Múltunk – politikatörténeti folyóirat 38. (Budapest, 1993)
1. szám - Vita - Feitl István: Zavarok Nagy Imre és Kádár János kormányainak archontológiája körül
Az első, a kötetben is jelzett probléma a Magyar Közlöny megjelenésének hiánya 1956. október 20-a és november 12-e között, ami már önmagában is ellenőrizendővé teszi a kormányátalakítással kapcsolatos egyéb sajtóközlemények hitelességét. A helyzetet alkotmányjogi szempontból bonyolítja, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa (NET) 1956. október 15-e után csak 1957. március 9-én tartott ülést. Nincs nyoma annak, hogy a Nagy Imre- és a Kádárkormány szabályos megválasztására sor került volna. Ebből a szempontból az előbbi végig, az utóbbi 1957. május 9-éig de jure illegitim volt, miután az Elnöki Tanács elnökének és titkárának együttes akarata nem helyettesíthette a testület közös döntését. Ebből a szempontból az 1956. október 15-én elfogadott új ügyrend nem volt egyértelmű, miután abban mind az elnök, mind a titkár feladatainak felsorolásánál szerepelt egy olyan passzus, amely szerint a két tisztviselő "ellátja mindazokat az ügyeket, amellyel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa megbízta". Erre hivatkozva azonban a testület - miután nem volt ülése - konkrétan nem intézkedett és egyébként is nehezen lett volna elképzelhető egy olyan döntés, hogy a kollektív testület az Alkotmányban, az Országgyűlés jogai között rögzített egyik alapfeladatát, a Minisztertanács megválasztását két funkcionáriusára bízta volna. Felvethető az Elnöki Tanács elnökségére az elnök, a helyettes elnökök és a titkár négy fős testületére való jogátruházás lehetősége. Ez a testület azonban csak papíron létezett. A Nagy Imre-kormány és a Kádár-kormány történeti és archontológiai megítélésekor azonban nem indulhatunk ki szigorú alkotmányjogi megfontolásokból, hiszen ismert, hogy az Elnöki Tanács formálisan működő testület volt, saját ügyrendjére fittyet hányva határozatai nagy részét még csak röpszavazásra sem bocsátotta és a törvényerejű rendeletek sem mindig kerültek ülései napirendjére. 1956 októberében és novemberében a legfelső politikai hatalommal, ezen belül a kormányváltozásokkal kapcsolatos döntések a párt vezető testületei előtt, majd a Minisztertanácsban, egy idő után ezzel párhuzamosan az ország határain kívül, később pedig újra a párttestületi üléseken születtek. Archontológiai szempontból azonban annak van jelentősége, hogy a hatalmi centrum saját elfogadtatása érdekében arra törekedett, hogy a formális parlamenti keretek között, tehát az Elnöki Tanács révén döntéseit törvényesítse. A kormányváltozások tényeinek kiderítésénél ezért ebben az időszakban is a Dobi István és Kristóf István által együttesen aláírt határozatok eredeti példányait, illetve azok hiteles másolatait kell elsődleges forrásnak tekinteni. Ilyen iratok azonban nem állnak minden esetben rendelkezésünkre. Az Elnöki Tanács iratsorai hiányosak, más levéltári fondban pedig sok a kétséges hitelű anyag. Ilyen esetben nem marad más hátra, mint az Elnöki Tanács, illetve a kormányzat által közzétett hivatalosnak tekinthető hírek és közlemények vizsgálata. Mindenekelőtt azok a források jönnek szóba, amelyek a kormányzat közvetlen befolyása alatt álltak, így a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió. A sajtó ebből a szempontból jóval kevésbé megbízható, különösen amiatt, hogy szinte napok alatt létrejött 1956 októberében a hírekért való versengés és így előfordult, hogy 1957-ben például nöpszavazással döntöttek a Népbírósági Tanács felállításáról és eljárási szabályáról szóló törvényerejű rendeletről.