Mult és Jelen - Jelen, 1848 (8. évfolyam, 1-37. szám)

1848-01-02 / 1. szám

op) betegség ill ki, vagy szökések, támadások tör­ténhetnek ,­­ mi a' felelőséget magunkról ezennel elhárítjuk.­­ Kedvetlenül vettük azt is, hogy a’ részint kétszeri égés, részint eleink gondatlansága miatt merő zavar és rendetlenségben volt levéltárunknak rendbe­szedésére, a’­­elsőbbség engedelméből i­llő jut­tala­n biztosítása mellett kirendelve volt biz­tosságunknak három éveken keresztül, nagy szorgalommal és béketüréssel lett s a le­véltári tizta re­ndbehozása által bevégzett munkálkodásuk oly csekélyül jutalmaztatott* meg a' felsöbség által, hogy eltöltött nap­jaikra abból alig esétt ló ki, miért is az il­lőbb m­egjutalma­z­ tatás végett, ö Felségéhez alázatos felírás léts tett. — Az ezentuli ma­gyar hivatalos levelezéseket tudató kir. kor­mányszéki rendelet ö Felsége ebbeli ke gyel­­mess'»géne', háromszoros .,Ij *n!• ‘ kiáltássá! idve­lése mellett kedves tudásul vetetett.­­­­Bálint Frek és Viski György ország­gyűl­ési volt követeinknek az ott folyt min­den tárgyak­ól fontos rövidséggel tett elő terjesztése, úgy a’ megyétől kapott anya- és pótélk utasításaik minden pont­j­in­­a nézve mi­ként led eljárásukról számoló tudósítások felolvastatván, az­ok fáradságát és hazafi szol­gálatukat teljesleg méltányolván és köszön­vén, ezen a bánylást annyival örömedebb jegyzőkönyvileg is kifejeztük, mivel a­ ho­zott és legfelsőbb kir­e­­ger ösitést nyert törvényczikkek által csak nem átalánosan vé­ve at tőlünk a lőtt útasitá­ban kifejezett né- Z'-t‘két és óhajtásokat sü­keriteni szerencsé­sek voltunk. — Az urbér behozataláig, az rubeleseket nyugalmas elvárásra utasitó ren­­d­­eleken , 's egy vesztegetési per ellátásán kivü­l alig vala több más érdekes tárgy e­ közgyűlésen, leközölte­tv­én e tudósítás mel­lett velünk a fenne mlített köret számoló tudósítás, az jövő számunkban következik.) N­­i­t hib­irig, T­o­r­d­a­i események. Midőn az országgyűlés eloszlása után kolozs­vári újdonságok dolgában oly meddő, Torda -igyobb rangú szomszédján, ’s különösen szerkesztő úron segitni kivárt e hasábtöltő t u-tó - it­ások szíves közlésével. — 1) Ha a kolozsvári ember nagy urakat , tábornokokat lát, nem bám­ul, mert megszokta őket, de a' lordai, ily jelenetek alkalmával , mint mikor az égen üstökös tűnik­ fel, állást vagy részt jósol, —’s különösen meg vala lepve mult év név. "29 a midőn országos karok és ren­dek elnöke b. Kemén­y Ferenci önagy­­m­a, Stahel Károly és Galbhrunn Á­d­á­m tábornokok , b. Józsika Lajos, gr. Toroczkai Miklós, ld. We­i­n­h­a­rdt István ezredes, Le G­a­y Fere­nc­z alez­redes, b. Józsika János c­. kir. lovaska­­pitány — ő magok ’s más föhadiliszt uralt szekerei robogtak végig az igénytelen város piaczán, behajtva báró Kemény Farkas szeretve tisztelt polgártársunk udvarába. — Mint szokás ilyenkor mi is oda indulánk, hogy lássuk, mi lesz a’ szokat­lan jelent­é­­i ed­­méiye.­­ várakoztunk ’s tátogtunk.—­ Egy­szer halljuk: győzelem, győzelem ! — Akkor értettük, hogy az udvarban háború folyt, mely csatában legjelesben b. Weinhardt István ezredes úr ő maga tüntette ki ma­gát, — ugyan is ő ragadta­ el a’ h­ázi úr zász­lóját, ’s vele. Kolozsvárig meg smi állott. — Az az: mult év november ’29 n lép­­t házas­sági szövetségre fényes násznép elött bá­r Weinhardt I­s­t­v­á­n cs. k. ezr­edes, több jeles rendek vitéze,­­ Kemény Farkas egyet­len leányával, Karolina bárónéval. —Pa­punk Miklós Mikló­s ném­etül megeskette. Áld­ja meg őket a magyarok Istene!!! — 2.) Ezeknek helyök jó formán meg sem halt, s innét egy fő­ angu méltóságot látunk a’ fenntisztelt báró udvarába megszállani, kiben tartományi cancellár sz. István rendje kis ke­resztese gr. Lázár László urra ismertünk.­­“" A vilgy megérkeztére várakoztak az or­szág minden szegelyukából öszvegyült görög ohmi esperesek, hogy elnöklete alatt néhai Móga ' atul helyébe, maguknak új püspököt válaszszanak. Tévedne, ki azt hinné, hogy csu­pán a' nemes megyék hivatalra vágyó tag­jai korteskednek, —biz. itt is e' szent sereg­let egy és más egyéne. Ugyan csak­ működött a’ nap hősévé válhatni — N’-t­ Csuda, mert hiszen már sz. Pál megmondá : h­a v­a­l­a­k­i p­ü­s­p­ö­k­s­é­g­e­t kíván, j­ó’­ dolgot kí­ván. I. Tim. I. — Többen, kik a’ püspökség­gel kaczér­kodtak, szerettek Schaguna András f­ö­mlga ellen mesterkedni, ’s gyanúsító sőt s rágalmazó híreket koholni, hogy nem e hon­­­szülötte, hogy a’ népet majd unióra késztet­­­ né; felhozták a* buciumi szomorúan hites­­ eseményt, midőn a' szegény boldogtalan né­pet, az azt bujtogató és veszélybe döntö Var­ga Katalintól megmenteni a’ polgári elöljá­rósággal kezet fogott, — mi valóban azon tiszti It és derék főpapnak különös érdeme. — In­ cumber hó - nak reggele felderülvén, fel­nyíltak a' választás terét eddig elvárt sorom­p­ók is. — Reggeli isteni­ tisztelet után egy­begyűltek a' papok,­­s letévén tisztes kalap­jukat, — küldöttséget neveztek a’ mélt. kor­mányszéki biztos ut­akat meghívót, mely meg­bízatásából alig érkezvétt­ viszsza, jöttek a/, imént tisztelt gróf és fökormányszék­i tiroli nők Ist­vánfi Pál úr. — Terembe léptekor hangzott az ,,éljen! de hangzott a­­ sze­­rejászke is. Elnök gróf és cancellar ő mlga csinos és ékes magyar beszéddel meg­nyitotta a’ gyűlést, mire püspöki helyettes Schaguna András ő mlga hasonlókig magya­rul felelt, tolmácsolva maga és lóvéi háláját a' legjobb fej­delin iránt, ki népeihez viselte­tő kegyességének ez alkalommal is újabb jeleit adta. Azután a’ papsághoz fordult, gyö­nyörű oláh kiejtéssel szónoklatta a nap fon­tosságát,­­s felszólította őket a’ minden em­bert, papot kiváltságtalanul illető megfonto­lás­a és részre nem hajlásra. — A’ szózato­lás végbement, minden esperes háromra szó­­zatolván. — Többséget nyertek: Moga Já­­n­o­s 32, Füle M­o­z­e­s 30, S­chag­u­n­a A­n­­d I­rás ő mlga 27 szózalékkal, — *s