Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-09-12 / 73. szám
Agyitv 11 és a mostor • A síóujfokon lévő tárgy érdemére nézve pártolom 11unyadmösty0 t. követjének indítványát, azon módositással, melyet Forrás-vid. követje indítványozott a/, olyan atyákra nézve, kiknek egy itj már katona, több gyermeke sorsvonás alt ne vétessék. Inditványoztatott itt még a’ nemes ember cselédeinek sorsvonás alóli kivétele, de ezt nem pártolom. — Valósággal sajnosan tapasztaltuk, hogy tegnap létetett egy indítvány, melyet én részemről igen is óhajtottam volna, hogy ő teremben most nem hangzott volna , ’s ez a’ nemességnek sors- vonás útjani katonáskodása a’ sor ezredekiben. — T. UK a’ mi országunknak van egy állománya, melyben az aristocratiai elem a’ democráliai elemmel 700 éveken keresztül meg- fért egymás mellett és ezek igen különböző ■ elemek. Az aristocratáknak meg vannak ki- . váltságai, melyet ők a’ Trip. I. K. O . e.i- j me mellett az insurrectionalis kötelesség mellett használtak. A’ democratiai résznek meg vannak köteleztetései. És az unionis jurámen- tum az, mi mindnyájunkat kötelez, hogy egy- ! más mellett békességben , mint atyáink él- jüink és az egymástól eltérő kiváltságokat re- t spectáljuk. — Mindenki intézvényében meg- lehet vannak hiányok, melyeket részint az idő már csonkított, s igy vannak insurrectionalis törvényeinkben is; megvallom, hogy most, a’ mi insurrectionk nem nagy szerepet ’ játszik egy táborozáskor, de voltak oly idők, midőn tökéletesen meglelek magáért, most nincs azon idő, miért is adjunk hálát az Istennek és felséges uralkodó házunknak. Ezek nézeteim, és azért, hogy egyikünk kiváltsága másikunknak szemet szúr, legyünk méltányosak, ezekből kiindulva nyilvánítom hogy magos Donáth Sándor úr által tett nyilatkozatot pártolom. Elnök: Tárgyaljuk a' kérdésnek azon ágát, mely szőnyegen van, mi a’ nemesség katonáskodását illeti, az bőven meg van vitatva, ámbár nincs napirenden, a’ kölcsönös felelgetések megvoltak és ha csak ugyan nem kivannak a* t. RR lemondani szavaikról, méltóztassanak csupán csak a’ tárgyról szólam. Kézdi-vásárhely k: Én szorosan a’ tárgyhoz kívánom magamat tartani. A'szőnyegen lévő törv.czikkre nézve Hunyad m. L. követjének előterjesztését azon módosítással ’s megjegyzésekkel, melyeket Doboka m. t. főispánja ’s később közügyigazgató úr tett pártolom. Egy k. h. és tart. biztos: A’közelebbi ülésen a’ szőnyegen lévő utasitás 14-k pontjának módositására nézve ugyan szót emeltem vala, de koránt sem azért, hogy magamnak vagy másnak kertészlegényt szerezzek, avagy forintos dufla süveges gyolcsingnek és csizmának viselésétől valakit el kívántam volna tiltani, hanem szót emeltem azért, mivel arra az 1715-15. törv.czikk által jogosítva találtam magamat, valamint szintén ő Felségének k. kir. leirata által is, mely hivatkozik az 1810 ki utasításra; midőn azonban én ezeket a’ tárgy siettetése tekintetéből ez szerint röviden nyilvánítom, távol vagyok attól , hogy a’ t.R. többségének, az én egyes véleményemet nyakára erőszakoljam. Én a' többség nézetének szívesen hódolok, csupán csak azt kívánom kiemelni, hogy ez tehát a’ nemesi RP-nek e' jelen országgyűlésen egy újabb áldozata, melyet a’ haza oltárára letesz. Avagy talán ezt még tagadhatja is valaki? de miképp lehetne tagadni azt. RR és RR, midőn tudjuk, hogy az urbér által, a’ nemesi osztály irányában immár meg van szabva, hogy a’ nemes azon földért, melyet vérével, vagy verejtékével szerzett, csupán ennyit vagy amannyit kívánhasson és többet annál ne ! És ez történik akkor, midőn a kiváltságos városokra nézve, senkinek még eszébe sem jutott meghatározni, hogy birtokaiért minő haszonbért követelhessenek, avagy az eddigin kivül valamely új teher rovassék