­l valamely új teher rovassék reájok. Ez történik akkor, mi­dőn a’ nemesség a' maga, igen sokakra illő­ség mondhatni, nem felesleges kenyerét, mint egy megoszsza úrbéresével és midőn ehet, járul ezúttal meg az is, hogy azon nemesi osztályt, mely ezen áldozatot tette, k­­i vala­ha, most már a’ robotnak tetemes leapadá­sa miatt mindennapi élelme megszerezheté­­serrt legszükségesebbé vált cselédét is kenyér­­kereső ekéje szarva mellül közre szenteli. — Ezeknek és annak is előrebocsátása után, hogy ez ügyeimet és méltánylást érdemel, önként következik, hogy azon crim­inalio, mi­szerint a* nemesi osztály közre semmit nem tett volna, teljességgel meg nem állhat és me­rő alaptalan! Egyébiránt bátor vagyok figyel­meztetni a* t. Éiet arra is, hogy akkor mi­dőn a nemesi osztály ennyire oly készakar­va nyújtotta jobbját , ne kénszerítsü­k , hogy egész magát is oda adja, mert Erdély insti­­tut­ioja monarchico-aristocratisch, mit az egye­sületi hit szentsége ellenére, bántani nem le­het, nem szabad!! És Szeben­szék követje által tegnap előadottakra nézve elnök ö­nmaga által újból és ismételve felszólít látván, hogy ki ne térnénk, ezúttal is elhallgatok és a­ kö­­vet úr által mondottakra nézve jelenleg sem teszek semmi észrevételt, bárha, mint teg­nap is mondom lennének fontos észrevétele­im, de elhallgatok, mondom azért is, mert már többen mind törvényből, mind a’ poli­tico szempontjából eléggé felfejtették azon indítványnak helytelenségét. Végre mivel sok­szor hallottam itt azt, hogy várjunk mert ne­­kü­nk lesz egy jobb jövőnk és van egy ely­­siumunk, engedjék­ meg az­t. Ra ezennel még azt nyilvánít­hatnom, hogy nekem is van egy elúziumom és ez a­ kölcsönös bizalom orszá­gának eljövetele ! Munkáljunk tehát közaka­rattal a­ közre, de azért még­is, ha valaki­nek tőlünk eltérő nézetei lennének, vagy az ősi institultokhoz csak óvatosan ki van nyúl­ni, ne állítsuk­­előre azt, mintha közre sem­mit is tenni nem akarna. K­ö z é p s z o l n o k - m. k . Kötelességem volna mint nemesség képviselőjének Szeben­­szék követje által előadattakhoz szólani, de miután k. hiv. Nagy József úrnak óvását ma­gamévá lettem és aláirtam­, szükségfeltllinek látom és e’ tárgyról többet nem szólok, a’ szőnyegen lévő §-ra nézve, az véleményem, hogy az egészet a’ rendszeres bizottmány ja­vaslata szerint pártolom, minden módositás nélkül. Egy kir. t á b. ülnök: Nem elégsé­ges a’ szőnyegen lévő tárgyra nézve csak annyit kijelentenem, hogy as I­unyad-megye nyilatkozatához csatlakozom, mivel másfelől is tétet­ek arra nézve módosítások, melyek­ről hallgatni nem lehet. így p. o. mondatott az, hogy a' katonasághoz bé ne soroztassa­­nak a' conventionalus cselédek, taníttatott mesteremberek 's ezen eszme az önzés szem­pontjából megrovatott, ’s azon tulságosságra vitetett, hogy ez azt foglalná magában, hogy ezen túl a­ nemesség ingyen szolgáltatni kí­vánná magát. T. RR! Ha ezen eszmének eredetét vizs­gáljuk , törvényesnek, méltányosnak is talál­juk; mert 1751 -béli „53. 54 dik“ törvények mondják : ,,hogy metallurgi et dominorum­ terrestrium domestici ne inviti ad militiam adigantur! Hát ezen törvények kerete óta a­ nemesség magát, szolgáinak a'katonáskodás­ra l­é nem joghatásáért ingyen szolgáltatta-é? Feleljenek meg maguk, kik ezen kivánságot oly túlságosnak találják. — Avagy nem tud­ják­­ maguk megmagyarázni azon patriarha­­lis viszonyból, mely eddig földesúr és úrbé­rese között létezett? — ’S fontoljuk­ meg, mikor szegény embernek 4 — 5 apró árvája elmarad kicsiny korában ’s azokat egy vagyo­nosabb házába viszi 's azok közzü­l egyiket szolgájának felneveli, mást mesterségre költ­ségesen taníttatja 's ezáltal életenödot nyújt n­ekie, nem érdemel e méltánylatot ? — *S oly szembeszökő-e ezen 1751-ben hozott törvény­­czikknek oka és czélja. Ne legyünk tek, he annyira elfogultak, ne