Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-09-12 / 73. szám

lád­ozsvárit. Megjelenik e’ históriai és politikai erdélyi hírlap minden héten kétszer vasárnap és csötörtökön Ilon és Külföld ’s Kolozsvári He­tilap melléklapokkal ötödfél ivén. Félévi előfizetés dija O-ntat írt ezüstben. Minden es. k. postán lehet előfizetni, vagy a’ pénzt biztos alkalomtól szerkesztőhöz beküldeni. Mindennémü hirdetések a’ Hetilapban adatnak­ ki, mely szombaton Kolozsvárit külön is szétoszlatik. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Jiryászu­kr. Hilibi Gál József Maros­szék érdemes fökirálybirá­j­a — nincs többé: f. sept. 8-kán Marosvásárhelytt végezte közhasznú munkás éltét. E’ tudósitást a’ sajtó alá adás pil­lanatában kapván, a bővebb necrologot jövő számban közöljük. Megtisztelés. Gr. Pálffi Leopold F­erdinánd Pozsony-megye főispáni helytar­tóságáról lemondáván, 6 csász. kir. Felsége által díjmentesen titkos tanác­sosi ranggal ruháztatott­ fel. §4.01cím*vári kijsártok. A’ mult pénteken sept. 10-n indultak­ el innen Nagy­váradra a’ főherczeg István , cs. kir. Fenn­­sége Magyarország kir. helytartója idvezlésé­­re az erdélyi országgyűlés részéről kinevezett küldöttség tagjai — őszinte és rokon indu­lattal részt venni a' szomszéd testvérhon ö­­römében — hogy a f’els. uralkodó háznak erélyes és magas lelki tulajdonokkal tündök­lő, 's a' hiv magyar nemzetet szerető s attól viszont imádott lelkes ifju herczegét szeren­csés hívni maga kormánya lőpolczán ! Sept. 9-n volt Mangold Sándornak úgy nevezett „olaszmodorn lobogó futása“ —­ ki két nemzeti szinti lobogót tartva a’ kezében a’ kir. kormányzói laktól elindulva monos­torkapun kívül a' veres keresztig, onnan visz­­sza középkapuig, innen megint viszsza szén­­utszán keresztül az úgy nevezett kisajtóig fu­tott — ez útat négyszer le, négyszer f elfelé tette­ meg, mely harminczezer negyvenkét lé­pést foglal magában. Nem igen sok bámuló­­ja volt — a’­mit legyen szabad jó jelnek te­kinteni, hogy a nyargalva haladás be­cse nálunk csakugyan valóban csökkent. A' kolozsvári ev. ref. kollégyomban a' kezdő­­gyermekek czélszerű képezésére állított elő­készítő iskola hétfőn sept. 13-n nyílik­­meg , mi is köztudomásra juttat­ik. Országgyűlési késztés: a­z au­gust­us 19 n tartott hetvenki­lenc­z­e­d­i­k országos ü­l­é­s vég­e. 1)­o­h­o­k­a­m­. főispánja. Fájlalva kel­lett éreznem ’s talán nem először ezen or­szággyűlése folyama alatt, hogy a' szász tör­vényhatóságok követjei némelykor a’ legár­tatlanabb kimondott szavaimat élénken ve­­szik­ fel. Ennek ujabbi példáját tapasztaltam éppen az előttem szólott beszédében itt, va­lamint már egyszer mondám, mint eddig úgy ezentúl is legszentebb kötelességemnek fogom tartani, hogy a' magyar és székely, valamint a’ szász nemzet jogai mellett is fel­szólaljak 's tettem ezt a' szász nemzet érde­kében akkor, midőn a’ szászok részéről ke­vesen akartak, vagy merjek a‘ szász nemzet sértett jogai védelmére felszólalni. Én múlt­kori előadásomban valamint soha olyast nem mondottam, mi a’ szász törv.hatóságok t. kö­­vetjeit legtávolabbról sérthette volna; ha né­melykor sértésre magyarázták előadásaimat, azt sajnosan veszem , de soha beszédeimben a’ szász nemzetet sértő kitétel nem foglalta­tott,­­s így elnök ö­nmagának engedelmével kijelentem , miszerint újból azt tapasztaltam, hogy Brassó vid. t. követjének szavai legin­kább az én beszédem ellen voltak irányozva. Egy szó hamar elhangzik 's azt hirtelen az ember nem foghatja - fel; de úgy emlékezem, hogy Szeben szék t. követje azzal vádolja a’ magyar nemességet, hogy katonáskodási kö­telességének nem tett eleget 's nem kiván eleget tenni, 's azért felszólítja a' nemessé­get, hogy most a' sorshúzás alkalmával vi­szont a' katonáskodás terhe alól magát ki ne vonja. Ezen felszólitás iránt köszönettel tar­tozom, ámbár annak szükségét nem látom­ át, mert a’ felhozott vád bennünket nem érhet, kik a’ nemességnek katonáskodási kötelessé­gét mindég elismertük 's a’ mostani szükség­hez alkalmaztatni is kívánjuk; bizonysága en­nek az, hogy azon felkelési törvényt, melyet Fogaras­ vid.