Múltunk – politikatörténeti folyóirat 36. (Budapest, 1991)
4. szám - Tanulmányok - Feitl István: A moszkvai emigráció és az MSZMP (Rákosi Mátyás 1956–1958 között)
Ideiglenes Intéző Bizottság előtt kijelentette: "A Táncsics-körrel sem fogunk cicázni".50 A szilárd moszkvai támogatás tudatában azonban így folytatta: "A szektás vonal annyit nem ér, mint egy köpés. Ha arra leszünk kényszerítve, hogy fellépjünk ellene, ebből nem lesz baj, mert ennek nincs bázisa. A jobboldal azért veszélyesebb, mert ennek van bizonyos tömegbázisa - és ez a rendszer veszélye." Igaza volt, Révai József a régi vezetés politikai rehabilitálását, sőt reaktivizálását sürgető platformjával az 1957. júniusi pártértekezleten vereséget szenvedett. A baloldaliság azonban tömegbázis nélkül is teret nyert. Az 1957. február-márciusi visszatérési kísérletek kudarca, Hruscsov egyértelműen elutasító magatartása után Rákosi Mátyás számára nem volt más hátra, mint átmenetileg passzivitásba vonulni. Arról valószínűleg nem értesült azonnal, hogy április 18-án a szovjet párt legfelső vezetése nemcsak elítélte magatartását, de úgy döntött, hogy el kell hagynia Moszkvát. 1957. május 3-án egyelőre csak azt közölték vele - Kádár János levelét ismertetve -, hogy a korábbi döntést ötéves száműzetéséről tiltakozása ellenére érvényben tartották. Az első lépés, amelyre Rákosi Mátyás rászánta magát ezek után, egy óvatos kérdés volt arra vonatkozóan, hajlandó-e segítséget nyújtani az otthoni vezetés emlékiratai megírásához. Az elvi bátorítás nem maradt el, így első konkrét könyvkölcsönzési igényét még a szovjet fővárosból küldte haza. Az MSZMP vezetése számára Rákosi Mátyás "magába forduló" elfoglaltsága ideálisnak tűnt, nem véletlen tehát, hogy a KB Titkársága 1957. július 19-én úgy döntött, hogy elküldi a kért könyveket. Néhány nappal ezelőtt azonban megtörtént Rákosi Mátyás emigrációjának egyik legfontosabb eseménye. Feleségével együtt a Fekete-tenger mellé költöztették, majd augusztus utolsó napjaiban Krasznodarban kapott új otthont. Három hónap kellett tehát az SZKP KB határozata után, hogy a gyakorlatban is megtörténjen a hruscsovista kádári vezetéssel szemben ellenzéki magatartást tanúsító volt pártvezérnek elvbarátaitól való elkülönítése és ezzel együtt politikai elszigetelése. A Malenkov-Molotov-Kaganovics-csoportnak a politikai vezetésből való eltávolítása után ez logikus lépés volt Hruscsov részéről, Rákosi számára viszont politikai katasztrófa. Éltető, reményteli kapcsolatai megszakadtak, nem lehetett többé az emigráció vezéralakja. A "gyógykezelés" vége másként alakult, mint 1954-ben. A nagy visszatérés, a régi, mellőzött párthívek csatlakozása és a győzelem elmaradt. Talán csak azért nem tört meg véglegesen, mert reménykedett saját jóslatának beteljesülésében, hogy a kádári országvezetés legkésőbb 1957 végére bebizonyítja alkalmatlanságát. Az sem volt lényegtelen, hogy életkörülményeit tekintve az új szálláshely közel sem jelentett elviselhetetlen zuhanást. A vendégszeretet még mindig olyan odaadó volt, amilyent még egy miniszter is megirigyelhetett volna. Ötszobás lakás, személyzet, kocsi, teljes ellátás és havi kétezer (régi) rubel zsebpénz. Később kiderült, hogy nyarait feleségével, mostohafiával és unokáival Gelendzsikben, egy Fekete-tengerrel- 50 A Táncsics-kör történetéről I.: Standeisky Éva: A Táncsics-kör és az MSZMP. Magyar Nemzet, 1990. június 11.