reájok. Ez történik akkor, midőn a’ nemesség a' maga, igen sokakra illőség mondhatni, nem felesleges kenyerét, mint egy megoszsza úrbéresével és midőn ehet, járul ezúttal meg az is, hogy azon nemesi osztályt, mely ezen áldozatot tette, ki valaha, most már a’ robotnak tetemes leapadása miatt mindennapi élelme megszerezhetéserrt legszükségesebbé vált cselédét is kenyérkereső ekéje szarva mellül közre szenteli. — Ezeknek és annak is előrebocsátása után, hogy ez ügyeimet és méltánylást érdemel, önként következik, hogy azon criminalio, miszerint a* nemesi osztály közre semmit nem tett volna, teljességgel meg nem állhat és merő alaptalan! Egyébiránt bátor vagyok figyelmeztetni a* t. Éiet arra is, hogy akkor midőn a nemesi osztály ennyire oly készakarva nyújtotta jobbját , ne kénszerítsük , hogy egész magát is oda adja, mert Erdély institutioja monarchico-aristocratisch, mit az egyesületi hit szentsége ellenére, bántani nem lehet, nem szabad!! És Szebenszék követje által tegnap előadottakra nézve elnök önmaga által újból és ismételve felszólít látván, hogy ki ne térnénk, ezúttal is elhallgatok és a követ úr által mondottakra nézve jelenleg sem teszek semmi észrevételt, bárha, mint tegnap is mondom lennének fontos észrevételeim, de elhallgatok, mondom azért is, mert már többen mind törvényből, mind a’ politico szempontjából eléggé felfejtették azon indítványnak helytelenségét. Végre mivel sokszor hallottam itt azt, hogy várjunk mert nekünk lesz egy jobb jövőnk és van egy elysiumunk, engedjék meg azt. Ra ezennel még azt nyilváníthatnom, hogy nekem is van egy elúziumom és ez a kölcsönös bizalom országának eljövetele ! Munkáljunk tehát közakarattal a közre, de azért mégis, ha valakinek tőlünk eltérő nézetei lennének, vagy az ősi institultokhoz csak óvatosan ki van nyúlni, ne állítsukelőre azt, mintha közre semmit is tenni nem akarna. Kö z é p s z o l n o k - m. k . Kötelességem volna mint nemesség képviselőjének Szebenszék követje által előadattakhoz szólani, de miután k. hiv. Nagy József úrnak óvását magamévá lettem és aláirtam, szükségfeltllinek látom és e’ tárgyról többet nem szólok, a’ szőnyegen lévő §-ra nézve, az véleményem, hogy az egészet a’ rendszeres bizottmány javaslata szerint pártolom, minden módositás nélkül. Egy kir. t á b. ülnök: Nem elégséges a’ szőnyegen lévő tárgyra nézve csak annyit kijelentenem, hogy as Iunyad-megye nyilatkozatához csatlakozom, mivel másfelől is tétetek arra nézve módosítások, melyekről hallgatni nem lehet. így p. o. mondatott az, hogy a' katonasághoz bé ne soroztassanak a' conventionalus cselédek, taníttatott mesteremberek 's ezen eszme az önzés szempontjából megrovatott, ’s azon tulságosságra vitetett, hogy ez azt foglalná magában, hogy ezen túl a nemesség ingyen szolgáltatni kívánná magát. T. RR! Ha ezen eszmének eredetét vizsgáljuk , törvényesnek, méltányosnak is találjuk; mert 1751 -béli „53. 54 dik“ törvények mondják : ,,hogy metallurgi et dominorum terrestrium domestici ne inviti ad militiam adigantur! Hát ezen törvények kerete óta a nemesség magát, szolgáinak a'katonáskodásra lé nem joghatásáért ingyen szolgáltatta-é? Feleljenek meg maguk, kik ezen kivánságot oly túlságosnak találják. — Avagy nem tudják maguk megmagyarázni azon patriarhalis viszonyból, mely eddig földesúr és úrbérese között létezett? — ’S fontoljuk meg, mikor szegény embernek 4 — 5 apró árvája elmarad kicsiny korában ’s azokat egy vagyonosabb házába viszi 's azok közzül egyiket szolgájának felneveli, mást mesterségre költségesen taníttatja 's ezáltal életenödot nyújt nekie, nem érdemel e méltánylatot ? — *S oly szembeszökő-e ezen 1751-ben hozott törvényczikknek oka és czélja. Ne legyünk tek, he annyira elfogultak, ne gyanítsunk