Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)

2. szám - TANULMÁNYOK - Lévai Csaba: Progresszivizmus és relativizmus: Carl Lotus Becker és az amerikai „relativista" történetírás

menjek a könyvtárba, s néhány hetes kemény munka árán elolvas­sam a szerző néhány más munkáját mint például az Esztétikát a Lo­gikát »A gyakorlat filozófiája* és a »Mi az élő és halott Hegel filozófiájában* címűeket Elvégezvén mindezeket készen állottam az ismertetés megírására". Becker tehát egyértelműen arra utalt hogy 1922 előtt egyetlen Croce-művet sem olvasott 6 4 White mindezek alapján egyértelműen arra a megállapításra jutott hogy Becker nem hazudott vagy ferdített 1938-as interjújában, hi­szen akkor már joggal hivatkozhatott az általa 1922-ben olvasott Croce-könyvre. Mindez azt jelenti, hogy Croce nem gyakorolhatott be­folyást Becker első világháború előtti relativizmusának kialakulásá­ra. A maga részéről White úgy vélte, hogy Becker önállóan jutott el re­lativista álláspontjának megfogalmazásához. Egyik egyetemi cso­porttársa visszaemlékezései szerint már a Wisconsini Egyetem hall­gatójaként is megfogalmazott hasonló gondolatokat 6 5 A szkepszis e bontakozó csíráit erősíthette fel Frederick Jackson Turner és James Harvey Robinson hatása, akik közül White az utóbbi befolyását ítél­te fontosabbnak. Robinson már a világháború előtt is ismerte az olasz gondolkodó munkásságát, vagyis közvetve, rajta és művein ke­resztül crocei hatások is érhették Beckert. Ha így volt ennek Becker nemigen lehetett tudatában. Croce és Becker eszméinek hasonlóságaira vonatkozóan White azt állapította meg, hogy itt „olyan általános terminusokról van szó, hogy azokat majd minden olyan európai vagy amerikai gondolkodó is megállapíthatta volna, aki az első világháború előtti évtizedben ko­molyan reflektált a történelmi tudás problematikájára". 6 6 White sze­rint Croce nem abban az értelemben nevezte a történetírást művé­szetnek, ahogyan azt Destler neki tulajdonította. Croce azt a problé­mát akarta megoldani, hogy miként lehet a művészeti megjelenítést egyszerre nem tudományosnak, és mégis kognitív értékkel rendelke­zőnek leírni. Válaszképpen „a művészetet a különösre vonatkozó tu­dásként határozta meg, szembeállítva az általánosra vonatkozó tu­dással, amelyet a tudomány, és az univerzálisra vonatkozó tudással, amelyet a filozófia szolgáltat". Croce ebben az értelemben sorolta a 6 4 Beckert idézi Hayden White: i. m. 224. o. 6 5 Charles Homer Haskins, miután elolvasta Becker 1910-ben megjelent, „Elfogulat­lanság és történetírás" című tanulmányát levélben gratulált Beckernek. „Egy-két he­lyen azokra az érvelésekre ismertem, amelyeket még diákként Madisonban kezdemé­nyezett" - írta. (Idézi Hayden White: i. m. 225. o.) 6 6 Hayden White: i. m. 225. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék