Múltunk – politikatörténeti folyóirat 43. (Budapest, 1998)

2. szám - DOKUMENTUMOK - Csehszlovák-magyar tárgyalások a lakosságcseréről 1945 decemberében (Közli: Lázár György)

kormány félhivatalos kezdeményezést tett, amit magyar részről egyetértéssel fogadtak. Ezt követte az a megállapodás, amelynek eredményeként decemberben megkezdőd­hettek a kormányközi tárgyalások. A tárgyalásokra - amelyeket a nagyhatalmak is ösztönöztek - két szakaszban került sor Prágában. A magyar küldöttséget Gyöngyösi János külügyminiszter, a csehszlo­vák delegációt Vladimir Clementis külügyi államtitkár vezette. Az első forduló (1945. december 3-6.) eredménytelenül ért véget. A magyar delegá­ció annak ellenére, hogy fenntartásait hangoztatta, a csehszlovák részről szorgalma­zott lakosságcserével kapcsolatban hajlott arra, hogy tárgyaljon egy önkéntes lakos­ságcseréről. Az egyoldalú kitelepítést azonban elutasította. A magyar álláspont szerint a lakosságcsere után a Csehszlovákiában maradó magyar nemzetiségű lakosság ré­szére biztosítani kell az állampolgári és nemzetiségi jogokat. A csehszlovák delegáció ezt nem fogadta el, mire magyar részről megjegyezték, hogy amennyiben a magyar ál­láspontot végleg elutasítják és Csehszlovákia ragaszkodik a „tiszta szláv állam" kon­cepció valóra váltásához, csak az a megoldás jöhet szóba, hogy a magyar nemzetiségű lakosokat földtulajdonukkal, otthonukkal együtt átengedi Magyarországnak. A tárgyalások második fordulóját 1946. február 6-a és 10-e között ugyancsak Prágá­ban tartották.­ Ennek eredményeként megszületett a kompromisszum, amely lehető­vé tette, hogy 1946. február 27-én Magyarország és Csehszlovákia képviselői aláírják a lakosságcsere-egyezményt.3 A kompromisszum lényege: a magyar kormány ugyan to­vábbra sem ért egyet a kitelepítéssel, de annak érdekében, hogy hozzájáruljon a cseh­szlovákiai magyarság nehéz helyzetének enyhítéséhez, elfogadja, hogy a magyarorszá­gi szlovákok lakta településeken a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság propagandát fejthessen ki. A csehszlovák kormány pedig kötelezte magát, hogy csak annyi magyar nemzetiségű személyt telepítenek át Magyarországra, ahány szlovák önként hajlandó áttelepülni Csehszlovákiába. Az egyezményhez fűzött jegyzőkönyvben mindkét fél leszögezte: a lakosságcsere csak részleges megoldás, mivel Csehszlovákiában közel hétszer annyi magyar él, mint szlovák Magyarországon (652 000 kontra 105 000). Egy átfogóbb rendezés érdekében a két kormány vállalta, hogy további tárgyalásokat folytat, s amennyiben azok nem hoznak eredményt, a békekonferenciához fordulnak. A tárgyalások folytatására nem került sor. A csehszlovákok, a magyarokkal való egyeztetés nélkül, a békekonferencián azzal az igénnyel léptek fel, hogy a kormánykö­zi megállapodásban rögzített arányosság alapján kialakuló létszámon felül további 200 000 magyar kerüljön áttelepítésre. A konferencia ezt az igényt elutasította. Az 1947 tavaszán hivatalosan megkezdett lakosságcserét (amelynek során a szakiroda­lom szerint 1948. április 10-ig Magyarországról 73 273 szlovák távozott, Csehszlovákia 2 E tárgyalások jegyzőkönyvei megtalálhatók: MOLXLX-1-l-a 43. doboz IV-66. tétel. 3 Az egyezmény szövegét lásd: Két év hatályos jogszabályai 1945-1946. Budapest, 1947. 80-85. o.

Next