Múlt és Jövő, 1998 (10. [9.] évfolyam, 1-4. szám)
1998 / 4. szám
LEÓRA BILSKI TÖRTÉNETMONDÓK VERSENYE ÉS AZ EICHMANN-PERE 75. Eichmann in Jerusalem, 12. o. 76. Arendt Jaspershez írt levele, 1960. december 23., Correspondence, 417. o. 77. Eichmann in Jerusalem, 211. o. A vagy/vagy választási lehetőség (túlélők tanúvallomása vagy dokumentumok) arra a jelenségre mutat rá, amelyet a totalitárius rezsim alakított ki, vagyis hogy két, egymástól független világ létezik, az áldozat világa és az üldöző világa, amelyet áthidalhatatlan szakadék választ el egymástól. 78. Justice in Jerusalem, 291. o. (ítélet Jeruzsálemben, 413. o.). 79. Lawrence L. Langer: Holocaust Testimonies. Yale University Press, New Haven-London, 1991. 80. Justice in Jerusalem, 294. o. (ítélet Jeruzsálemben, 417. o.). 81. Eichmann in Jerusalem, 223-224. o.. Hausner is leírja, milyen hatást gyakorolt a ״ mély memória" Yoel Brand, Kastner társának tanúvallomására, akit Magyarországról küldtek, hogy szót emeljen a ״ teherautót vérért" terv mellett. Hausner ezt írja: ״ Rádöbbentem, hogy ez az ember már csak afféle emléklerakat. Jelene nincs, élete rég megszűnt [...], hiszen a németek naponta tízezer magyar zsidót küldenek a halálba. ” Justice in Jerusalem, 354. o. (ítélet Jeruzsálemben, 486. o.). 82. Hausner, hogy lehetővé tegye a tanúvallomásokat, úgy döntött, enyhít a megszokott kérdés-felelet formán. Arendt élesen kritizálta ezt az eltérést a perrendtartástól: ״ a vád egyszerűen megtagadta, hogy irányítsa tanúit. A tanúk úgy viselkedtek, mint valamilyen ülés résztvevői, amelyen a főállamügyész elnököl, aki beszédük elmondása előtt bemutatja őket a közönségnek." Eichmann in Jerusalem, 121. o.: Arendt nem tudta, hogy a jogi precedenst teremtő Kastner-per a megszokott keresztkérdések formájában zajlott le, ez pedig egyszerűen megsemmisítette a tanúk történetét. L. például Danzing tanúvallomását. Criminal Case 123/54 State of Israel vs. Gruenwald, P. M. 44, 1, 85-88 (héber). Criminal Appeal State of Israel vs. Gruenwald, P. D. 12, 2115. 83. A korábbi Kastner-perben a védőügyvéd például a tanúvallomások ellentmondásos struktúráját használta fel, hogy a tárgyalóteremben újra megjelenítse a tragikus választást a zsidó elit (a vád tanúi) és a megsemmisítésre szánt tömegek (a védelem tanúi) között. L. Bilsky, supra, note 13. A múlt tárgyalótermi megjelenítését szolgáló dramaturgiai eszközök általános megvitatásához 1. Mark Osiek /Hass Atrocity, Collective Memory and the Law. Transaction Publisher, New Brunswick, 1997. ' 84. Milner Ball: The Play’s the Thing: An Unscientific Reflection on Courts under the Rubric of Theater. StanlordL. Rev., 28 (1975) 103. o. 85. Az erőszakos nemi közösülés áldozatai közül például sokan panaszkodnak egy szimbolikus második erőszakra, amikor a tárgyalóteremben keresztkérdéseknek vetik alá őket. 86. Shoshana Feldman és Dóri Laub: Testimony — Crises of Witnessing in Literature, Psychoanalysis and History. New York, 1992. 80—82. o. ('An Event Without a Witness'). 