gyanítsunk minden­kor mindenben roszal, mert hányszor első tekintet­tel ki nem tűnő indoknak, még he­lyesebb c­­elja rejlik. Ezen szempontban is, valamint az indítványozó maga is nem én­­­k­elte a’ katonaság sorozása elöl helytelenül befogadott udvari cselédekre a' kivételt: Úgy maguk a’ tek. Ennek igazságossága meg nem engedheti azt, hogy az árvaságból úgy lehet elhalástól vagy elnyomorodástól meg­mentett ’s éveken keresztül költséggel felne­velt és mesterségre landolt szolgát, elsoroz­­tatni engedje , magam is az ilyeneket az I 8 I­I -ben költ regularivum punctumok értel­mében a* gazdáknál meghagyatni méltánylom. Vízakna követsenek küldői nevében tett kí­vánatéra, kik a’ só vágásáért kiváltságokat nyertek, ad analogiam milallur­gorum az 1735- diki törvényezikk nyomári, hogy a* bétoro­­zás terhében könnyebbít­hessenek , kelletik ki­jelentenem, hogy oly nagy a’ külüm­bség a' só­vágás és bányászat között, hogy a’ két kere­set módját egybehasonlítani ne­m­ lehet, ezért az említett követ úr kivonatát nem méltány­lom. A’ sóvágás naponta bért bizonyost ad , nem úgy a' bányászat, 's éppen azért ren­deltek törvényeink csak is a bányászoknak nem pedig a’ sóvágóknak is javadalmakat, melyekből őket kivetkeztetni nem akarom, ’s csudálkoznom­ kell ki ezeket, sze­gényeket e­­zen kicsiny alkotmányos sánczból is ki akar­ná szorítani. — A ki az erdélyi bányászok­nak csekély korlátait is sokalja, merem mondani: h '­gy Erdélynek status oeconomiá­­jába talán soha belé sem gondolt. Ha Erdélynek a' fels. uralkodó ház kor­mánya alatt másfé század alatt keletkezett törv.czikkeit vizsgálom, az ország vagyonos­­ságára vonat­kozó legfont­osabbaknak az 1755- béli bányászati törv.czikket találom. T.­RR ! Erdélynek kincse érezhegye­­inkben rejlik, az a’ hitem, az a' meggyőző­désem, hogy Erdélynek dicső jövendőit, nem a’ vizeinkre alkalmazhatatlan gőzösök , nem a’ hazánkhoz mentői inkább közelítő, de ha keresztül hazánkon a’ tengerig nem vonós, mentői közelebb jövő , annál inkább minket szegényitendő vasút — nem a' léte­­sithetetlen gyárok, hanem a' honunkban oly gazdagon álló érezhegyeknek, ért­elmesebb és több kezekkel neveltetésük virágoztathatnák­ fel az országot. — Igent. Az az a' hitem, hogy mi magunk j­­ön erőnkön , a’ bányáknak helyesebb, értelmesebb növelése által eljut­hatnánk bizonyosabb vagyonosságra, mint más bár­melyik országa Európának , de ez ne­künk eszünkbe sem jut, hanem idegen or­szágok mintája szerint való működésre for­dítjuk eszünket, erőnket és lelkünket, ho­lott feltalálhatnék itt­honunkban, és ennek akadályaira nem­ szolgál a’ kiváltságos osz­tály. Mi a' korszellem kívánatának megfelel­teknek találjuk magunkat,ha arról beszélhetünk, miképpen a’ kiváltságosoknak levetkeztetésé­­vel, a­ hon fényes , gazdag és boldog lesz. Mennyit nem lehetne erről még mondani , de viszszatérek a­ tárgyra. A­ rendszeres bizottmány által kifejez­tetni látom, hogy a­ katonaság alá sorozan­­dók között kihagyandókat is ajánl. Én is bátorkodom azoknak sorából kihagyandóknak ajánlani, az egész törcsvári uradalom népes­ségét és pedig törvényesség és méltányos­ság szempontjából. Ugyan is azon uradalom a’ törvények értelmében azon feltétel alatt adatott, hogy a’ határszélek általok 's éret­tük őriztessenek, e’ pedig oly teher, hogy a' szélek őrzésére is a’ sorkatonaságban szolgálatra is szor­d­anul igazságtalanság volna. Gondolom, a m­aj szász nemzet er­re fog­ja megjegyezni, hogy ezt csak igy per tan­­gentem et incidens czélra vezetni nem le­het, de azt nem tagadhatja, hogy ennek igy kellenek lenni, mert contractus ad impletis coedilionibus tantum est observandus és ha az igazságos felség a’ szegény székely nem­zetnek azon elviselhetetlen terheit megtekinti, hogy ó­ másnak jószágot milyen Törcsvára ’s a' revindicalt havasokat őrizi incompelen­ 4.VI

Next