mindenkor mindenben roszal, mert hányszor első tekintettel ki nem tűnő indoknak, még helyesebb celja rejlik. Ezen szempontban is, valamint az indítványozó maga is nem énkelte a’ katonaság sorozása elöl helytelenül befogadott udvari cselédekre a' kivételt: Úgy maguk a’ tek. Ennek igazságossága meg nem engedheti azt, hogy az árvaságból úgy lehet elhalástól vagy elnyomorodástól megmentett ’s éveken keresztül költséggel felnevelt és mesterségre landolt szolgát, elsoroztatni engedje , magam is az ilyeneket az I 8 II -ben költ regularivum punctumok értelmében a* gazdáknál meghagyatni méltánylom. Vízakna követsenek küldői nevében tett kívánatéra, kik a’ só vágásáért kiváltságokat nyertek, ad analogiam milallurgorum az 1735- diki törvényezikk nyomári, hogy a* bétorozás terhében könnyebbíthessenek , kelletik kijelentenem, hogy oly nagy a’ külümbség a' sóvágás és bányászat között, hogy a’ két kereset módját egybehasonlítani nem lehet, ezért az említett követ úr kivonatát nem méltánylom. A’ sóvágás naponta bért bizonyost ad , nem úgy a' bányászat, 's éppen azért rendeltek törvényeink csak is a bányászoknak nem pedig a’ sóvágóknak is javadalmakat, melyekből őket kivetkeztetni nem akarom, ’s csudálkoznom kell ki ezeket, szegényeket ezen kicsiny alkotmányos sánczból is ki akarná szorítani. — A ki az erdélyi bányászoknak csekély korlátait is sokalja, merem mondani: h 'gy Erdélynek status oeconomiájába talán soha belé sem gondolt. Ha Erdélynek a' fels. uralkodó ház kormánya alatt másfé század alatt keletkezett törv.czikkeit vizsgálom, az ország vagyonosságára vonatkozó legfontosabbaknak az 1755- béli bányászati törv.czikket találom. T.RR ! Erdélynek kincse érezhegyeinkben rejlik, az a’ hitem, az a' meggyőződésem, hogy Erdélynek dicső jövendőit, nem a’ vizeinkre alkalmazhatatlan gőzösök , nem a’ hazánkhoz mentői inkább közelítő, de ha keresztül hazánkon a’ tengerig nem vonós, mentői közelebb jövő , annál inkább minket szegényitendő vasút — nem a' létesithetetlen gyárok, hanem a' honunkban oly gazdagon álló érezhegyeknek, értelmesebb és több kezekkel neveltetésük virágoztathatnák fel az országot. — Igent. Az az a' hitem, hogy mi magunk jön erőnkön , a’ bányáknak helyesebb, értelmesebb növelése által eljuthatnánk bizonyosabb vagyonosságra, mint más bármelyik országa Európának , de ez nekünk eszünkbe sem jut, hanem idegen országok mintája szerint való működésre fordítjuk eszünket, erőnket és lelkünket, holott feltalálhatnék itthonunkban, és ennek akadályaira nem szolgál a’ kiváltságos osztály. Mi a' korszellem kívánatának megfelelteknek találjuk magunkat,ha arról beszélhetünk, miképpen a’ kiváltságosoknak levetkeztetésével, a hon fényes , gazdag és boldog lesz. Mennyit nem lehetne erről még mondani , de viszszatérek a tárgyra. A rendszeres bizottmány által kifejeztetni látom, hogy a katonaság alá sorozandók között kihagyandókat is ajánl. Én is bátorkodom azoknak sorából kihagyandóknak ajánlani, az egész törcsvári uradalom népességét és pedig törvényesség és méltányosság szempontjából. Ugyan is azon uradalom a’ törvények értelmében azon feltétel alatt adatott, hogy a’ határszélek általok 's érettük őriztessenek, e’ pedig oly teher, hogy a' szélek őrzésére is a’ sorkatonaságban szolgálatra is szordanul igazságtalanság volna. Gondolom, a maj szász nemzet erre fogja megjegyezni, hogy ezt csak igy per tangentem et incidens czélra vezetni nem lehet, de azt nem tagadhatja, hogy ennek igy kellenek lenni, mert contractus ad impletis coedilionibus tantum est observandus és ha az igazságos felség a’ szegény székely nemzetnek azon elviselhetetlen terheit megtekinti, hogy ó másnak jószágot milyen Törcsvára ’s a' revindicalt havasokat őrizi incompelen 4.VI