­t. követte is előhozott, tárgyalás alá venni tiszta lélekből óhajtjuk. Némáiról volt itt szó, hogy a­ magyar nemes katonás­kodási kötelességének eleget tegyen, hanem arról, hogy az ujonczállitás alkalmával, a' nemesek is sorshúzás alá jöjjenek. A­ rend­szeres bizottmány azt mondja, hogy kik legye­nek azok , kik sorsvonás alá tartoznak, ’s a’ kivételek között a' nemeseket emlik­­ meg, de teljességgel nem mondja azt, hogy a’ neme­seknek katonáskodási kötelessége ne álljon. Most is azt mondom, hogy ez alkalommal a­­zon kérdésnek belé elegyítését, hogy most a’ nemesek sorsvonás útjáni katonáskodása h­a­­tároztassék­ meg, helyesnek nem tartom, mert az újonczállítási ügynek nem siettetésére, ha­nem elhalasztására vezet, és nem vádoltam egy szóval is Szeben-szék t. követjét azzal, hogy oly törvény mellett harczolt, mely ál­tal az ujonczállitási ügyet elhalasztani szán­dékosan kívánta volna, hanem ismétlem, hogy bizonyosan azon indítványnak felvétele, tár­gyalása, az­ ujonczállitási tilrv.czikknek létre­hozatalát nem sietteti, hanem inkább akadá­lyoztatja, annyival inkább, miután azon in­dítvány iránt még az előleges tanácskozások sem folytak ,s mely indítványnak ez ország­gyűlésein elhatározása csak nem annyi időt kivárnia, mint az úrbér. De nyíltan kimon­dom, hogy azáltal, miszerint a’ felkelési tör­vénynek tárgyalását kívánom, nem kívánom, hogy a’ nemesek katonáskodási kötelessége megszűnjék , sőt ellenkezőt óhajtok, mert e­­lőre látható, hogy ezen felkelési törvény tár­gyalása által, több katonáskodási kötelesség fog hár vitatni a'nemességre, mint az újonez­­állitásbani részvét állal Engedjentk­ meg a’ t. KB , hogy mentségemre ennyit szólottam, — a t. szász törv.hatóságok követjeit pedig kérem, hogy beszédeimben ne méltóztassanak sértést keresni; mert valamint eddig, úgy e­­zen túl sem kívánom a’ t. követ urakat sér­teni, és akár mi érzéssel legyenek irántam, honfi kötelességemnek fogom ismerni min­dég midőn a’ szükség kivánandja, a’ szász, nemzet érdekében felszólalni. Továbbá, bátor vagyok a’ tek,­élet figyelmeztetői, hogy a­ mint látjuk, ezen tanácskozás folyama, nem az ország java boldogsága előmozdítására, hanem csupán személyeskedésre vezet, a­­mely­nek további folytatása bizonyosan sem egyes tagoknak, sem országgyűlésnek tekintetét ne­velni nem fogja. Végre a­ tárgy érdeméhez szólva, pártolom Fogaras­ vid.­t, követjének azon javaslatát, hogy azon apának, kinek fi­ai közzül már egyik katonának soroztatott — többi fiai sorshúzás alá ne jöjjenek. Elnök: Nem szükség mondanom azt, hogy itt a­ főkérdés egészen háttérbe szorutt, de nem­ is szükséges, hogy arról több vita­tás legyen , miután az már a’ tegnapi ülés­ben eléggé kitörődött, oly térre ment lehál­ál a­ tanácskozás, mely napirenden nincsen,­­s ha tovább folytatjuk, még több kedvetlen­séget fog szülni ; annál fogva felszólítom a’ t.­KK- és RKet, méltóztassanak szavaikról le mondani, hogy kijelentést tehessek, annyival inkább, miután a’ kölcsönös felelgetések már kimeritőleg megtörténtek. Maros-szék k: Ha mások szavaik­ról lemondanak, én lemondok. Kras­,na- m. k : Én kegyelmes uram nem­ mondhatok­ le szavamról. Elnök: Miután Kraszna m­. t követje szaváról nem akar lemondani, méltóztassék Maros szék I. követje szólam. M­aros-szék k . Ezen I . k­b­ra néz­ve küldőim pártolják e’ rendsz. bizottmány munkálatát két megjegyzéssel: a) pontra néz­ve, hogy a’ nemesi felkelés megszüntetvén, egy egészen új katonáskodási rendszer állit­­tassék, melyben részt vegyen minden nemes, még pedig úgy, hogy a’ székelyeket nem tör­vényesen nyomó katonáskodási rendszer meg­szüntetésével ők is csak annyi terhet visel­jenek, mint a' többi nemesek (többfelől rosz!) ki a’ jót rosznak mondja, a’ roszat pedig jónak, annak árt legtöbbet, a' mit jónak ó­­hajtana­­s ezen állításom bizonyítására egy példát bátorkodók felhozni. Egy apának két­féle gyermeke volt, egy édes és egy mosto­ha ; a’ mostohát ki roszszul tanult mindég di­csérte, hogy semmi se legyen belőle — 's nem is lett;­­ édes fiát pedig korholta, de ügyelet alatt jól taníttatta, ’s nem csak tanult ember vált belőle, hanem a’ szülői vagyon nagyobb része is övé lett. A’ nemzet tagjai is éppen akkor hívek honukhoz, ha hibáit is kijelölik. A' nemesség kötelessége volt a' f hont külső ellenségtől oltalmazni ’s ezt­ tette is, de most változván az idők, változ­ni kell ezen katonáskodási rendszernek is. __ Álljon valaki asztala mellé és terítse­ ki Eu­ropa földabroszát, mit lát? Látja az észa­ki nagy colossust 60,000,000 lélek­kel. Ugyan mit gondolunk mi magyar nemesek, ha mind­örökké csak pipázunk? méltóztassanak a'­lul­ és RR e tárgyat megfontolni, nem csak pri­vilégiumokra allegálni, hanem a­ hazát már egyszer rendesen szolgálni is. — Mi a’ b) pon­tot illeti, a sorozás alól a’ tanulókat közön­­ségesen kivétetni kívánják.

Next