mi kiáltottuk: „Éljen püspök Od­aguna“! Midőn gyűlésre indultunk, azt­­képzelök: lát­ni fogunk egy sereg c/oudrás s/uk­os oláh pa­pot ; de mily volt meglepetésünk, bámulásunk, midőn a’ zöld asztal körül, szép diszes öltö­­zetben tisztes atyákat szemlélenk ülni. Ha­sonlítani nem akarunk, de állójuk, hogy e' személyzet, egy bévelt vál­ásnak sem volna szégyenére. Hát Popá'szu ,a brassai esperes mily élű s lat­a szónokla­ttal rekeszté­ hé a’ gyűlést ! — Mig a teremben izzadtak a' ki­jelöltek és választók, az alatt 3) A’ nők a’ szomszéd föispíni lak teremében parla­­mentirázak. Hanem erről, mivel ide, mint a’ Ceres papnői myslei iuina illa, egy férfinak sem szabad bémenne, az egyletbe avatott litoknokon hivü­l, sokat fini nem lehet. Any­­a­­it Hallottam a' litoknokról, természet­e­sen titokban, mert hogyan is lenne litoknok, ha a’ történteket nem titokban mondaná meg, hogy Casininkat, melyet fe­kiete haláluk eseté­­i­re örökösödnek fogadták, amit már minden­ből kitagadták. -- 4.) Ősi casino-gyű­lésön­­ket is megtanulta elnökünk­­. Kemény Far­kas fel­meszelésen sokat dispu­taltunk és egy keveset határoztunk i«. Mi­­ eszünkről nem sokat tűnődünk a’ nagy-z» m­i casinoi el- I veken, a’ ki szereli, úgy is jó. — Cicero azt I mondja: az ütközetet nem a’ sok katona nye- I­­ i­ meg, hanem a* vitéz katona. Mi is ily for- t­í­mán okoskodunk , hogy a Casint nem a’­­ sok törvények virágoztat­ják, hanem az egyé­nek bee­stelessége, ’s még egy : a' rép/vé­­ nyék pontos fizetése, a’ pénz maim! Nagy­­ ember volt, ki a’ kész pénzt feltalálta! — b.) . Gmet gyűlés! Úgy é Tói dán csakugyan s­ok gyűlés van? De e/, a/, eml­­endő nagyobb egy országgyűlésnél, t. i. Miklós napi soka­­dalom. Minden drága volt és minden jól kelt. — Ökör, párja 300 ft; — teh­én a leg­jobb: 120 frt ; gyertya, mázsája: 60 frt, zsír, kupája: 1 frt. 12 kr fiája: 3 frt. 20 kr. — föl frt 20 kr. —­ A púpos , — ti­szta búza,­­é­­ökbúza, vékája : I 6.) Az iotradá­­lu­mi borgyár áruezikkel is nagyon kelnek, és méltán, mert igazán jók. — A' helybéli ezé­­des tim­ár­ok tanakodnak, miképp lehetne e­­zen cont­rabandális kelméket, amúgy könnyű szertel confiscalni; de a’ bolt tulajdonosai védállásba tették magukat, fegyverükre e van irva: Ver­hőczi 1-sö I­. 9-ik ló b­ik­a. — 7.) És még­ is gyűlés! I maian gyűlünk, mind csak gyűlünk ! —• Naivon mikor jő el a* bol­dog kor, midön az egyetértés angyalának sz­u nyái ala hegyülendünk ?! A’ decemb. hó 2 L u és I ő-n város gyűlésünk vala, megyénk tisztelve szeretett főispánja gr. T­­t­o­r­o­c­z­k­a­y Miklós úr ő mlga elnöklete alatt. — Fő­tárgya gyűlésünknek, két tanácsosi üresség­ben volt helynek választás szerinti hét öltén­dósa vala. — Nálunk a­ tanács kijelel 's a’ közönség választ. Az állomások a’ rom. katho­­likusok részéről lévén, lehetetlen volt a' hét állomásra oly hat szolgálatban lévő egyéne­ket jelelni­ ki, kik egy tanácsbeli személyivel se legyenek