Múltunk – politikatörténeti folyóirat 48. (Budapest, 2003)

2. szám - TANULMÁNYOK - Lévai Csaba: Progresszivizmus és relativizmus: Carl Lotus Becker és az amerikai „relativista" történetírás

Milyen választ adhatunk tehát a kérdésre: miféle hatások következté­ben és hogyan jutott el Carl Lotus Becker a történelmi tények létezé­sét is tagadó relativista felfogásának megfogalmazásáig? Számomra úgy tűnik, hogy ennek kialakulását nem lehet egyetlen személy vagy eszmeáramlat hirtelen érvényesülő befolyásának betudni. Olyan komplex érlelődési folyamatról volt inkább szó, amelyben többféle té­nyező játszott szerepet s amelynek teljes kifejlődése hosszabb időn át ment végbe. A széles néprétegek társadalmi helyzetének javítása mel­letti elkötelezettsége kialakításában alighanem nagy szerepet játszott közép-nyugati származású gyermek- és ifjúkorának ott szerzett él­ményanyaga. Gondolkodásának formálódására jelentős befolyással volt wisconsini mestere, Frederick Jackson Turner, aki nem csupán a közép-nyugati öntudat és a társadalmi reformok melletti elkötelezett­ség megerősítésével hathatott tanítványára, hanem a történetírás komplexebb felfogásával felerősíthette benne azt az érzést hogy nem csupán a korabeli amerikai társadalom, hanem az amerikai történet­írás is megújulásra vár. Módszertani relativizmusának kialakításá­ban már nem Turner hatása játszhatta a döntő szerepet A pragmatis­ta filozófiában újabb igazolást találhatott azon meggyőződése, hogy a történetírás legfőbb funkciója a jelenben való gyakorlati hasznosítha­tóság. Ezt valamint az „új társadalomtudományok" integrálásának már Turner által is felvetett igényét tovább erősíthette Beckerben James Harvey Robinson hatása, egyebek között a „kettős forradalom" elhíresült tézisének megfogalmazásában is. Arra is utaltam azonban, hogy nézeteik között jelentős különbségek is voltak, s hogy Robinson az első világháború előtt nem jutott el a történelmi tények létezésének tagadásáig. Úgy tűnik tehát hogy ezen amerikai eszmei források egyi­ke sem játszhatott olyan szerepet hogy önmagában eredményezhette volna Becker radikális relativizmusának kialakulását Joggal merült fel a szakemberek előtt a kérdés: vajon nem európai szellemi hatások adták-e Becker számára a döntő impulzust? Hayden White meggyőző érvelése alapján nyugodtan eltekinthetünk attól, hogy az első világhá­ború előtt Croce meghatározó befolyást gyakorolt volna rá. Ami a ko­rabeli német történetírókat illeti, semmiképpen sem feledkezhetünk meg arról, hogy 1913-as tanulmányában Becker Karl Lamprecht tár­sadalmi pszichére vonatkozó nézetében látta azt a megoldást amely­nek segítségével megvalósítható a jelen és a múlt összekapcsolása, valamint a nagy fejlődési tendenciák felrajzolása. Ebből fejlesztette ki a maga „climate of opinion" elméletét amelyben olyan eszközt látott amellyel megvalósítható a relatív, minden korszakban eltérő módon

Next