Múlt és Jövő, 1998 (10. [9.] évfolyam, 1-4. szám)

1998 / 4. szám

LEÓRA BIL­S­K­I TÖRTÉNETMONDÓK VERSENYE ÉS AZ EICHMANN-PER­E 75. Eichmann in Jerusalem, 12. o. 76. Arendt Jaspershez írt levele, 1960. december 23., Correspondence, 417. o. 77. Eichmann in Jerusalem, 211. o.­ A vagy/vagy választási le­­hetőség (túlélők tanúvallomása vagy dokumentumok) arra a jelenségre mutat rá, amelyet a totalitárius rezsim alakított ki, vagyis hogy két, egymástól független világ létezik, az áldozat világa és az üldöző világa, amelyet áthidalhatatlan szakadék választ el egymástól. 78. Justice in Jerusalem, 291. o. (ítélet Jeruzsálemben, 413. o.). 79. Lawrence L. Langer: Holocaust Testimonies. Yale University Press, New Haven-London, 1991. 80. Justice in Jerusalem, 294. o. (ítélet Jeruzsálemben, 417. o.). 81. Eichmann in Jerusalem, 223-224. o.. Hausner is leírja, milyen hatást gyakorolt a ״ mély memória" Yoel Brand, Kastner társának tanúvallomására, akit Magyarországról küldtek, hogy szót emeljen a ״ teherautót vérért" terv mellett. Hausner ezt ír­­ja: ״ Rádöbbentem, hogy ez az ember már csak afféle emlék­­lerakat. Jelene nincs, élete rég megszűnt [...], hiszen a néme­­tek naponta tízezer magyar zsidót küldenek a halálba. ” Ju­stice in Jerusalem, 354. o. (ítélet Jeruzsálemben, 486. o.). 82. Hausner, hogy lehetővé tegye a tanúvallomásokat, úgy döntött, enyhít a megszokott kérdés-felelet formán. Arendt élesen kritizálta ezt az eltérést a perrendtartástól: ״ a vád egy­­szerűen megtagadta, hogy irányítsa tanúit. A tanúk úgy visel­­kedtek, mint valamilyen ülés résztvevői, amelyen a főállam­­ügyész elnököl, aki beszédük elmondása előtt bemutatja őket a közönségnek." Eichmann in Jerusalem, 121. o.: Arendt nem tud­­ta, hogy a jogi precedenst teremtő Kastner-per a megszokott keresztkérdések formájában zajlott le, ez pedig egyszerűen megsemmisítette a tanúk történetét. L. például Danzing tanú­­vallomását. Criminal Case 123/54 State of Israel vs. Gruenwald, P. M. 44, 1, 85-88 (héber). Criminal Appeal State of Israel vs. Gruenwald, P. D. 12, 2115. 83. A korábbi Kastner-perben a védőügyvéd például a ta­­núvallomások ellentmondásos struktúráját használta fel, hogy a tárgyalóteremben újra megjelenítse a tragikus választást a zsidó elit (a vád tanúi) és a megsemmisítésre szánt tömegek (a védelem tanúi) között. L. Bilsky, supra, note 13. A múlt tár­­gyalótermi megjelenítését szolgáló dramaturgiai eszközök ál­­talános megvitatásához 1. Mark Osiek /Hass Atrocity, Collective Memory and the Law. Transaction Publisher, New Brunswick, 1997. ' 84. Milner Ball: The Play’s the Thing: An Unscientific Reflection on Courts under the Rubric of Theater. StanlordL. Rev., 28 (1975) 103. o. 85. Az erőszakos nemi közösülés áldozatai közül például sokan panaszkodnak egy szimbolikus második erőszakra, ami­­kor a tárgyalóteremben keresztkérdéseknek vetik alá őket. 86. Shoshana Feldman és Dóri Laub: Testimony — Crises of Witnessing in Literature, Psychoanalysis and History. New York, 1992. 80—82. o. ('An Event Without a Witness'). 87. Shoshana Felman: The Return of the Voice. In: Testimonies, 208. o.. ״ A nácik gondoskodtak arról, hogy a zsi­­dók és kivégzésük is láthatatlan maradjon: a haláltáborokat eb­­ből a célból fákkal kerítették körbe." Arendt is tárgyalja ezt a témát a koncentrációs táborokról szóló cikkében: Hannah Arendt: Social Science Techniques and the Study of Concent­­ration Camps. Jewish Social Studies (1950) 49, 59—60. o. : ״ A leg­­nehezebb elképzelni és a legelképesztőbb megvalósítani azt a teljes izolációt, amely a táborokat választotta el a körülöttük lévő világtól, mintha, lakosaikkal egyetemben, már nem is tar­­toznának az élők világába [... ] A letartóztatás pillanatától kezdve, a külső világból elvileg senki sem hallhatott többet a fogolyról, mintha máris eltűnt volna a Föld felszínéről." 88. Arendt elmondja, hogyan képez a totalitárius rendszer "fehér foltokat", amelyekben minden tett, legyen az jó vagy go­­nosz, eltűnik. Eichmann in Jerusalem, 232. o.; Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei Európa, Bp., 1992. 89. Lawrence Douglass: Film as Witness, 1. fent. 90. Idézve in: Testimonies, 210. o. : ״ A németek még azt is meg­­tiltották, hogy a »holttest« vagy az »áldozat« szavakat hasz­­náljuk. A halottak csupán farakást, szarkupacot jelentettek. A németek kényszerítették, hogy a holttesteket ////////׳//nek, vagyis bábunak, babának vagy Schmattesnek nevezzük, ami »rongyot« jelent.” 91. Arendt: Concentration Campa, 60. o.. ״ Teljes uralomról ak­­kor beszélünk, ha egy embert, aki mindig a spontánaitás és a kondicionáltság bizonyos keveréke, átalakítanak egy tökéle­­tesen kondicionált lénnyé, akinek reakcióit még akkor is ki le­­het számítani, amikor a halál előtt áll.' 92. Az áldozatokat valóban az motiválta legerősebben a túlélésre, hogy elmondhassák történetüket. Hausner így idé­­zi az egyik túlélő szavait: ״ Amikor Varsóban bujkáltam a get­­tólázadás után, azt hittem, én vagyok az egyetlen életben ma­­radt zsidó a több millió lengyelországi zsidó közül. Tudtam, életben kell maradnom, hogy Hitler veresége után elmondhas­­sam a világnak, mi történt.” Justice in Jerusalem, 293. o. (Ítelet Jeruzsálemben, 416. o.). L. még: Primo Levi: Tie Drowned and tie Saved(1989), 93. Ez néhány különbséget megmagyaráz az Eichmann- és a Demjanyuk-per között, mert a túlélők tanúvallomása egé­­szen más történelmi és társadalmi háttér előtt hangzott el. 94. Felman: Testi­nony. 95. Trunk: Judenrate. 96. Ha figyelembe vesszük a túlélők hallgatását az ötvenes évek alatt, megértjük, hogy Hausner azért hagyta ki a Kastner­­fejezetet az Eichmann-perből, hogy teret biztosítson tanúval­­lomásaiknak. Arendt tévedett, amikor úgy gondolta, hogy az elhallgatásban csak Hausner vétkes. Ha módja lett volna rá, és a Kastner-ügy az Eichmann-per központi fejezetévé válik, lehet, hogy ez a holocaust-túlélők további és folyamatos elhall­­gattatását eredményezte volna. Mint kívülálló, aki nem része az izraeli társadalomnak, Arendt egyrészt élvezte azt a pers­­pektívát, amely lehetővé tette az ellentörténet kidolgozását, másrészt viszont nem érthette meg azokat a belső folyamato­­kat, amelyek az izraeli társadalomban mentek végbe a holocausttal kapcsolatban. 97. Ez különösen fontos annak fényében, amit a túlélők val­­lottak a nácik megjegyzéseiről, miszerint senki sem fogja el­­hinni történetüket, ha túlélik ezt az egészet. 98. Levél Maiy McCarthyhoz, 1963. szeptember 20. In: Between Friends, Tie Correspondence of Hannah Arendt and Mary McCarthy. Ed. Carol Brightman, San Diego, 1995. 147. o.; Eichmann in Jerusalem, 232-233. o. 99. Uo.

Next