atyafiságban. Az egyik állomás­ra kijelöltek mind nexisták voltak, de egyik a' fels. udvartól választ hatásra dispensáltatott. A’ városi rendek azt mondották, hogy ők ezen k­ijel­­éssel csupán egynek, a’ már dis­­pensaltnak választására vannak szólóivá, a’ más kettőt ok nélkül választják, mert atya­fiak, felmentve nincsenek,—• és igy más ki­jelelést sürgettek. — A* méh. elnök úr figyel­meztette a’ gyűlést a’ tanács kijelölési jogá­nak engedelmeskedni, ’s felszóllktota a' vá­lasztásra. — A’ többség vonakodott, l't a’ bog! — melyet a’ következő nap­ oldott meg. Akkor ugyan is, a’ 1V. Kemény Farkas indít­­­ványára azon határozat keletkezett: jelenleg ezen kijelölés is elfogadtatik ; de jövendőre nézve ha a’ ns tar­ács nexus nélküli egyéne­ket az eddig kijeleltetni szokottak körében nem találna, köteles a’ kijelelést az egész városra kiszélesíteni, 's akármely, bár nem is hivatalt viselő tiszte­sséges városi polgárt candidálni. — És igy az atyafiságnak csapja bé van n­­ve. — Más ember örvend ha család­jában 6 valt ügy«ó, derék, hivatalra lepj»es em­berek vannak ; de a' tordai tanácsosságra vá­gyó, nem bánja hu ő is az ultim is defici­ens. — E' szerint a­ választás megesett. Több­séget nyertek bern­ni Domokos József az egyik, — Lengyel Ád­ám a'másik ta­nác *sos­ságr­a, — kike­t a* gróf főispán úr a’ gyűlés s­inén­ hivatalukban megerősítvén, — rögtön felesketi »«tett. — Szőnyegre jött még az idegen bor behozatala. — forda kivált­sága azt tartja, hogy mig a’ vámson egy negyvenesnél több bor van, addig ide ide­­gen bort behozni tilos. E/eri kiváltságával városunk a’ közelebb lefolyt tiz évek alatt élni nem kívánván, az idegen bort béhozók tartoztak egy bizonyos tárba minden veder­től 2 p. krajczárokat fizetni. — Eredménye lett , hogy az idegen bor eláradott, a’ szőlők 's ter­mék ára alább szállott , sőt senki sem igen vette egyiket is, a­­ér­t különösen a’ szölömives osztály nagyon zúgolódott. — So­kat lehetne e’ kiváltság idves és káros vol­ta felett okoskodni Mi azt hiszszü­k , hogy ha a’ hatalmas dongók el nem lép­k, vagy is, ha a­ nagyobb birtokosok majorság-bor ürügy alatt igen sok bőr nemű Halt bé nem csem­pészendnek. — Ezen védegyleti rendszer, a' többségnek valósággal hasznára lenne. — Továbbá, városi közkedveségü főorvosunk 200 pengőjét, biztosítottuk, az aljegyző 120 p. srt. fizetésének 80 p. frt. szaporításáért folyamodunk. — Három polgárt kebelesitet­­tünk, s még gyermekeink neveléséről is el­mélkedtünk. — Tudjuk, hogy Torda Europa mérlegén nem sokat billent. De egy erdélyi honfi elött e' tiszta magyar alaku, a' népe­sedés számát tekintve negyedik város sorsa. * A tisztelt beküldő úr engedel­m­é­vel legyen sza­bad kételkedni, hogy egyedárasság , mi csak egy osztálynak ad, — természetesen a nagy többség rovására— hasznot, s valóban a­ szor­galom és műipar tetemes hátráltatója, csak ez okokért is bár­mi szin - és alakban is id­ves le­hetne. Szeri­.

Next