Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)

1. szám - Vita - Feitl István: Zavarok Nagy Imre és Kádár János kormányainak archontológiája körül

Az első, a kötetben is jelzett probléma a Magyar Közlöny megjelenésének hi­ánya 1956. október 20-a és november 12-e között, ami már önmagában is ellen ­őrizendővé teszi a kormányátalakítással kapcsolatos egvéb sajtóközlemények hitelességét. A helyzetet alkotmányjogi szempontból bonyolítja, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) 1956. október 15-e után csak 1957. március 9-én tartott ülést. Nincs nyoma annak, hogy a Nagy Imre- és a Kádár­kormány szabályos megválasztására sor került volna. Ebből a szempontból az előbbi végig, az utóbbi 1957. május 9-éig de jure illegitim volt, miután az Elnöki Tanács elnökénekés titkárának együttes akarata nem helyettesíthette a testület közös döntését. Ebből a szempontból az 1956. október 15-én elfogadott új ügy­rend nem volt egyértelmű, miután abban mind az elnök, mind a titkár feladatai­nak felsorolásánál szerepelt egy olyan passzus, amely szerint a két tisztviselő "ellátja mindazokat az ügyeket, amellyel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízta". Erre hivatkozva azonban a testület - miután nem volt ülése - konk­rétan nem intézkedett és egyébként is nehezen lett volna elképzelhető egy olyan döntés, hogy a kollektív testület az Alkotmányban, az Országgyűlés jogai között rögzített egyik alapfeladatát, a Minisztertanács megválasztását két funkcioná­riusára bízta volna. Felvethető az Elnöki Tanács elnökségére - az elnök, a he­lyettes elnökök és a titkár négy fős testületére - való jogátruházás lehetősége. Ez a testület azonban csak papíron létezett. A Nagy Imre-kormány és a Kádár-kormány történeti és archontológiai meg­ítélésekor azonban nem indulhatunk ki szigorú alkotmányjogi megfontolások­ból, hiszen ismert, hogy az Elnöki Tanács formálisan működő testület volt, saját ügyrendjére fittyet hányva határozatai nagy részét még csak röpszavazásra sem bocsátotta és a törvényerejű rendeletek sem mindig kerültek ülései napirendjé­re. 1956 októberében és novemberében a legfelső politikai hatalommal, ezen belül a kormányváltozásokkal kapcsolatos döntések a párt vezető testületei előtt, majd a Minisztertanácsban, egy idő után ezzel párhuzamosan az ország határain kívül, később pedig újra a párttestületi üléseken születtek. Archontoló­giai szempontból azonban annak van jelentősége, hogy a hatalmi centrum saját elfogadtatása érdekében arra törekedett, hogy a formális parlamenti keretek között, tehát az Elnöki Tanács révén döntéseit törvényesítse. A kormányválto­zások tényeinek kiderítésénél ezért ebben az időszakban is a Dobi István és Kristóf István által együttesen aláírt határozatok eredeti példányait, illetve azok hiteles másolatait kell elsődleges forrásnak tekinteni. Ilyen iratok azonban nem állnak minden esetben rendelkezésünkre. Az Elnöki Tanács iratsorai hiá­nyosak, más levéltári fondban pedig sok a kétséges hitelű anyag. Ilyen esetben nem marad más hátra, mint az Elnöki Tanács, illetve a kormányzat által közzé­tett hivatalosnak tekinthető hírek és közlemények vizsgálata. Mindenekelőtt azok a források jönnek szóba, amelyek a kormányzat közvetlen befolyása alatt álltak, így a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió. A sajtó ebből a szem­pontból jóval kevésbé megbízható, különösen amiatt, hogy szinte napok alatt létrejött 1956 októberében a hírekért való versengés és így előfordult, hogy 1 1957-ben például röpszavazással döntöttek a Népbírósági Tanács felállításáról és eljárási szabá­lyáról szóló törvényerejű rendeletről.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék