Múlt és Jövő, 2006 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2. szám

• Csekő Ernő • ..MÉLYEN TISZTELT FÖLDIM rendelkezésre álló nyolc levelet kivétel nélkül ifj. Leopold Lajos vagy Jacobi Lívia írta, ek­­képp a bennük lévő információk is inkább a Leopold házaspárhoz kötődnek. Bár ez a nyolc levél mennyiségében messze elmarad a Ba­­bits—Dienes, a Babits-Illyés és a Babits—Szilasi házaspárok, egyaránt egy-egy kötetnyi terjedel­­métől, e dokumentumok, így töredékében is, hí­­ven tükrözik a két házaspár viszonyát, Babits és Leopold barátságáról fentebb tett megállapítá­­sainkat. De ki is volt ifj. Leopold Lajos? Egyrészt Schapfinger Adolf alakjának mintaképe a Ha­­lálfiai c. regényben.5 Ennek korántsem feltárt irodalomtörténeti jelentősége van.6 Ugyanis Ba­­bits nagyívű társadalomrajzában a zsidóság döntő részben a sótiz zsidó család, a Schaprin­­gerek ábrázolásán keresztül kapott helyett.8 így Németh Lászlónak a Babits-regény zsidóképé­­vel, a zsidóság szerepének egyöntetűen pozitív feltüntetésével kapcsolatos kritikái (ld. Protet­­tárus Szemle, 1927. 598-600. o.), a maguk konk­­rétságában — amit Németh László nem tudha­­tott, s e tekintetben abszolút lényegtelen is — a Leopold család ábrázolásának is szóltak. A re­­gény megjelenésekor és a későbbiekben is, alap­vetően a magyar társadalomról, illetve annak meghatározó részeiről adott látleletként értel­­mezték a regényt — és bár a konkrétumok tekin­­tetében döntően Szekszárd és társadalma került Sót és Gádoros képében megörökítésre — egyál­­talán nem alaptalanul, hiszen a regény a magyar (dualizmus kori) társadalomfejlődés egészéről kíván szólni. De a regénybe szőtt sok valóság­­elem és létező személy révén, a regény a helyiek számára egy további értelmezési réteggel szol­­gál, amint azt a szintén szekszárdi születésű Mészöly Miklós írja: Amíg én Szekszárdim éltem — 1938-ig —, Babits Halálfiai­nak a látlelete szinte mó­­dosítás nélkül érvényes volt. A Halálfiai nem jó re­­gény, de a maga nemében leverő­ izgalmas tudósítás. Másrészről Leopold a múlt század első felé­­nek ismert, utóbbi két évtizedben, egy-két mű­­ve (A presztízs [1913], Színlelt kapitalizmus [1917]) erejéig újrafelfedezett szociológusa, ag­­rárközgazdásza.10 E két, máig számon tartott munkáját az 1900-as évek elejétől az 1930-as évek végéig terjedő tudományos pálya második szakaszában, az 1910-es években írta, amikorra már meglazult kapcsolata a Huszadik Század kö­­rével. A Huszadik Század, a Társadalomtudomá­­nyi Társaság és az Általános Választójogi Liga jegyében telt 1900-as évek miatt ifj. Leopold Lajos tevékenysége ugyan a politológia figyel­­mét is felkeltette11, de a társadalomtudományok részéről komolyabb érdeklődés a már említett két műve iránt mutatkozik. A presztízst minde­­nekelőtt a szociológia 12, pszichológia13, a Színlelt kapitalizmust pedig a történeti szociológia-társa­­dalomtörténeté4 tartja számon, míg újabban ag­­rárszociológiai munkásságának egy-egy része is interpretálásra került.13 A Leopold család Szekszárd és Tolna megye zsidóságának kétségkívül egyik, ha nem a legje­­lentősebb családja volt a dualizmus korszaká­­ban, nem feltétlenül csak vagyona és nem is csak gazdasági szerepvállalása miatt, hanem a közélet és felekezeti élet, valamint a tudomány és művészet terén kifejtett tevékenysége miatt. A család nagy és főképp dinamikus utat járt be, míg a szekszárdi jelenlétet megalapozó „ős ”, ifj Leopold Lajos nagyapja, Leopold Izsák az 1830-as évek elejére tehető, Szekszárdra törté­­nő betelepülésétől a megye társadalmában el­­foglalt megbecsült és befolyásos pozícióig elju­­tott. Ifj. Leopold Lajos apja, az 1832-ben már Szekszárdon született Leopold Sándor, testvé­­reivel, Sámuellel és főleg Károllyal folytatott tá­­volsági kereskedelemmel alapozta meg azt a Babits Mihály 1912-ben (....külön tér... külön idő) Babits Mihály fényképei. Összeállította: W. Somogyi Ágnes. Bp., 1983. 7. kép) • 30 •

Next