Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-10-10 / 81. szám
Kolozsvárit, §1 Vasárnap (»Hol». KMi i§47. ERDÉLYI HÍRLAP. ^3* ElőfizelCSi fllS'ycISHCZtetCfc. Az utolsó fertály-évre — folyó October 1-től fogva — előfizetést tt — flilTONl rfll«ll ezüstben, elfogadunk, mely akár a' csász. kir. posták által, akár egyenesen szerkesztőséghez (belső farkasut.sza .az .dik szám alatt béküldhető. Szerk. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Viszszatekintés egy évre. 111. (L. a 760/ számot.) Tizenhat éve annak, mióta Erdélyben, mint tudjuk, 1831 -b az ország közötti politikai súrlódások és mozgalmak elkezdődtek , melyek attól fogva kisebb nagyobb heveséggel és ingerültséggel tartanak, mérgesen szembeálló pártokat alakítottak, ’s ha e’ hon csendességét tettlegesen nem is zavarták fel , de sok háborúság szerzői valának, a' kormány elibe számos akadályokat gördítettek, valamint a hazafiak közti sajnos idegenséget sőt gyűlölséget zaklattak fel, mi egyfelől e’ haza életéből jobbra fordítható sok becses időt elrablótt, másfelől szembetűnő bizonysága annak, hogy nálunk , mint álaljában minden pallérozódás, úgy a politikai műveltség is még igen alsó fokon áll. Minden alkotmányos országban vannak pártok , s ezeknek lenni is kell. —• mozgás a' politikai világnak , mint a’ természetinek is fenntartója, viadal és tusakodás főeleme, táplálója az alkotmányos életnek, mivel ellenkező nézetekből, különböző meggyőződésekből 's az eszmék e’ súrlódásából fejlödik ki az igazság: de az ilyen pártoknak nem kell ellenséges szakadássá el fajulni, ’s egy haza fiai, nem egy úton járva is, egy czélra, az ország javas boldogsága előmozdítására, tiszta és őszinte kebellel törekedhetnek. Nem lesz érdektelen sem tanúság nélkül, hazánk belső éltére annak ez utolsó, anyayi ingerültséggel és súrlódással tömött időszakában egy tekintetet vetni , az ellenzék eljárását ’s politikai működését a’ főbb vonásokban előterjeszteni, ’s azzal a’ kormány bánását őszrehasonlítni, párhuzamba tenni. E’ képen, mint egy tükörben látni fogjuk kis honunk legújabb helyzetét és szövevényes belviszonyait. Az ellenzéki , vagy mint magát szereti czimezni, liberális párt eljárásának ’s a' közügyek teréni működésének el nem tagadható tények, 's Erdély jelen állapotában a' vizsgálódó szemekbe tűnő eredmények bizonyítása szerint, átalános jellemvonásai a’ következők : 1) A' kormánynyal daczolás , sőt néha ellenségesen szembeállás és versengés — az iránta tartozó engedelmesség megtagadása, s e’ részben egy oly viadalelköltése, a’ minek vége semmi esetben nyereség nem lehetett — a’ vesztés ellenben bizonyos volt. Nem szükség fejtegetni, hogy ilyen állapot előidézése a közigazgatás tekintélyének csökkentésével, annak különben is nehéz feladatát súlyosabbá téve, a’ végrehajtó hatalom kezébe vágás a’ közügyek folyamát nemegyszer akasztá fel, valamint az engedetlenség szellemének elterjesztése kártékony példa gyanánt szolgált, mely a’ kormány és országköztti kötelek tágításával a' haza alapját megingatá. 2) Nem gyakorlati képzeteknek és elveknek kódolás, a’ valódiság helyett üres, ábrándozó eszmékkel és ügyekkel tépelődés, a’ haza szükségeire , teljesithető kivánataira 's azokból kiindulva sükerrel teendőkre figyelmezés helyett, az úgynevezett közvélemény mulékony színét viselő éretlen óhajtások és vágyások kielégítésére törekvés, szóval , a’ földönjárás helyett levegőben repülést tehát a' fennálló viszonyok féreismerésével, valamint a’ szabadság szent nevével gondatlan és viszszaélésre alkalmat adó játékot űzve, utópiai állapotra sietés, éppen azért a' czélra sebesen rohanás és nyargalás, miben az oda-eljutásra semmi számítás nincs. 