Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-01-14 / 4. szám
íichousvarli.Csütörtök jun. A 1-n 1944. ERDÉLYI HÍRLAP. FigycIllICZÍCICS- A' beállott új évi előfizetésnek béküldését hová hamarább tisztelettel kérjük. Az országgyűlési vitatásokat valamint azoknak eredményét gyorsírói segítséggel közölvén, azokban a’ lehető serénységre és pontosságra ügyelni főtörekvésünk lesz. Félévi diji: hat rtt ezüstben. Szerk. ERDÉlLY ÉS MAGYARORSZÁG. Beiktatási illktepélly. A’ mint a’ bécsi hivatalos lap jan. 3-a jelenti, az elötli napon u. m. január. 2-n szombaton történt ujonan kinevezett erdélyi kir. udv. cancellár b. Józsika Sámuel úr ö excjának e’ fényes hivatalába innepélyesen béigtatása, mikor ö exczja az udvarnál a rendes szolgálati esküt ö csász. és apost. kir. Felsége kezébe letenni szerencsés volt. A’ mint ö exczja szokott pompával és kísérettel vitetett fel a’ cs. udvarba, úgy hasonló módon oda viszszatérvén, a cs. k. első főudvarmester helyettese és fókamarás gr. Dietrichstein Moricz úr által az erdélyi kir. udv. cancellariába bévezettetett — hol nem csak a’ testvérhoni kir. udv. cancellária tagjai , második udv. főcancellár gr. Apponyi György úr ő exczja vezérlése alatt, de számos főrangu és előkellő hazafiak és vendégek jelenléte is diszesité a’ nagy innepet— ’s a' béigtató gróf és biztos úr udv cancelair ő exczját az érd. udv. cancellaria egész személyzetének mint jövendő fejeket és elöljárójukat innepélyesen bémutatta, mely alkalommal valamint a’ béigtató udv. biztos és gróf úr, jeles beszédet tartott, úgy kir. udv. cancellárunk ő exczja is azon magas székét — melyre erdős kis honunk jövendő boldogságára a’ haza birodalmát szentesitő kir. kegyelem által emeltetett — hasonlólag lelkes beszéddel fogla rá—el. Áldás kisérje ő exczja közhasznú munkásságát ! ICinevezGSOJi, Erdélyi k. bányász törvényszéki ülnök Császár Zsigmond kir. tartományi bányász-biróvá és bányász-tanácsnokká mozdittatott elő. Czinege József károlyfejérvári királyi pénzverő háznál toll vivő-gyakornok, ugyanottani szertárnokká neveztetett. A’ coli sérvativ ügy, az erdélyi partok és a’ haladás. +) II) Párbeszédek egy Öreg táblabiró s ennek unokaöcscse köztt. B. Kedves uram bátyám ! óhajtva vártam a’ mai napot, mivel a’ közelebbi alkalomkor nekem egy nagy ’s az én elveim gy tizedelmét napfény világosan hirdető állításomat maga részéről is ráhagyá, ’s így igaznak állitá, hogy t. i. az erdélyi aristokratzia az ellenzéki padon ül— már pedig birtok gazdagság, ész, miveltség, szóval minden szellemi és anyagi elsőség az arisztokratziána van, e*z érint a’ közügyek vezetése ná-D Szerkesztő sajnosan értette, hogy az első s bevezetésül szolgáló párbeszéd ez évi i-ső számban sok különös ítéletekre, féreértésekre ' sőt gyanúsításokra is adott alkalmat, azért tisztelettel ken a' t. ez. olyasokat, méltoztassanak e több számokon keresztül folyó párbeszédek végét bévárni, '8 ítéletüket addig meg azok béfejezve lesznek, felfüggeszteni. Szerk. ' lünk a' szabadelmű, az az jó hazafiaktól fiagg, kiknek kezében van minden befolyás központosává. Q. e. d. Ugyé kedves bácsikám ? A. Q. e. d. hogy te nyargassz, ’s elment az eszel. De öcsém „nem oda Buda!“ ( Tudod, hogy a* múlt alkalomkor sietve kellett birtokos társamhoz menni, én várakoztatni magam után senkit sem szeretek — 's azért ha fellengő és szellemes beszédedre nem igen ügyelve rá is hagytam vagy inkább utánad mondtam azon állításodat, hogy az erdélyi aristokratzia az ellenzéki padon ül— ebből azt következtetni, hogy én is ily balga meggyőződésben lennék — öcsém még egy nyargalótól, egy erdélyi ultrától is sok volna. A poniori fit denominatio— ’s még ez is azon állításra nézve felette nagy megszorítást szenved. Öcsém, még 1331 -b — a mint te nevezed azon dicső korszakban — sem volt igaz, a’ mikor szinte az egész erdélyi politikai világ szédelgeti— a vágtatva haladás ez arany korában, midőn őszibe borult, külömben értelmes embereket lehetett mint szélkergetöket látni,s veletek versenyezve nyargalni az utópiai ábrándok országa felé,— mondom még akkor sem volt igaz: hát ma, mikor hála az egeknek sok ember kiábrándult, 's számosan őszökre térve titeket politikai kengyelfutókat oda hagytak , hadd fussatok amig