87. Shoshana Felman: The Return of the Voice. In: Testimonies, 208. o.. ״ A nácik gondoskodtak arról, hogy a zsidók és kivégzésük is láthatatlan maradjon: a haláltáborokat ebből a célból fákkal kerítették körbe." Arendt is tárgyalja ezt a témát a koncentrációs táborokról szóló cikkében: Hannah Arendt: Social Science Techniques and the Study of Concentration Camps. Jewish Social Studies (1950) 49, 59—60. o. : ״ A legnehezebb elképzelni és a legelképesztőbb megvalósítani azt a teljes izolációt, amely a táborokat választotta el a körülöttük lévő világtól, mintha, lakosaikkal egyetemben, már nem is tartoznának az élők világába [... ] A letartóztatás pillanatától kezdve, a külső világból elvileg senki sem hallhatott többet a fogolyról, mintha máris eltűnt volna a Föld felszínéről." 88. Arendt elmondja, hogyan képez a totalitárius rendszer "fehér foltokat", amelyekben minden tett, legyen az jó vagy gonosz, eltűnik. Eichmann in Jerusalem, 232. o.; Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei Európa, Bp., 1992. 89. Lawrence Douglass: Film as Witness, 1. fent. 90. Idézve in: Testimonies, 210. o. : ״ A németek még azt is megtiltották, hogy a »holttest« vagy az »áldozat« szavakat használjuk. A halottak csupán farakást, szarkupacot jelentettek. A németek kényszerítették, hogy a holttesteket ////////׳//nek, vagyis bábunak, babának vagy Schmattesnek nevezzük, ami »rongyot« jelent.” 91. Arendt: Concentration Campa, 60. o.. ״ Teljes uralomról akkor beszélünk, ha egy embert, aki mindig a spontánaitás és a kondicionáltság bizonyos keveréke, átalakítanak egy tökéletesen kondicionált lénnyé, akinek reakcióit még akkor is ki lehet számítani, amikor a halál előtt áll.' 92. Az áldozatokat valóban az motiválta legerősebben a túlélésre, hogy elmondhassák történetüket. Hausner így idézi az egyik túlélő szavait: ״ Amikor Varsóban bujkáltam a gettólázadás után, azt hittem, én vagyok az egyetlen életben maradt zsidó a több millió lengyelországi zsidó közül. Tudtam, életben kell maradnom, hogy Hitler veresége után elmondhassam a világnak, mi történt.” Justice in Jerusalem, 293. o. (Ítelet Jeruzsálemben, 416. o.). L. még: Primo Levi: Tie Drowned and tie Saved(1989), 93. Ez néhány különbséget megmagyaráz az Eichmann- és a Demjanyuk-per között, mert a túlélők tanúvallomása egészen más történelmi és társadalmi háttér előtt hangzott el. 94. Felman: Testinony. 95. Trunk: Judenrate. 96. Ha figyelembe vesszük a túlélők hallgatását az ötvenes évek alatt, megértjük, hogy Hausner azért hagyta ki a Kastnerfejezetet az Eichmann-perből, hogy teret biztosítson tanúvallomásaiknak. Arendt tévedett, amikor úgy gondolta, hogy az elhallgatásban csak Hausner vétkes. Ha módja lett volna rá, és a Kastner-ügy az Eichmann-per központi fejezetévé válik, lehet, hogy ez a holocaust-túlélők további és folyamatos elhallgattatását eredményezte volna. Mint kívülálló, aki nem része az izraeli társadalomnak, Arendt egyrészt élvezte azt a perspektívát, amely lehetővé tette az ellentörténet kidolgozását, másrészt viszont nem érthette meg azokat a belső folyamatokat, amelyek az izraeli társadalomban mentek végbe a holocausttal kapcsolatban. 97. Ez különösen fontos annak fényében, amit a túlélők vallottak a nácik megjegyzéseiről, miszerint senki sem fogja elhinni történetüket, ha túlélik ezt az egészet. 98. Levél Maiy McCarthyhoz, 1963. szeptember 20. In: Between Friends, Tie Correspondence of Hannah Arendt and Mary McCarthy. Ed. Carol Brightman, San Diego, 1995. 147. o.; Eichmann in Jerusalem, 232-233. o. 99. Uo.