Múltunk – politikatörténeti folyóirat 36. (Budapest, 1991)

4. szám - Tanulmányok - Feitl István: A moszkvai emigráció és az MSZMP (Rákosi Mátyás 1956–1958 között)

Ideiglenes Intéző Bizottság előtt kijelentette: "A Táncsics-körrel sem fogunk ci­cázni".50 A szilárd moszkvai támogatás tudatában azonban így folytatta: "A szektás vonal annyit nem ér, mint egy köpés. Ha arra leszünk kényszerítve, hogy fellépjünk ellene, ebből nem lesz baj, mert ennek nincs bázisa. A jobboldal azért veszélyesebb, mert ennek van bizonyos tömegbázisa - és ez a rendszer veszélye." Igaza volt, Révai József a régi vezetés politikai rehabilitálását, sőt reaktivizálá­sát sürgető platformjával az 1957. júniusi pártértekezleten vereséget szenve­dett. A baloldaliság azonban tömegbázis nélkül is teret nyert. Az 1957. február-márciusi visszatérési kísérletek kudarca, Hruscsov egyér­telműen elutasító magatartása után Rákosi Mátyás számára nem volt más hát­ra, mint átmenetileg passzivitásba vonulni. Arról valószínűleg nem értesült azonnal, hogy április 18-án a szovjet párt legfelső vezetése nemcsak elítélte ma­gatartását, de úgy döntött, hogy el kell hagynia Moszkvát. 1957. május 3-án egyelőre csak azt közölték vele - Kádár János levelét ismertetve -, hogy a ko­rábbi döntést ötéves száműzetéséről tiltakozása ellenére érvényben tartották. Az első lépés, amelyre Rákosi Mátyás rászánta magát ezek után, egy óvatos kér­dés volt arra vonatkozóan, hajlandó-e segítséget nyújtani az otthoni vezetés emlékiratai megírásához. Az elvi bátorítás nem maradt el, így első konkrét könyvkölcsönzési igényét még a szovjet fővárosból küldte haza. Az MSZMP ve­zetése számára Rákosi Mátyás "magába forduló" elfoglaltsága ideálisnak tűnt, nem véletlen tehát, hogy a KB Titkársága 1957. július 19-én úgy döntött, hogy elküldi a kért könyveket. Néhány nappal ez­előtt azonban megtörtént Rákosi Mátyás emigrációjának egyik legfontosabb eseménye. Feleségével együtt a Fekete-tenger mellé költöz­tették, majd augusztus utolsó napjaiban Krasznodarban kapott új otthont. Há­rom hónap kellett tehát az SZKP KB határozata után, hogy a gyakorlatban is megtörténjen a hruscsovista kádári vezetéssel szemben ellenzéki magatartást tanúsító volt pártvezérnek elvbarátaitól való elkülönítése és ezzel együtt politi­kai elszigetelése. A Malenkov-Molotov-Kaganovics-csoportnak a politikai ve­zetésből való eltávolítása után ez logikus lépés volt Hruscsov részéről, Rákosi számára viszont politikai katasztrófa. Éltető, reményteli kapcsolatai megsza­kadtak, nem lehetett többé az emigráció vezéralakja. A "gyógykezelés" vége másként alakult, mint 1954-ben. A nagy visszatérés, a régi, mellőzött párthívek csatlakozása és a győzelem elmaradt. Talán csak azért nem tört meg véglegesen, mert reménykedett saját jóslatának beteljesülésében, hogy a kádári országveze­tés legkésőbb 1957 végére bebizonyítja alkalmatlanságát. Az sem volt lényegte­len, hogy életkörülményeit tekintve az új szálláshely közel sem jelentett elvisel­hetetlen zuhanást. A vendégszeretet még mindig olyan odaadó volt, amilyent még egy miniszter is megirigyelhetett volna. Ötszobás lakás, személyzet, kocsi, teljes ellátás és havi kétezer (régi) rubel zsebpénz. Később kiderült, hogy nyarait feleségével, mostohafiával és unokáival Gelendzsikben, egy Fekete-tenger­rel- 50 A Táncsics-kör történetéről I.: Standeisky Éva: A Táncsics-kör és az MSZMP. Magyar Nemzet, 1990. június 11.

Next