tetszik— hogy lehetne hinni és mondani, hogy, az erdélyi arisztokrátzia az ellenzéki padon ül? B. Igen, de jól emlékezem, hogy uram bátyám a’ múlt alkalommal ezt világosan mondotta, ’s állításomat igazolta, sőt azon körülményt az Erdélyt sajtoló egyik nagyobb csapásnak is láttatott tartani. A. Hogy te öcsém! azt mondtad, mondod és hiszed— ez igen természetes, — te ellenzéki rózsaszínben látsz mindent; a' szabadelmü honboldogitók nagyitó-üvegén keresztül nézel mindent , ’s igy a’ prílisök előtted elefánti nagyságban áll: de azért, hogy én akkor indulófélben és egyébre gondolva eszelős mondásodat könnyűszerrel jóváhagyni láttatom — ne gondold, hogy azt valóban úgy értettem volna. Hogy az erdélyi arisztokráczia egy nagy és nevezetes része cselekvőleg vagy szenvedőig, az ellenzéki párthoz csatlakozott, számos főrangúak, elökellők, születéssel, gazdagsággal kitűnők, nagy befolyással bírók, a’ kormányellenes felekezet zászlója alá esküdtek, hogy feledve azon rendíthet ellen igazságot, miszerint az arisztokrátzia támasza a’ monarchiának 's ennek viszont fényt, tartósságot és erőt az arisztokrátzia ád — nyargaltak oly czél felé— melynek elérése sem nekik valódi, s a maradék háláját biztosító dicsőséget nem szerzett, sem a’ hazára áldást és idvet nem árasztott,— ez öcsém mind igaz: derei azon állításodat illeti , hogy a’ conservativ párt a’ hivatalbelieken 's igy a' kormány lekötelezettjein kivül kevés nevet tudna mutatni, mely a másik oldalon ülő urakkal az öszvehasonlitást ki állaná — ezt én kereken és magyarul, nem igaznak nyilvánítom. Sőt inkább számos derék ’s minden elsőséggel biró hazafiak vannak a’ conservativ részen is, midőn másfelől ha egyenként felszámlálnák az értelmesek véleményét, kivált a' nemesség közép osztályában, akkor látnád-meg, hogy ti nyargalva haladók éppen nem oly szerfelett nagy számmal vagytok, 's a’ számszerinti többség minden bizonynyal a’conservativ párt részére itne ki.— Azért, hogy te az erdélyi aristokratziát in mássá az ellenzéki padra ülteted, ez öcsém a te szádba ugyan illik, mint többb hasonló ellenzéki nagy dicttok, hogy ,,az 1838-ki országgyűlés a’ végrehajt! hatalom túlsúlyát megtörte“ ,,a’ kormány önkénye ebbe gátat vetett“ (helyesebben mondva, liberális önkénynyel e’ szegény hazát csakugyan elárasztotta) a’ szabadság hajnalát felderítették*4. (ha t. i. szabadság azt tenni, a’ mi sem a’ politikai, sem az erkölcsi törvények szerint nem szabad, 's inkább zabolátlanságra vetemedésnek nevezhető)) ’s a't, de ezek közzlts egyik csak olyan igaz, mint a’ másik, 's hidd el öcsém! a’ valóság és gyakorlati élet, éppen ellenkező képet mutat , mint a milyent te az ellenzéki működésről rajzolsz. B. Hogyan kedves uram bátyám? Nem a’ bátyámtól 's conservativ barátjából annyira gúnyolt ellenzék uralkodik-é — igen kicsi kivétellel— majd minden magyar és székely törvényhatóságban? Nem az ellenzék határoz-é a' közgyűléseken ? Nem az történik a'legtöbb megyei zöld asztalnál— 's egyebütt is— mit a’ szabadelmü lelkes hazafiak elvégeznek ? Szóval, a haza egész közigazgatásában nem érezhető az ellenzéki akarat, tetszés, befolyás? és nem... A. stagil hévvel lictté rágja öcszse beszédét. De már ez öcsém! valóban igaz; sajnosan kell megvallanom, hogy az ellenzéki akarat, működés e’ haza egész jelen sorsában csakugyan látható, sírt kézzel fogható — ez valóban úgy van ! E’ dicsőségét az erdélyi úgynevezett ellenzék, magának kivívta— de hát a haszon öcsém hol van? ,,Aisi utile quodeceris, stulta est gloria !“ Régen mondotta ezt Phaedrus, de ma is igaz.— Hogy mióta az ellenzéki túlsúly következtében a’ megyék nagyobb részint a' kormány ellen szegülő, azzal dnczoló állásba tették magukat, jelesen a' tiszt újítás ügyében az engedelmességet attól megtagadták, ’s a’ szerencsétlen három és kilencz feletti kopár és csömörig unalmassá vált czivodással, azt kivéték, hogy a' megyei tisztségek a’ kormánynak szóval engedelmességet ígérnek, de tettel az ellenzéknek engedelmeskednek— hogy ez idő óta a’ dolgok nálunk milyen zavaros és bonyolódott helyzetbe jöttek, a’ kormánynak mennyi bajjal és nehézséggel kell vesződni, ’s nem a’ közügyek igazítása, de az elölte idó akadályok elháriitása igényeli ’s foglalja el annak munkás-