3) Szerfeletti türelmetlenség és más véleménynek iránti kiméletlenség, gyakran a leggonoszabb ’s az alkotmányos szabadságot kigúnyoló , azt megfojtó üldözés lelke és oly erkölcsi terrorismus gyakorlása, mi az ellentmondani merészlet legotlan földre sújtsa. E’ szülte azon abnormis helyzetet, hogy egy szájas és erőszakos kisebb rész maga olykor zsarnok akaratját a’ nagyobb részre évik során át rátolni tudta, igy kevesek önkényére a' megyei végzés pecsétje rá ültetett, a’ minoritás uralkodott tehát a' majoritáson "s ennek azon tagjai is, kik képpesek lettek volna a' dolgok felvilágosításával az ellenzéki nimbust eloszlatni, a’ senkit és semmit nem kimélő rettentési rendszer miatt férevonulva hallgattak. — Hogy Erdély jelen politikai éltének ez a' leghomályosabb ’s viszszataszitóbb oldala, eléggé tudva van; mert alig lehet nagyobb emberi gyengeséget , sőt gyarlóságot gondolni , mint magunknak szabadságot és jogokat követelni, de azt mások részére meg nem adni, ’s annak, ki véleménye nyilvánításában semmi korlátot ismerni nem akar, ez részben a’ kölcsönösségre nem ügyelni és mások nézetét el nem tűrni. E tekintetben Erdély — a’ mindenben hátraálló Erdély — meszsze haladott, magának szinte classikai hírességet vivott ki , haszinte jóléte és dicsősége azzal éppen nem is gyarapodott, — mert nincs nagyobb gúny, mint a' zsarnok alakban járó liberalisms. A’ ki pedig az erdélyi közvéleményt ismerni akarja, emlékezzék visza az 1834 kies 1837- ki országgyülésekre , midőn ugyanazon azajak egyezer a' politikai anathema hidegét, máskor a' felmagasztalás és megtisztelés melegét lehellék, ’s most pálmaágakat hintve ,,hozsánnát“ kiáltottak, majd pökdösés és arczúlcsapdosás közben — „feszitsd meg! “ orditák. 4) Kissé tág lelkiesmérettel a’ czél elérésére minden eszközök használása, a’ nyilvános törvénytapodást sem rekesztve ki. 5) A’ megyékbe a’ korteskedés bévitele, a' tisztek és követek választására itatás és csábítás, tehát nemtelen ’s erőltető eszközök használása, mi által a’ szabad választás a’ szabadság valódi paródiájává aljasultle. Ki tagadhatná az ellenzéki bánás és politikai működés ez előszámlált czimervonásait, az vagy merőben járatlan hazánk legújabb történeteiben és belső viszonyaiban, vagy szemeit vastag pártszellem és részrehajlás homálya borítja. Elősorolni mindazon lényeket és megtörtént dolgokat e’ háborúsággal és villongással tömött időszakból, mik az ellenzéki tulságok és kicsapongások bizonyságául szolgálnak, leírni a pártczélok kivivására irányzott különböző, olykor furcsa alakban mutatkozó szédelgéseket, valóban nagy munka volna és szinte nem kevesebb, mint a’ megyei ez időbeli közgyűlések jegyzőkönyveibe foglalt végzések lajstroma. Nehány adatot azonban a’ megyék életéből, miket a' liberális párt kártékony befolyásának, elnem lankadó munkásságának és zaklatásának kell tulajdonitni, itt annál inkább kötelességünk felhozni, mert különben a’ csak átalánosan mondott vádaskodásra méltán a’ rágalmazás bélyege ragadhatna. Maros-széken a’ fennálló és eleitől fogva gyakorlott szokás—miszerint alkirálybirói ’s más tiszti választásokra csak a' táblabirák ’s nemesek bírtak szózatoló joggal, a' fökirálybirói választásokban ellenben a’ szabad székelyek is, de mák egy faluból küldött három követ által folytak—bé —a’connelli agitatio következtében felforgattatott, ’s az egyénenkénti szózatolás ’s igy természetesen a’nyers erőnek használhassa önkényesen behozatott.— Alsó fejér megyében— az erdélyi radicalimus e’ középpontjában — meghatároztatott, a’ megye főhelyén szabad sajtót állitni fel; más alkalommal pedig egy számos bizottmány neveztetett, melynek tagjai a' magyar és székely törvény ’ hatóságokba utazzanak, azokat a’ közügyekre nézve helyes irány és szempontok adásával felvilágositni, — vagy igazán szólva, zaklatni ’s folytonos ingerültségben tartani (Kinek nem jut eszébe az első nagy franczia forradalom idejéből a nemzeti convent biztosainak a’ megyékbe küldetése, még pedig a’ nyaktilak — guillotine — kíséretében ?) — Nem kevésbé egy közgyűlésen elvégezve és az akkori főispántól már enunciálva is volt, hogy az alsófejéri főispánok joga a* magyar nemzeti gyűlést, mikor tetszik, öszvehivni, de a’ mely határozatot csakugyan az annak eredményétől megrémült ellenzék akkor mindjárt viszszahúzni jónak látta. *S a’ mint egy pár évvel ezelőtt e’ megye az úgynevezett ,,horvátügyet“ pártolva ’s abba beléavatkozva, ez állított, ’s Erdélyt nem érdeklő sérelemért 81