Múltunk – politikatörténeti folyóirat 35. (Budapest, 1990)
1. szám - Dokumentumok - Rákosi Mátyás referátuma a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. júniusi ülésén [Közli: T. Varga György]
mely[et] pártunk általános irányvonalában, gazdaságpolitikájában és gyakorlati munkájában elkövettünk, csak úgy fogjuk elérni, ha megváltoztatjuk a pártvezetés módszereit, a párt káderpolitikáját, megjavítjuk az ideológiai és elméleti munkát és helyes viszonyt teremtünk a párt és az államvezetés között. Legfontosabb tennivalónk a párt valóban kollektív vezetésének létrehozása. Ezzel párhuzamosan fel kell számolni a személyes vezetést, a vezérkedést és külön fel kell számolni a pártvezetésen belül azt a szűkebb, klikkszerű csoportot, mely a felszabadulás óta szakadatlanul megvolt és mely végső fokon a pártvezetés által elkövetett hibák legtöbbjének forrása. Az a körülmény, hogy ez a csoport több mint 8 évi fennállás után most végre megszűnik, a párt új kollektív vezetésének egyik döntő biztosítéka. Most már meg tudjuk valósítani a vezető szervek tagjainak teljes egyenjogúságát. Megszüntetjük azt a helytelen gyakorlatot, amely a pártvezetés fiatalabb vagy újabb tagjait másodrendű, nem teljes értékű elvtársaknak tekintette. A központi vezetőségi ülésen feltárt hibák és az általunk gyakorolt önkritika biztosíték arra, hogy nem ismétlődnek meg olyan jelenségek, amikor a vezető funkcióba került fiatal elvtársak nem kapták meg a funkciójukkal járó összes jogokat és munkalehetőségeket. A kollektív vezetés megerősödésének és elmélyülésének egyik döntő tényezője, ha a múlt hibáin okulva a pártvezetés alapvető módszerévé tesszük a bírálatot és az önbírálatot. Ezzel együtt meg kell erősíteni és ki kell szélesíteni a párton belüli demokráciát és gondoskodni kell hogy a bírálat és önbírálat, valamint a párton belüli demokrácia — melyről annyit beszéltünk és melyről nem egy határozatot hoztunk — végre valóban meg is valósuljon. Ha nemcsak párttagságunk, deaz egész dolgozó nép hamarosan tapasztalni fogja, hogy a bírálat és önbírálat, valamint a párton belüli demokrácia friss levegőt hoz a pártba, meggyorsítja a párt központi vezetésétől lefelé a legkisebb alapszervig a hibák feltárását és megjavítását, úgy bizonyos, hogy rövid idő alatt megjavul pártunk viszonya a dolgozó tömegekhez és megerősödnek azok a szálak, melyek népünket és pártunkat öszszekötik. Pártunk hibáinak kijavításához feltétlenül szükséges, hogy felszámoljuk azt az elmaradást és stagnálást, mely ideológiai frontunkon az elméleti kérdések terén mutatkoznak [sic!]. Ennek érdekében a legközelebbi központi vezetőségi ülés napirendjére kell tűzni egész ideológiai munkánk kérdését. Azonnal hozzá kell fognunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusa eredményeinek magyar viszonyokra való feldolgozására és alkalmazására [sic!]. Át kell vizsgálni agitációnk és propagandánk egész eddigi módszereit {sic!]. Külön kell foglalkozni pártiskoláinkkal abból a szempontból is, hogy valóban kommunista helytállásra, párthűségre, példamutatásra, szerénységre, dolgozó népünk szeretetére, hazafiasságra és egyben a proletár nemzetköziség szellemében nevelik-e kádereinket. Ugyanebből a szempontból meg kell vizsgálnunk egész oktatási rendszerünket. Központi lapunkat, a Szabad Népet és folyóiratainkat rá kell szoríta-